Juliánus barát: Papi divatbemutató a templomban

- a belga Egyház gúnyt űz saját magából,

hogy a média kegyeit keresse

A 777blog.hu nevű, szélsőségesen progresszív keresztény blog írta a német DW News hírszolgáltatóra hivatkozva, hogy november 10-én Belgiumban, Tournai város katedrálisában divatbemutatót tartottak, amelyen a templomban őrzött régi miseruhákat vonultatták fel, papszerűen kinéző férfiakra öltöztetve, akik a templom főhajójának a közepén felállított kifutón sétáltak végig, úgy, ahogy a modellek szoktak egy "igazi" divatbemutatón, miközben orgonamuzsika szólt. A közönség kétoldalt foglalt helyet, és megtapsolta őket, a templom oszlopait pedig színes reflektorokkal világították meg, akár egy diszkóban. Minderről videó is készült, amelyet youtube-ra is feltöltöttek, hogy mindenki a saját szemével láthassa, amint az Egyház gúnyt űz önmagából. A 777 cikkében egyébként semlegesen fogalmaztak, nem foglaltak állást sem mellette, sem ellene.

A 777 cikke itt olvasható: https://777blog.hu/2021/11/16/miseruhak-a-kifuton-egy-nem-mindennapi-divatbemutato/

Maga a videó itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=3ZM1rs977ME

(Javasoljuk, hogy ha valaki a fenti linkekre rákattint, akkor már vegye a fáradtságot, és fejezze ki a véleményét hozzászólással vagy dislike-kal. A videónál a hozzászólásokat letiltották.)


Nekem erről egy Mindszenty bíboros emlékirataiban olvasható történet jut az eszembe, amely szerint a "Felszabadulás" idején az egyik magyarországi faluban a szovjet katonák betörtek a templomba - ez önmagában nem lenne rendkívüli - de ami miatt a bíboros megemlékezett az esetről, az az volt, hogy utána az ott talált ministráns- és miseruhákba beöltözve lóháton felvonulást rendeztek a falu főutcáján... A különbség csak annyi, hogy ezt egy ateista, nyíltan egyházellenes állam hadserege tette egy számukra ellenséges országban, míg a jelen divatbemutatót maga az Egyház szervezte, vagy legalábbis jóváhagyta.

Mi ezzel a baj? Az, hogy szép miseruhák vannak, az nem baj, sőt nagyon jó. Állítsák ki őket, hadd lássák az emberek, ez is rendben van. Az, hogy olyanokra húzzák rá, akik nem papok, az már kevésbé van rendben, de nem ez az igazán botrányos az egészben. Hanem az, hogy egy az egyben lemásolták egy "igazi" divatbemutató formáját és kellékeit, ezzel az hamis látszatot keltve, mintha a divatbemutatók a kereszténység számára elfogadhatók lennének, ráadásul mindezt a bohózatot egy templomban adták elő, amivel a templomból nemhogy profán közösségi teret csináltak, de egyenesen egy sátáni kultuszt imitáltak benne. A színes megvilágítás egy diszkó fényvilágát idézte, a közönség pedig az oltár irányához képest merőlegesen nézve foglalt helyet.

(Miért érdekes a nézők elhelyezkedése? Jól mutatja, hogy a miserend változásával az imádat tárgya is megváltozott: Míg eredetileg az átváltoztatás a főoltáron zajlott, és mindenki arrafelé, egy irányba nézett, ez ugye a II. Vatikáni zsinat óta megváltozott, a szembemiséző oltárra került át az átváltoztatás, ahol a hívek és a pap egymás felé néznek, miáltal laikus szemlélő úgy érezhette magát, mint egy színházban, ahol a közönség magát papot, mint előadót nézi. Ezt a változást vitték tovább a jelen cirkusz szervezői, azáltal, hogy a papokat (papnak látszó személyeket) behozták a főhajó közepére, a közönséget pedig feléjük fordították, arénaszerűen átrendezve a templomot, tudomást sem véve a szentélyről, amely ezáltal oldalra került. Ezt már csak azzal lehetne felülmúlni, ha a közönséget az oltárnak háttal ültetnék le.)

