Pár napja robbantotta a hírt a Válasz Online, hogy Bese Gergő római katolikus pap, aki így visszamenőlegesen, a történtek fényében utólag "a NER sztárpapja" lett, tehát Bese Gergő melegpartikon vett részt, sőt videók kerültek fel róla egy pornóoldalra. (azt a cikket lásd itt:).
Bábel Balázs érsek azonnal fel is függesztette őt a papi szolgálat alól, nem sokkal később pedig maga az érintett is megszólalt, bocsánatot kért, a vádakat nem tagadta. ezzel az ügy akár le is lehetne zárva, bár nyilván a liberális média azért igyekszik még egy kicsit elrugózni rajta, hogy minél alaposabban beleégesse a köztudatba az "egyház-homoszexualitás-Fidesz" asszociációsort, hangsúlyozva, hogy Bese Gergő szentelte fel állítólag az egykori Kármelita kolostor épületét, és a Orbán Viktor "a Cancel Culture elveit követve" törölte a vele kapcsolatos minden képet facebook-oldalairól. (Jól tette.)
Szerintem is számtalan kérdést felvet a történet, de szerintem egész más kérdéseket, mint amiket a liberális média és az eddig nyilatkozó megmondóemberek, vagy akár az érintett maga feltett illetve megválaszolt.
Először is, nekem van egy kis dejavu-érzésem. Kicsit menjünk vissza az időben. Hodász András. Nem látunk párhuzamot? Szintén sztárpap, csak nem a Fidesz, hanem az ellenzék sztárja. De ugyanúgy a fiatalok kedvence, ugyanúgy exhibicionista, ugyanúgy a modern világ embere, ugyanúgy a közösségi média futtatottja, ugyanúgy elítélte papként a homoszexualitást, miközben ugyanúgy homokos, és ugyanúgy egykoron a 777 blog szerkesztőségének fontos tagja, illetve azóta is rendszeres szerzője. Persze a 777-en büszkén hangoztatják (https://777blog.hu/2024/09/07/vetettem-az-egyhazzal-szemben-kozlemenyt-kuldott-a-777-reszere-bese-gergo/ ), hogy Bese Gergő már két és fél éve nem tagja a csapatnak. És itt nem arról van szó, hogy ez egy egyedi eset, mert mindösszesen római katolikus 2 pap volt a 777 köreiben, Hodász András és Bese Gergő, és mostanra a 2-ből 2 megbukott. Ez bizony elég rossz arány.
Na de tegyük tisztába a dolgokat. Először is. Ki osztott itt szót a liberálisoknak? Ha jól tudom, akkor az ő világnézetük szerint a homoszexualitás nem bűn, valamint a pornó sem elítélendő (amennyiben az nem kiskorúakat mutat be), így tehát a liberálisoknak nincs különösebb okuk elítélni Bese Gergőt, hacsak nem tudnak esetleg valami olyan többlet-információt is, amit még nem tettek közzé. Ezért is hangsúlyozzák, hogy ő szentelte fel a Kármelita kolostort, hiszen az EU-hívő szemében ez az igazi bűn, nem pedig a melegparti. Az csupán amolyan "csínytevés".
Másik kérdés, ami viszont jogosan és ismételten vetődik fel, hogy hogyan nem képes az Egyház kiszűrni a melegeket a papi hivatásra jelentkezők közül? Egymást érik a meleg papok körül kavarodó botrányok, ami annyiból nem csoda, hogy ha belegondolunk, egy homoszexuális irányultságú ember számára a papi pálya az maga a paradicsom - na de a papság az nem valami OKJ-s tanfolyam eredménye, hanem egy legalább 6 éves bentlakásos szemináriumi képzés, amelyet végig kell járnia annak, aki pap szeretne lenni - felfoghatatlan, hogy ez alatt hogyan nem nyílik lehetőség kiszűrni azokat, aki valamilyen szexuális aberrációval vannak "megáldva". És ne higgye azt senki, hogy - amint egy nagyon bölcs és mindenhez is értő rockzenész, Pajor Tamás nyilatkozta - egy pap a nőtlenség miatt válik meleggé. A homo- vagy heteroszexuális irányultság kamaszkorban rögzül, azt később megváltoztatni nem lehet. Tehát az összefüggés fordított, nem a nőtlenség miatt válik meleggé egy pap, hanem pont hogy a nőtlenség miatt vonzza a papi pálya azokat, akik gyerekkorukban meleggé váltak.
És ezesetben nem 50 feletti őszhajú papbácsikról van szó, akik még a kommunista rendszer alatt kerülhettek a posztjukra, sokszor az Állami Egyházügyi Hivatal által kieszelt szándékos szabotázs keretében; hanem fiatal, már a rendszerváltás után kinevelt és azóta felszentelt papokról, ami alapján sajnos úgy tűnik, hogy a paphiány elvezetett oda, hogy a Katolikus Egyház ma már bárkit örömmel felszentel, akinek éppen pillanatnyilag nincs érvényes házassága - aztán utána remegő térdekkel imádkoznak, hogy valahogy megússzák az illető papi működését nagyobb botrányok nélkül.
