Juliánus barát: Beer Miklós "katolikus lelkészt" zavarja,

ha a politikusok védelmezik a kereszténységet

- ha már az Egyház nem, akkor ők se tegyék!

Beer Miklós volt váci püspököt, aki nyugalmazása óta főállásban a liberális sajtónak való nyilatkozgatással foglalkozik, ezúttal éppen a HVG interjúvolta meg, melyet az index is szemlézett. ( https://index.hu/belfold/2021/07/03/beer-miklos-zavar-bennunket-ha-az-lmbtq-gondolkodas-propagalasaval-talalkozunk/). Érdekes módon az index cikke pont egy olyan mondatot ragadott ki, amely egyébként véletlenül teljesen vállalható, talán nem szóltak az újságírónak, hogy Beer Miklós jófiú, és Semjént kell támadni...

Az eredeti HVG cikk ( https://hvg.hu/itthon/20210703_Beer_Miklos_lmbtq) címe viszont egyértelműen mutatja a szerzők célját: "Nem szerencsés az, amikor a politikusok illetéktelenül a kereszténységre hivatkoznak" (Összehasonlításképpen ld. az orosz pravoszláv egyház állásfoglalását: Jog az eltévelyedéshez). Kérdés persze, hogy ki illetékesebb a kereszténység ügyében? Az, aki püspök létre elárulja, vagy az, aki politikus létére törvényekkel védelmezi??? Azt eddig is tudtuk, hogy Egyház nem politizálhat, de ezek szerint már a politikusok sem folytathatnak keresztény politikát...

Célkeresztben Semjén Zsolt, aki - ellentétben az Egyházzal - ki merte mondani azt, hogy a homoszexuális életmód bűn, és hogy keresztény ember azt nem támogathatja. Ez nem tetszett az újságírónak, de a jelek szerint Beer Miklósnak sem, akit az index cikk szerzője stílusosan "lelkész"-nek nevez, mutatva azt, hogy halvány fogalma sincs arról sem, hogy egyáltalán melyik egyházhoz tartozik (A katolikus papokat ugyanis nem "lelkész"-nek hívják. A szót a reformáció idején találták ki, hogy megkülönböztessék a református és evangélikus egyház elöljáróit a katolikus papoktól. Egyházjogi szempontból ennél többről van szó: a papok felszentelése egészen Szent Péterig és Jézusig visszavezethető, a lelkészeknél ilyenről nincs szó.)

Persze az interjú a szokásos "igen de mégis" hangvételű, mint a híres "a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" mondat, mindenki úgy értelmezheti, ahogy neki tetszik: Egy kicsit elítéli a melegeket, hogy "ha onnan indulunk ki, hogy a heteroszexuális kapcsolat célja a családalapítás, akkor nincs is értelme (mármint a homoszexualitás elfogadásának)", és megemlíti, hogy az ószövetségben szigorúan volt megítélve az ilyesmi (azt persze nem említi, hogy Mózes törvényei szerint konkrétan halálbüntetés járt érte, csak hogy "szigorúan volt megítélve"); de ugyanakkor ilyen hajmeresztő állításokat tesz, miszerint:

"az Egyház igyekszik könyörületes maradni"

"a téma látható megjelenése előrelendítette az egyházi elfogadást"

"nem tiltja semmi, hogy teljes értékű keresztények legyenek, bárki, aki részt akar venni az egyházi életben, azt testvéri szeretettel fogadják"

Ízlelgessük a szavakat! Nem tiltja semmi. Csak a Biblia. Ezek szerint az Beer Miklósnak semmi.

Aztán, nézzük tovább, "bárki, aki részt akar venni az egyházi életben, azt testvéri szeretettel fogadják".

Mit jelent azt, hogy "részt venni az egyházi életben"? Elmenni misére? A templomokban nincs beléptetés, bárki odamehet, tehát ez nem új információ, nyilván nem erre gondolt a püspök úr. A szentáldozáshoz járulókat sem szokták előtte lenyomozni és ellenőrizni, tehát ha mondjuk egy meleg férfi beáll a sorba, akkor - hacsak nincs úgy öltözve mint Conchita Wurst - minden valószínűség szerint ki lesz neki szolgáltatva az Oltáriszentség, és a többi az már az ő lelkiismeretére tartozik. Ez tehát szintén nem hír. Akkor meg mire gondolt vajon a püspök úr?