Ha pedig esetleg valaki nem lenne biztos abban, hogy miért elítélendő és sátáni dolog úgy általában egy "normál" divatbemutató, akkor elmagyarázzuk.

1. Az, hogy a hölgyek jó esetben szépek, az nem baj, ezt az Isten így teremtette, tehát ez jó. Az sem baj, hogy a hölgyek szeretnek szép ruhákat felvenni. A probléma ott kezdődik, hogy erre épült egy iparág, az úgynevezett "szépségipar", ami mára nagyon-nagyon durván, intézményesen és helyrehozhatatlanul elfajzott, kificamította a szépség fogalmát, és állati szintre, sőt még az alá züllesztette az emberi szexualitást.

2. Eleve, ahogy ott a kifutón végigvonulnak, mint valami futószalagon érkező árucikkek, az hátborzongató. A szépségkirálynő-választástól kezdve az összes modellkedéssel és divatbemutatóval ez az egyik nagy baj, hogy egyszerűen elvész a külső mögött az ember, olyan, mintha bábukat, tárgyakat látnánk, akiknek nincs lelkük, csupán reklámértékük és óradíjuk.

3. Másik, hogy itt már réges-régen szó sincs a szépségről. Hiszen rondábbnál rondább nőket láthatunk, nem tudom, hogy hogyan válogatják ki őket, de olyan csúf lányokat, mint amilyeneket a szépségipar felvonultat, olyanokat csak úgy az utcán járva-kelve nem lehet találni. És akkor még felcicomázzák őket sminkkel és mindenféle, az élettel összeegyeztethetetlen ruhával, amivel csak tovább fokozzák a riasztó látványt. Mintha a divattervezők szándékosan arra törekednének, hogy gúnyt űzzenek a nőkből és kificamítsák a társadalom ízlését. Nők százmilliói fogyókúráznak, válnak testképzavarossá, és teszik tönkre magukat amiatt, mert elhiszik, hogy az a szép, amelyet szépnek találnak a divattervezők - akiknek mellesleg elsöprő többsége nyíltan homoszexuális férfi.

4. Érdekes egyébként, hogy amíg a liberálisok a nők úgymond jogait védve küzdenek a nők tárgyiasítása ellen, és ennek érdekében a természet legalapvetőbb törvényeit habozás nélkül felforgatják, addig egy pillanatra sem zavarja őket a divatbemutatók gyakorlata, noha ennél jobban tárgyiasítani a nőket semmivel nem lehetne.

Összefoglalva, a divatbemutató az intézményesült úgymond “keresztény világ” egy szégyenletes, erkölcstelen megnyilvánulása, egy perverz kificamodás, amelyet az Egyháznak nem lemásolni, hanem elítélni kellene. Divatbemutatónak nincs helye a templomban, és miseruháknak nincs helye a divatbemutatón.


Szomorú, hogy csak ilyen “reklámfogásokkal” lehet átütni a média ingerküszöbét. Nyilván ugyanis az mozgatta a szervezőket, hogy ennek hírértéke lesz, és ez így is van. De hol a határ? Ha például a misén ingyen sört és virslit osztogatnának, vagy tűzijáték lenne, esetleg táncosnőkkel, annak még nagyobb hírértéke lenne. Csak idő kérdése, és az is eljön majd? Nem kellene ebbe az irányba egy lépést sem elindulni, mert ez csakis az Egyház teljes hiteltelenedéséhez vezethet.

Elég baj, hogy az Egyházon belül egyesek azzal próbálnak kitűnni, hogy ki tud jobban gúnyt űzni önmagából. (Ez a Hodász-effektus nyugat-európai ősképe, csak ott már előrehaladottabb fázisban van. Nálunk még megreked a mise utáni tetris-challenge szintjén)

Ha már mindenáron figyelmet akarunk magunkra vonni, akkor nem lehetne azt értelmes és pozitív üzenetű tettekkel megtenni? Jézus mivel hívta fel magára az emberek figyelmét?