Juliánus barát: Hodász András ledobta az atomot,

avagy mire elég egy egyéves elcsendesedés?

https://index.hu/belfold/2023/07/15/hodasz-andras-papsag-templom-vallas-kozosseg-egyhaz-meleg-szexualis-zaklatas/

Plébánosból celebpap

Akik esetleg nem követték a Hodász-ügyet, azoknak álljon itt egy gyorstalpaló politikai foglalkozás: Hodász András egyszerű papból gyorsan internetes celebbé nőtte ki magát. Ő azt gondolta, hogy ez a saját tehetségének az eredménye, valójában azonban semmi egyébről nem volt szó, mint hogy eladta magát a médiának, azon belül is elsősorban és először a közösségi médiának. Igyekezett csatlakozni az aktuális trendekhez, és ezzel a fiatalok körében igen népszerű lett. „Papifrankó” nevű youtube-csatornájára rendszeresen töltött fel (értelmes gondolatok mellett) különféle, a konzervatívabb katolikusok szemében megbotránkoztató tartalmakat, de az igazi komoly színrelépése a 2020-ban volt, amikor is az addig egyházellenes, magyarellenes és családellenes liberális Index híroldal állítólagos „beszántása” (azaz az eladása és a Telex megszületése) kapcsán az úgynevezett „sajtószabadság” védelmében rendezett momentumos tüntetésen is megjelent, ami után Erdő Péter „behívatta”:

https://hang.hu/belfold/hodasz-andras-le-kell-allnunk-a-papifranko-oldalak-szerkesztesevel-109440

Ezt persze szintén azonnal publikálta a médiában, ezzel újabb népszerűséget szerezve, hiszen ő lett az „üldözött” pap. Súlyos önértékelési zavara lehet, hogy egyenesen Jézushoz hasonlítja magát.

De mindenféle vállalhatatlan közbohócokkal való nyilvános beszélgetésekkel is borzolta a kedélyeket, elhíresült például az az eset, amikor a homoszexualitás bűn mivoltát próbálta (akkor még papként) nagyon erőtlenül megmagyarázni a (már akkor is) nyíltan meleg Osváth Zsoltnak a Partizán című műsorban, rózsaszín díszletek közepette.

2022. szeptemberben ő maga kérvényezte az egy éves szabadságra helyezését, amit az érte rajongó liber-ál-keresztény 777 blog „elcsendesedésként” aposztrofált, miközben ugyanazt ő maga a papság alól való felmentéseként konferálta be:

https://777blog.hu/2022/09/19/kilepett-lelepett-vegleges-magyarazo-irasunk-a-hodasz-bejelentes-margojara/

Egy azonban biztos: ez az év minden volt, csak elcsendesedés nem

Már februárban előállt azzal, hogy gyerekkorában ő is molesztálás áldozata volt, egy pap molesztálta (a nevét nem árulta el), akihez rendszeresen járt. Azt írja, hogy a szüleinek feltűnt, hogy miért jár olyan sokat ahhoz a paphoz:

https://telex.hu/video/2023/02/14/hodasz-andras-atya-szexualis-zaklatas-katolikus-egyhaz

Itt egyből felmerül a kérdés az olvasóban: Ez hogyan történhetett másként, mint az ő beletörődésével? Azért nem használhatjuk a „beleegyezés” kifejezést, mert az jogi fogalom, ami bizonyos korhatár alatt nem áll meg, ettől azonban még nyilvánvaló, hogy ezt a molesztálást, bármi is legyen az, ő maga is akarta, vagy legalábbis eltűrte. Aki tehát tud a sorok között olvasni, az már itt láthatta, hogy valami nincs rendben Hodász András szexuális beállítottságával.

Csak idő kérdése volt tehát, hogy mikorra időzíti az atombomba ledobását. És erre a most szombati pride tökéletes alkalomnak bizonyult, hogy a fülledt melegben, mint a gázok az oszló tetemből, kirobbanjon belőle a beismerés. Beismerés… ugyan! Inkább csatakiáltás! Hiszen, mint írta, folytatni szeretné a küldetését. Vajon mi lehet még a küldetése? Kíváncsian várjuk…

Hodász Andrással tehát azért kell foglalkozni, és azért foglalkozunk, mert a saját életén messze túlmutató jelentősége van a magyar Katolikus Egyház szempontjából. A személye erősen túlértékelt, de most ezzel a coming out-tal vált csak igazán értékessé – mármint a liberális média számára. Hiszen gondoljunk csak bele: hamarosan letelik az egy éves pihenőideje, és utána semmi más dolga nem lesz, mint jelentkezni Erdő Péter esztergomi érseknél, hogy kipihente magát, és újult erővel szeretné a hivatását folytatni. Mint nyíltan meleg pap.

