Juliánus barát: Afganisztán christians menni Amerika

Most, hogy a tálibok elfoglalták Kabult, az első megdöbbenés után a fősodratú médiában, és a keresztény oldalak zömén is megjelentek az "imádkozzunk Afganisztánért", és a "tálibok megölik akinél Bibliát találnak" típusú hírek, amelyek közös jellemzője, hogy azt sugallják, hogy USA által 20 éve (más számítások szerint 40 éve) folytatott afganisztáni beavatkozás a keresztények védelmében történt, vagy ha nem is, de legalább mellékesen hasznos volt a keresztények számára.

Ez sajnos nem igaz. Kétségtelen tény, hogy ha vannak Afganisztánban keresztények, akkor rájuk most veszedelmes idők várnak, és az is jó, ha imádkozunk. De egy pillanatra se higgyük azt, hogy az USA Afganisztánban - vagy bárhol a világban - a keresztényeket, vagy legalábbis a szabadságot és az emberi jogokat védené, vagy akár csak előnyösebb helyzetbe juttatná. Elég csak 1956-ra gondolni, akkor is milyen jól megvédtek minket, ugye?

Pontosan úgy védi az USA a keresztényeket, mint ahogyan a melegeket, a nőket, a feketéket, azaz a többi elnyomott (vagy annak vélt) csoportokat. Trójai falónak használja őket, ürügynek, amelyre hivatkozva látszólagos erkölcsi alapot lehet kreálni a háborúhoz, beavatkozáshoz, felforgatáshoz, romboláshoz.

Népszerű téma az afgán nők helyzete, akiket a saríja bevezetésétől féltenek. Én azonban azt mondom, foglalkozzon az USA inkább a nyugati nők helyzetével. Akiknek a jogai egyre inkább kimerülnek abban, hogy joguk van az abortuszhoz, és joguk van a tacskójukat egyedül felnevelni.

Az a helyzet, hogy az iszlám jogrend, bármennyire is elfogadhatatlan az európai szemlélő számára, akkor is már bebizonyította több mint ezer éven keresztül, hogy képes fenntartani, sőt gyarapítani társadalmakat. A liberalizmusról ez nem mondható el. A liberalizmus a pár évtizedes fennállása alatt egyelőre még csak társadalmi és demográfiai katasztrófát tud felmutatni: szétesett családokat, öngyilkosokat, pszichológusra szoruló tömegeket, unalmukban lövöldöző gyerekeket, széttrancsírozott magzatokat, és egyedül megöregedő nőket. Valamint csodálatos technikai fejlődést, például önállóan gyilkoló drónokat.

Azt hisszük, hogy az USA azért tiltakozik az iszlám jogrend bevezetése ellen, mert védi a keresztényeket? Képzeljük el, mi lenne, ha egy ország történetesen a tízparancsolatot akarná bevezetni? Kásler Miklós miniszter úrnak elég volt csupán a "tízparancsolat" szót megemlítenie ahhoz, hogy a "demokratikus" ellenzékünk (akiket az USA támogat) hamut szórjon a fejére, és megszaggassa a ruháját. Számukra a tízparancsolat pontosan ugyan olyan vállalhatatlan, mint a saríja. Csak azért nem nagyon tiltakoznak ellene, mert jelenleg egyik országban sincs érvényben.

Semmi nem árt jobban a harmadik világban élő keresztényeknek, mint az USA offenzív politikája. Ugyanis a géppisztolyokon szocializálódott, azt olvasással is hadilábon álló felebarátaink nem merülnek el olyan részletekben, mint a jobb- és a baloldal közti vita, a közösségi média hatalmi harca az államapparátus ellen, vagy a pápa és a konzervatív püspökök közötti szembenállás. A hegyek közötti mákföldekről nézve az USA, a kereszténység, az erkölcstelenség, és a megszállás egy és ugyanaz.

Például a tálibok népszerűségét egyes források szerint éppen az adta, hogy felléptek a fiatal fiúk homoszexuális kihasználása ellen. Egyes vidékeken ugyanis állítólag régen elfogadott népszokás volt, hogy női ruhába öltöztetett táncosfiúkat fogadtak fel, hogy szórakoztassák a mulató (felnőtt) férfiakat, aztán sokszor ez a szórakoztatás az ágyban is folytatódott... Ezt a tálibok tiltották, éppen a saríjára hivatkozva, de az amerikai megszállás alatt újra divatba jött. Hiszen semmi rossz nincs benne, nyilván belegyeztek... Na ennyit az emberi jogokról... Aki mélyebben utána akar nézni, az a "bacsa bázi" vagy "bachia bazi" kifejezésekre keressen rá, ha van hozzá gyomra.

És emellé azt se felejtsük el, hogy Afganisztánban 1980 óta polgárháború van. Az 1980-ban kezdődő szovjet megszállás ellen harcoló terroristákat (a később mumussá vált Oszama Bin Ladennel az élen) az USA támogatta, aztán az oroszok kivonulása után pár éves tranziens szakaszt követően jött az első tálib hatalomátvétel, aztán újabb pár évre rá 2001-ben az USA szállta meg az országot. Persze ettől nem lett béke, az USA ellen harcoló tálibokat ugyanis szintén valakik támogatták (ez nem teljesen világos, hogy melyik ország volt, de majd idővel kiderül), mindenesetre Afganisztánban már csak az 50 évesnél idősebb emberek emlékezhetnek talán arra, hogy milyen volt az élet, amikor még nem volt háború.

Létezik ember, aki komolyan gondolja, hogy ezeknek próbáljuk meg azt megmagyarázni, hogy hogyan kell tiszteletben tartani a különböző véleményeket, meg hogy mindenkinek joga van miniszterelnök jelöltként indulni, és hogy a nőket is azonos fizetés illeti meg? Nem fog menni.