Talán arra gondolt, hogy melegeket is szeretettel vár az Egyház papnak, diakónusnak, hitoktatónak, szerzetesnek, plébániai közösségek vezetőinek?

Ha erre gondolt, akkor megint szembe megy a Biblia tanításával. A Leviták könyvében világosan le van írva, hogy pap csak egészséges férfi lehet (Leviták könyve, 21. fejezet: 17-22: "Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódaid közül, bármely nemzedékben, testi hibája van: ne mutasson be kenyeret Istenének; 22Ehet ugyan a szent helyen bemutatott kenyerekből, 23de a függönyön belülre nem mehet«". Vagy ott van a Második Törvénykönyv 23. fejezet 2: "Olyan ember, akinek heréjét szétzúzták vagy szeméremtestét levágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe". Kétségtelen, hogy melegekről konkrétan nem ír, lévén hogy abban az időben azok eleve csak addig létezhettek, amíg agyon nem kövezték őket.)

De ha a Biblia nem elég meggyőző valakinek, akkor gondoljon arra, hogy az Egyház soraiban felbukkanó, és kisszámú előfordulásuk ellenére is felmérhetetlen károkat okozó pedofil cselekedetek elkövetői is döntő többségében melegek. Bár ezt a botrányok során nem szokták kihangsúlyozni, de mégis legtöbbször kiderül az ilyenkor felröppenő hírekből, hogy valamiért jellemzően a fiatal ministránsfiúk szoktak ezeknek tetszeni, és nem a lányok...

Szóval a meleg hajlamú embereket - noha a hajlam önmagában még nem bűn, csak fogyatékosság - az Egyháznak elemi érdeke olyan távol tartani a papi, szerzetesi, tanári stb. pályáktól, amennyire csak lehetséges. Különben az Egyház a saját karikatúrájává válik.

Ez persze igazságtalan, de sajnos a világ az ilyen. Ahogyan egy vak nem lehet pilóta, egy ujjak nélküli ember nem lehet zongorista, ugyanúgy egy melegre nem bízhatjuk a gyerekek nevelését.

Nem lehet valamit egyszerre elfogadni és küzdeni ellene. Jézus világosan beszélt, és tőlünk is ezt várja: "Szavatok legyen: az igen igen, a nem nem. Ami ettől több, az az ördögtől való" (Mt 5,37).

Ideje lenne tehát befejezni a kettős beszédet, és állást foglalni, hogy az Egyház elfogadja-e a melegeket, és ezzel az öncélú szexualitást, és annak minden egyéb kifordulását, beleértve a velejáró pedofíliát is (nyilván nem), vagy pedig ragaszkodik az eredeti keresztény tanításhoz, miszerint 1 férfi és 1 nő alapítja a családot, és kettejük közül a nő szüli a gyerekeket.

Nem lehet csöndben meghúzni magunkat, mert a liberálisok offenzívában vannak, egyre előrébb és előrébb tolják a követeléseiket. Lesz majd olyan, hogy férfiak szivárványos szoknyában mennek oda áldozni, lesz majd olyan, hogy "homoszexualitását nyíltan vállaló pap", lesz majd olyan, hogy valamelyik buziegyüttes akar a Bazilikában koncertet adni, ésatöbbi, ésatöbbi. Jobb ha erre előre felkészülünk, és a teljes elhatárolódást és tiltást választjuk, különben mindenki az Egyházon fog röhögni.

Ha meg a liberálisok hisztériáznak amiatt, hogy "az Egyház homofób", és hamut szórnak a fejükre, és megszaggatják a ruháikat, amiatt ne fájjon a fejünk. Inkább akkor aggódjunk, ha megdicsérnek...

Aki pedig homoszexuális, és szeretne keresztény lenni, az fogadja el, hogy az ő tulajdonsága egy fogyatékosság, és vegye tudomásul, hogy annak megélése súlyos bűn, ezért ezt a hajlamát soha sehol nem élheti ki, nem mutogathatja, nem hirdetheti, és csakis ezután lehet szó könyörületről és valamilyen - erősen korlátozott szintű - elfogadásról.

Juliánus barát további írása honlapunkon a homoszexualitásról:
A keresztény ember homofób