Ha ezt meglépi, akkor Erdő Péternek döntenie kell

Vagy zöld utat ad neki, és ezzel megnyitja a szelepet további coming out-ok és a melegpropaganda előtt, vagy pedig végleg kirúgja, ezzel pedig magára vonja a homofóbia vádját – amely a világ szemében a hét főbűn egyike. Persze Hodász András nyilván nem akarja ezt tenni, hiszen ő azt mondja, hogy nem akar ártani az Egyháznak - mégis teljes mellszélességgel azt teszi. Lehet, hogy nem szándékosan, de mégis tálcán kínálja magát trójai falóként az egyházellenes erők számára.

Miért nem bír nyugton maradni?

Rájött, hogy tévedett, és már nem akar pap lenni. Gyakorlatilag felmondott. Rendben. Keressen munkát, találjon párt, ízlése szerint férfit vagy nőt, és éljenek boldogan (vagy ahogy akarnak). Van elég kiugrott pap, nincs ebben semmi különös. Mindig elmondja, hogy ő nem akar zavart okozni.

Na, de miért kell akkor ezt a közösségi médiában bejelentenie? Ha én nem akarok zavart okozni, akkor azt nem jelentem be. Miért kellett utána a molesztálással előjönnie? „Pap molesztált papot, családban maradt, túl van tárgyalva, mi ebben a közügy”? – mondhatnák cinikusan a liberálisok… (Egyébként meg már ki is rúgták az illetőt.) De nem. Ez közügy. Hiszen Hodász András eleve már önmagában közügy. Mert ő egy próféta, egy messiás, egy született vezető. Ha tehát nem pap lesz, akkor ellenpap, de hétköznapi ember az semmiképp nem lehet!

Az igazi kérdés, amit előbb-utóbb nem lehet majd megkerülni, az az, hogy lehet-e egy homoszexuális hajlamú férfi érvényesen pap?

Nos, a válasz egyértelműen az, hogy „nem”. Miért?

Egyrészt a Bibliában világosan benne van, hogy csak egészséges férfi lehet a gyülekezet teljes jogú tagja. (Második Törvénykönyv 23:2 „Az olyan ember, akinek heréjét szétzúzták vagy kivágták, vagy akinek a szeméremtestét levágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe”).

És az is világosan benne van, hogy a homoszexuális cselekedet bűn. (Leviák könyve, 20:13 „Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.”)

Hogy most a homoszexuális gondolat az önmagában is bűn-e avagy csupán betegség, ezen lehet filozofálni, de a fentiek alapján egyértelmű, hogy a papságra való alkalmasságot kizárja.

Az Ószövetség egyébként az égő áldozatok esetében is kikötötte, hogy Istennek szentelni csak hibátlan példányokat lehet. (Leviták könyve, 22:20) És bár a pap nem a hagyományos értelemben vett égő áldozat, de valami módon mégiscsak Istennek szentelt ember, joggal vonatkoztathatjuk tehát rá ezt a rendelkezést.

A Biblia szellemében tehát szó sem lehet arról a praktikus gondolkodásról, hogy „másra úgyse alkalmas, hát akkor ajánljuk fel az Istennek”. Hogy tehát Hodász Andrást egyáltalán pappá szentelték, az részéről a rendszer kijátszása volt.

De azért sem ésszerű az Egyháznak megengednie, hogy a melegek papként működhessenek, mert ez egyrészről az esetleges pedofil homoszexuális cselekedetek kockázatát rejti magában, illetve az egész Egyház erkölcsi tartását aláássa. Hiszen például egy homoszexuális hajlamú embertől hogyan várhatnánk el, hogy hitelesen fel tudjon lépni a homoszexuális propaganda ellen? Vagy hogy hitelesen ki tudjon állni a Biblia tanítása mellett olyankor, amikor a meleglobbi éppen az úgynevezett „homofóbia” miatt támadja az Egyházat? Létezhetnek-e vajon tiszta életű meleg homofóbok? De ez csupán elméleti kérdés, mert épeszű ember számára nyilvánvaló, hogy a meleg papok felvétele az Egyház végét jelenti.

(Hogy a homoszexualitás miért bűn, és hogy nem öröklött, hanem tanult magatartás, valamint hogy miért jelent veszélyt a társadalomra, arról egy korábbi cikkben már részletesen írtunk „A keresztény ember homofób” címmel: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/JB_hit_439.html . ).