Egy ilyen helyen egyszerű és szigorú törvények, géppisztoly, elszántság, és fanatikus hit nélkül senki nem fog tudni rendet csinálni. A tálibok mindezekkel rendelkeznek, nem véletlen, hogy 20 év illegalitás ellenére fenn tudtak maradni. Ezt a külföldi támogatás önmagában nem magyarázná meg, mert számos más szervezetet is támogattak már külföldi hatalmak mérhetetlen pénzzel és fegyverrel, azok mégis úgy eltűntek, mint a tavalyi hó. Emlékszik még valaki a szíriai mérsékelt felkelőkre? Nem? Na ugye. Viszont emlékszünk az afgán kormányhadseregre, amely pár hete még több százezer főt számlált és olyan gépparkkal rendelkezett, hogy azt akár egy nagyhatalom megirigyelhette volna...

A magyarázat roppant egyszerű: azok a félnomád, háborúban nevelkedett természeti népek, gyerektől az aggastyánig, kecskepásztortól a maffiafőnökig képesek a saríjáért lelkesedni, de nem képesek az emberi jogokért, a nemváltó műtétekért, vagy a széndioxidkvótákért hasonlóan izgalomba jönni. És ez talán nem is az ő hibájuk...

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy idővel minden rendszer konszolidálódik. (Talán a liberalizmust kivéve). Példának nézzük meg, hogy a tömeggyilkos diktátorok keze alatt formálódott Szovjetúnióból a 80-as évek végére olyan jámbor jogállam vált, ahol még a rendszerváltás is kevesebb áldozattal járt, mint nyugaton egy átlagos focimeccs. Mára pedig az európai kereszténység legfőbb bástyájává nőtte ki magát. A tanulság tehát az, hogy semmi mást nem kellene csinálni, csak békén hagyni minden országot, így előbb-utóbb mindenhol kialakulna valamilyen élhető rendszer, mert az emberek nem szeretik a káoszt. És minden rendszer idővel konszolidálódik, hiszen amelyik nem, az nem tud fennmaradni.

Ha azt szeretnénk, hogy Afganisztánban valaha is biztonságban élhessenek keresztény emberek, akkor a legtöbb, amit ezért tehetünk, az imán túl, az az, hogy elhatárolódunk mindenféle beavatkozástól, és kinyilvánítjuk, hogy az USA vezetőinek, hadseregének és értékrendjének semmi köze a kereszténységhez.

Ha meg akarunk téríteni egy országot keresztény hitre, akkor azt nem rakétákkal, de még csak nem is kedvező kamatozású hitelekkel kell megpróbálni. Legalábbis Jézus annak idején nem így csinálta.

A mindenkori pápának is inkább akkor kellett volna felszólalnia, amikor 2001-ben megindult a megszállás, nem pedig most, amikor úgy néz ki, hogy visszanyerte az ország az önállóságát. Ha keresztes háborúnak állítjuk be egy más vallású ország megszállását, akkor ne csodálkozzunk, ha ott gyűlölni fogják a keresztényeket, még akkor is, ha egyébként a megszállóknak közük sincs a kereszténységhez.

És hogy mi lesz ott ezután? Ez attól függ. A magashegyi sivatagban csak az ópium és a kecske terem meg, erre alapozva pedig nem lehet fenntartani semmilyen modern államszervezetet, tehát a külföldi támogatásokon múlik, hogy mi lesz az ország sorsa. Ha a tálib kormányt fogják támogatni, akkor stabil tálib kormány lesz. Ha a helyükre lépő új terroristákat, az ISIS-t támogatják, akkor azok fognak hatalomra jutni. Ha mindkettőt támogatja valaki, akkor gyors átöltözést követően folytatódni fog tovább a polgárháború, és megindul a menekültáradat.

Nyilvánvaló, hogy a tálibokat 2001-2021 között is támogatták valakik, és az is nyilvánvaló, hogy vannak országok (pl. Kína és Oroszország), amelyek talán most a békés kifejletben érdekeltek, tehát amelyek lehet hogy hajlandóak lesznek ezután is támogatni a tálibokat, már csak azért is, hogy az USA nehogy később visszatérjen. De tény, hogy az ásványkincsek (jelen esetben főleg a ritkaföldfémek) megszerzésének a leghatékonyabb módja, ha semmilyen érdemi államszervezet nincs az adott területen, mert a bányászat fegyveres biztosítása sokkal olcsóbb, mint fizetni a nyersanyagokért. Lásd Líbia esetét.

Könnyen lehet tehát - és a felröppenő hírek, pl. a második Kabuli reptéri merényletet elhárító dróncsapás, erre engednek következtetni - hogy az USA ismét szerepet cserél, és ezentúl nem megszállóként, hanem újra felforgatóként fog részt venni a konfliktusban, mint a 80-as években. (Ez kétségkívül sokkal könnyebb és olcsóbb.)

Sajnos tehát könnyen lehet, hogy egy Szíria 2.0-nak nézünk elébe, azaz egy ilyen terrorista-szabadegyetem lesz, ahol minden ország szabadon próbálgathatja a haditechnikáját, és úgy vásárolhat magának terrorszervezeteket, mint utcákat a Monopoly játékban... És ahol az USA a saját maga által finanszírozott ISIS-re hivatkozva továbbra is bármikor beavatkozhat, ha majd úgy tartja a kedve.

És hogy mi lesz közben az Afganisztáni nőkkel? És a keresztényekkel? Na az az, ami ebben a játszmában senkit nem érdekel.