Eleve a papi "nőtlenség" kifejezésnek egy súlyos félreértelmezése húzódik meg a háttérben. A "nőtlenség" nyelvtanilag ugyebár azt jelenti, hogy egy férfinek nincs nője, azaz egyedül él. De nem mindegy, hogy miért él egyedül, például azért, mert így zavartalanabbul tud szexuális ragadozóként prédára vadászni, vagy azért, mert eleve nem is a nők iránt vonzódik, vagy pedig azért mert egészséges módon a nőkhöz vonzódik, csak éppen teljes önmegtartóztatásban él, amely fakadhat akár az Isten iránti fanatikus szeretetből is. A papi fogadalom lényege tehát pontosan fogalmazva nem "nőtlenség", hanem "önmegtartóztatás". Ha tehát ő férfiakkal szexuális kapcsolatba bonyolódik, akkor az pont nem az a fajta nőtlenség, ami esetleg az Istennek tetszhetne.
Szintén súlyos tévedés, amit Pajor Tamás állít, és amit pedig a liberálisok is előszeretettel hangoztatnak, hogy az önmegtartóztatás az valamiféle lehetetlen elvárás lenne, aminek senki élő ember nem képes megfelelni (https://index.hu/belfold/2024/09/07/pajor-tamas-velemeny-neurotic-amen-egyuttes-bese-gergo-plebanos-melegporno-lmbtq-homoszexualitas-colibatus/?token=5c00422cb747edaffc4e1ffecb4641d2 ).
Ezzel szemben a valóság az, hogy a papokon kívül is emberek tömegei élnek nőtlenül/férfitlenül, akár azért, mert például még fiatalok, vagy már özvegyek, vagy egyszerűen nem találtak párt, vagy éppen van férjük/feleségük, csak az elhidegült tőlük. A legtöbb esetben ez ráadásul nem valamiféle önkéntes vállalás, hanem egyszerűen ilyen helyzetben vannak, anélkül, hogy ők ezt akarták volna. Velük mi van? Ők mind "szükségszerűen széttöretnek a tiltások szabályerdejében", ahogy Pajor Tamás fogalmaz? És ha elengedjük a tiltásokat, akkor attól mi lenne jobb? Ha azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy legyen egy megfelelő párja, azt hogyan lehetne fizikailag biztosítani? Ezek messzire vezető kérdések, amelyekre pont a szabadság téveszméjére épült liberális világ nem tud, és nem is akar értelmes választ adni.
Hogy a homoszexuális cselekedet miért bűn, és a homoszexuális hajlam miért betegség, valamint hogy mit ír Mózes törvénye arról a férfiről, aki "férfival hál úgy ahogyan asszonnyal szoktak", és hogy miért nem alkalmas papnak egy homoszexuális hajlamú ember, ezekről a kérdésekről részletesen írtunk már a Hodász András esete kapcsán, így ezt itt nem fejtem ki ismét, akit érdekel, ezen a linken olvassa el: Hodász András ledobta az atomot,
avagy mire elég egy egyéves elcsendesedés?
Amire viszont érdemes még kitérni, az többek között maga az érintett reakciója. Abból ugyanis kitűnik, hogy ő még így utólag sem egészen érti, hogy mi a probléma. Nézzük a 777-en megjelent közleményét:
“Kedves Rokonaim, Barátaim, Ismerőseim
A tegnapi nap a saját és családom életének egyik legsötétebb napja volt. Nehéz tapasztalat a média és a politika hatalmával szembesülni. Nem csak felemel és magasztal, hanem egy pillanat alatt a pokolra is küld. A gyengeségem használják fel egyházam és a közösségem ellen, próbálnak minél nagyobb kárt okozni.
Hibát követtem el. Rászedtek, naivságomat kihasználták és elveszítettem a józan ítélőképességem. Vétettem az egyházzal és a közösségemmel szemben. Megszegtem a papi fogadalmam, bűnt követtem el. Elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam, akinek csalódást okoztam.
Papi szolgálatomat, tanári munkámat a tőlem telhető legjobb tudással és óriási energiával végeztem. Nagyon hálás vagyok a kapott kegyelmekért, az emberek szeretetéért és azért, hogy hivatásomban számos embert vittem közelebb Istenhez és Egyházamhoz.
Most a felfüggesztésemmel ez a szolgálat véget ér. Köszönöm mindazok megkeresését, akik segítségüket ajánlották fel és természetesen azokét is, akik imádságaikkal támogatnak.
Az elkövetkező hetekben szeretnék visszavonulni, elcsendesedni, bűnbánatot gyakorolni, átgondolni az életemet. Máté evangéliumában Jézus így szól tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”
Mindent nagyon köszönök!”
Bese Gergő
Elemezzük ki tehát.
