Juliánus barát: A nemzetközi helyzet fokozódik

- a liberális média már személyesen Erdő Pétert támadja

Avagy hogyan helyezzünk aktuális kontextusba

egy 20 évvel ezelőtti ügyet?

Az Indexen és a többi liberális lapban (444, satöbbi) cikk jelent meg azzal a címmel, hogy: "Molesztálta egy pap, megkereste Erdő Pétert, elvitték a rendőrök"

Az nem derül ki a cikkből, hogy végül is miben állt ez a molesztálás, azt viszont leírják, hogy egy 20 évvel ezelőtti ügyről van szó, valamint hogy az illető papot már ki is rúgták azóta. (Ezen a ponton mondhatnánk akár azt is, hogy lapozzunk, nincs itt semmi látnivaló.)

De ha tovább olvasunk, az is kiderül a cikkből, hogy a delikvenst nem azért vitték el a rendőrök, mert szólt Erdő Péternek, hanem mert egy ünnepi misén próbált valamilyen performanszot előadni... Így írják: "bár nem próbált az esztergom-budapesti érsek, bíboros közelébe kerülni, a rendőri jegyzőkönyv szerint Erdő Pétert tulajdonképpen ki kellett menekíteni a helyszínről."

Tehát, rakjuk össze: Az illető úgy gondolta, hogy neki is kijár az az 5 perc hírnév, ami a színésznőknek és más celebeknek szokott ilyen esetekben. Gondolta, hogy erre legjobb alkalom egy ünnepi mise. (Valóban, a templomokat nem őrzi senki, a misén résztvevő hívek is általában elég jámborak, így aztán ott azt csinálhat, amit akar, amíg ki nem ér a rendőrség.) Nem tudjuk, hogy pontosan mit csinált ott az illető, mert ezt a cikk is szemérmesen elhallgatja, csak azt tudjuk meg, hogy "a jegyzőkönyv szerint" ki kellett menekíteni Erdő Pétert. Tehát a cikk azt sejteti az olvasóval, hogy ez az attrakció, amiről nem fontos tudnunk semmit, ez csak egy műbalhé volt.

Képzeljük el, amint békésen zajlik egy mise, egyszer csak Erdő Péter meglátja az illetőt, amint ott ül a padban, és ettől ő, mármint Erdő Péter, úgy megijed, hogy ijedtében kimenekítteti magát a templomból. Na persze. Mintha csak valami 1947-es híradást olvasnánk arról, hogy a hívek rátámadtak a templom bejáratánál posztoló szovjet katonákra, és elvették a fegyverüket, majd véletlenül meglőtték saját magukat. Mi meg elhisszük, hát hogyne hinnénk el, ez a dolgunk.

Olvassuk tovább a cikket, miszerint ezt követően augusztus 20-án "békés felszólalás szándéka miatt" preventív jelleggel bevitték szegény embert a rendőrségre, pedig "korábban sosem zavart meg egyházi szertartást". Itt már látszik, hogy a szerző is belezavarodott a saját hazugságaiba, hiszen feljebb pont arról ír, hogy ki kellett menekíteni Erdő Pétert.

Ettől függetlenül érdemes tisztázni, hogy nincs olyan, hogy békés felszólalás egy misén vagy más egyházi szertartáson. A mise nem lakógyűlés. A misén a pap prédikálhat, vagy az erre kijelölt ministráns felolvashatja a kijelölt olvasmányt vagy szentleckét, de olyanról szó se volt, mióta világ a világ, hogy ott csak úgy magától felszólalhatna valaki... Aki a misén akar felszólalni, az nem békés. De ez más helyeken is így van: Vajon ha valaki mondjuk Gyurcsány Ferenc lakossági fórumán áll neki bekiabálni, azt is békés felszólalásnak fogják aposztrofálni?

Ja, és mellesleg ez is már több mint egy évvel ezelőtt történt, 2019-ben... Az égvilágon semmi aktualitása nincs most ennek az ügynek, és Erdő Péterhez meg amúgy is csak annyi köze van, hogy ő a Magyar Katolikus Egyház feje, így mindennel, ami az egyházban történik, ő kapcsolatba hozható.

A cím megfogalmazása el is árulja a célt: "molesztálás - pap - Erdő Péter - rendőrség". Mutatom, hogy ebből a felületes olvasó mennyit fog fel: "Már megint molesztáltak valakit a papok, Erdő Péter meg el akarta sikálni, és az orbáni rendőrség is segített ebben." Ennyi az üzenet, ami átmegy, a többi, hogy mi van a cikkben, az már csak a vájtfülűek kedvéért van, nem is lényeges.

.

Valamiért tehát ezt most elő kellett húzni. Elmagyarázom, miért: Azért, mert Erdő Péter megsértette a liberális erőket azzal, hogy be merészelte hívatni Hodász Andrást, aki a közösségi média szent tehene, aki érinthetetlen, aki az igaz hit (és a demokrácia) egyedüli letéteményese az Egyházban. Majd ezután szegény elnyomott Hodász András szüneteltette a "papifrankó" youtube-csatornát (persze az a szünet is inkább olyan volt, mint az oroszok kivonulása 56-ban... azóta már újraindult, a reklámot pedig köszönte szépen.)