1. Hibát követett el, hogy "naiv" volt. Miben is? Hogy hagyta magát levideózni? Ezt úgy kell érteni, hogy ha ravaszabb lett volna, és elkerüli, hogy levideózzák, akkor szerinte minden rendben lenne?
2. "A média nem csak felemel és magasztal, hanem a pokolra is küld". Nem, nem a média küldi a pokolra, a média csupán visszavette azt a hamis dicsfényt, amellyel eddig érdemtelenül elhalmozta. Ez még nem a pokol. Egyébként a legtöbb ember így él, dicsfény nélkül, noha semmi rosszat nem tett. Ha viszont már a pokolról beszélünk, oda a Jóisten fogja küldeni az utolsó ítélet során, ugyanis a Bibliában világosan írva van, hogy a "ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben."(Máté 12:32) Mert Isten szolgájaként tetszelegni, miközben lábbal tiporjuk az ő törvényeit, ez pontosan az a bűn, a Szentlélek elleni bűn, amire azt írja a Biblia, hogy nincsen rá bocsánat. Ez a kárt, amit okozott, semmilyen közleménnyel vagy visszavonulással, "elcsendesedéssel" nem lehet jóvátenni.
3. "Megszegtem a papi fogadalmam, bűnt követtem el". Itt sokkal nagyobb a baj, mintha egyszerűen csak a papi fogadalmát szegte volna meg, például mondjuk kéz a kézben besétált volna egy nővel a házasságkötő terembe, és ott feleségül vette volna. Először is, eleve már azzal, hogy homoszexuális létére pappá szenteltette magát, azzal megszegte az Isten törvényeit, amely azt írja, hogy pap csak egészséges férfi lehet. Papi fogadalmát tehát nem szegte meg, mivel az eleve színlelt fogadalom volt, a papi szolgálata pedig ezáltal folyamatos szentségtörés. Másrészt ez a mondata azt is sejteti, hogy ha mondjuk nem lett volna pap, akkor rendben lenne az, hogy homoszexuális szexpartikon vesz részt. Nem, nem lett volna rendben. Ő tehát nem csupán a papi fogadalmat szegte meg, hanem a legalapvetőbb természeti törvényt szegte meg, amely minden emberre érvényes, vallástól, papságtól, kortól, nemtől, mindentől függetlenül.
4. "Papi szolgálatomat, tanári munkámat a tőlem telhető legjobb tudással és óriási energiával végeztem (...) hivatásomban számos embert vittem közelebb Istenhez és Egyházamhoz." -- Vajon mennyire lehet hiteles egy olyan bocsánatkérés, amelyben azt hangoztatja, hogy de azért tulajdonképpen milyen hasznos volt az ő pályafutása, hiszen addig is, amíg meg nem bukott, addig is azért számos embert közelebb vitt az Istenhez.
Vajon mit éreznek most azok az emberek, akik Bese Gergő atyára néztek fel, akik esetleg az ő hatására tértek meg, akiknek ő szolgáltatta ki a szentségeket? Ezzel a tettével ő mínusz végtelennel szorozta be az eddigi munkásságát. Minél többet tett eddig az Isten nevében, annál nagyobbat üt vissza most a bukása.
Olyan ez, mint Saul megtérése, csak fordított irányban. Senkit nem érdekel a korábbi állapot, és a korábbi tettei, mindig az utolsó az érvényes. Minél több embert térített meg papként , és minél nagyobb hírnevet szerzett papként, annál nagyobbat robban egy ilyen hír, annál több ember botránkozik meg, annál nagyobb károkat okoz az egész az Egyháznak. Sokkal kisebb lenne tehát Bese úr bűne, ha az eddigi színlelt papi szolgálatát nem ilyen nagy odaadással végezte volna, hanem csak tessék-lássék módon, a kötelező minimumot teljesítve, ismeretlenül meglapulva valamelyik messzi vidéki plébánián.
5. Végképp nem értem, hogy mit keres itt ez a végszóként idemásolt idézet, miszerint "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja ". Még evangelizál egy utolsót? Szerintem sokkal inkább ez az idézet illene a közlemény végére:
"Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik."
(Máté 18:6-7)
Összességében viszont azt kell mondani, hogy örüljünk, hogy Magyarországon, a Magyar Katolikus Egyházban 2024-ben még felfüggesztenek egy papot azért, mert meleg. Tőlünk nyugatabbra rendszeresen hallunk nyíltan meleg egyházi személyekről, tömeges coming outokról, amelyeket semmiféle eltiltás nem követ... Szerencsére itt az elmaradott Kelet-Európában a magyar társadalom gondolkodása, és benne a magyar püspöki kar hozzáállása még sokkal egészségesebb. Köszönjük meg a liberális sajtónak, hogy segített megtisztítani az Egyházat, és imádkozzunk azokért a papokért, akik nem színlelt, hanem valódi papként, az Isten papjaiként működnek.