De Erdő Péter még tovább is ment azzal, hogy tavaly decemberben karácsonyi üzenetében arra is felhívta a figyelmet, hogy "a papok ne csináljanak bohócot magukból" - ez egyértelműen a papifrankó csatornára utaló, Hodász Andrásnak szóló célzás volt.

Zárójelben: A youtube-on többek között olyan videó is látható ("egyszerű karantén dal", 2020 március), amelyen Hodász atya reverendában, egy templomnak tűnő helyen arról énekel, hogy a mise közben a templom előtt ácsorgó csöves belemosta a hónalját a szenteltvíztartóba... A gitárral kísért produkció egyébként saját költeménye, amelyet egy Tankcsapda-szám dallamára szerzett. De még ez sem ütötte ki a biztosítékot, hanem amikor ezután júliusban Hodász atya felszólalt a Momentum tüntetésén (2020. július), akkor utána hívatta be őt Erdő Péter, és ekkor vált visszavonhatatlanul a Modern Kereszténység Mártírjává. Zárójel bezárva.

.

A rendszerváltás óta megfigyelhettük, hogy a liberális sajtó igyekszik átvenni a korábbi Állami Egyházügyi Hivatal szerepét, és megmondani, hogy az Egyház mit csinálhat és mit nem (pl. ápolhatja a betegeket, de iskolákat inkább ne működtessen), hogy mi a helyes keresztény magatartás (pl. beszállásolni Pannonhalmára a migránsokat), valamint hogy ennek megfelelően kik a jó papok és kik nem.

Ennek szellemében a liberális sajtó rendszeresen igyekszik támadni az Egyházat, többnyire azzal, hogy felkap mindenféle, sokszor a távoli múltból és távoli országokból származó pedofilügyeket, hogy igyekezzen azt a benyomást kelteni az olvasóban, hogy a katolikus egyház az tulajdonképpen másról nem is szól. De eközben, mintegy megmagyarázhatatlan kivétel gyanánt időről időre felbukkannak a liberális médiában olyan egyházi személyek, akiket az valamiért kedvencként mutat fel: a püspök, aki Radnóti-díjat kapott; a főapát, aki még a Dalai Lámával is találkozott; vagy a pap, aki felszólalt a tüntetésen. Ilyenkor természetesen szó sincs semmiféle molesztálásról, ilyenkor az Egyház szép és jó, a szabadság és a demokrácia védelmezője.

Mióta elterjedt az úgymond "közösségi" média, azóta azt láthatjuk, hogy némely pap valóságos sztárrá avanzsált, ezeket többen követik, mint ahányan összesen templomba járnak vasárnaponként. Ez még önmagában nem lenne baj, de mindenképpen veszélyeket rejt magában, méghozzá azt a veszélyt, hogy az illető, zömében fiatal papok maguk sem mérik fel, hogy ezzel micsoda felelősség hullott az ölükbe. Főleg, ha egyidejűleg a liberális média is felkapja őket, például az Index.hu hízelegve beszámol a közösségi médiába feltöltött fotóikról, videóikról. Vagy később éppen arról, hogy a csúnya Erdő Péter korlátozni akarja őket...

Ilyen körülmények között az ember a legjobb szándék mellett is hajlamos lehet önnön népszerűségétől megrészegülve azt hinni, hogy a saját "szuperképességeinek" köszönheti a rengeteg lájkot, következésképpen bármit tehet, ami éppen az eszébe jut, hiszen neki definíció szerint igaza van. Az esztergomi érsek pedig hajlamos lehet azt gondolni, hogy jobb, ha csöndben lapít, mert bármit csinál, neki definíció szerint nem lehet igaza. A médián csüngő tömeg pedig hajlamos azt gondolni, hogy amit ezek a trendi internetes celebpapok mondanak, az maga az Egyház tanítása. Hiszen hasonlítsuk össze, hogy hányan olvasnak katekizmust, és hányan nézik mondjuk a papifrankót?

.

Ne legyenek tehát kétségeink, ez a cikk egy figyelmeztető lövés Erdő Péternek, hogy ha beleavatkozik a politikába, akár azzal, hogy korlátozni próbálja korunk új békepapjait, akik azon munkálkodnak, hogy "az Egyház megtalálja a helyét a modern liberális társadalomban", akkor ezentúl őt is támadni fogják.

Az 1950-es évek stílusa, amikor a sajtóban személyesen az Egyház vezetőit támadták, egyelőre még távolinak tűnik. De nem azért, mert nincs rá a társadalmi igény (lásd a Cecíliát és Jézust ábrázoló karikatúra nagy sikerét), hanem azért, mert az Egyház vezetői manapság igyekeznek inkább elkerülni a konfliktusokat, olyan esetekben is, amikor nyilvánvaló szellemi vagy fizikai támadás éri a kereszténységet.

Egyre inkább látszik, hogy ez a békés, konfliktuskerülő magatartás nem fenntartható, liberalizmus és a kereszténység tanítása összeegyeztethetetlen. A liberális sajtó támadásaitól nem megijedni kell, hanem örülni nekik, mert azok pontosan azt jelzik, hogy jó úton járunk...