Juliánus barát: A békés iszlám illúziója és

a kereszténység valódi ellensége

Manapság sokszor halljuk, hogy "nem minden mohamedán terrorista", valamint hogy az iszlám az egy alapvetően békés vallás.

Tény, hogy nem minden mohamedán terrorista, de azért érdemes volt megfigyelni, hogy a mohamedán országokban micsoda haragot váltott ki Macron elnök (egyébként nagyon álszent) kijelentése a vallásszabadságról, még a Föld túlsó oldalán is. A nagyobb mohamedán városokban tízezrek vonultak utcára, ezzel lényegében a lefejezős terroristák mellett tüntetve. Erdogan, a török szultán is elmeorvoshoz küldte Macront.

Tehát a mohamedánok körében rengeteg "látens terrorista van", aki gyávaságból vagy technikai eszközök hiányában nem robbantja fel magát , noha tudja, hogy valójában ezt kellene tennie.

Látható, hogy sokak szerint egy hitetlent lefejezni kisebb bűn, mint a prófétát karikatúrán ábrázolni. (Annak a francia szennylapnak az álszent "karikatúrái" is megérnének egy misét, de ez most jelen cikk szempontjából lényegtelen.)

Lényeg tehát, hogy arra keressük a választ, szigorúan elméletben, hogy létezhet-e a sokat emlegetett "békés iszlám".

Nos, a válasz tömören: nem. Békés iszlám nincs. A béke elengedhetetlen feltétele ugyanis az egynejűség:

Ha minden férfinek van egy felesége, akkor van esély arra, hogy a nép nagyjából elégedett legyen, a földművelés nyugodtan haladjon, a társadalom békésen működjön. Ezt tudta a kereszténység több-kevesebb sikerrel sok évszázadon át fenntartani.

Ha megengedjük, hogy egy férfinek több felesége legyen, az lehet, hogy elsőre nagyon csábítóan hangzik (főképp a férfiak számára), de mivel az emberek fele férfi és fele nő, ezért abban a pillanatban, hogy a többnejűséget megengedtük, abban a pillanatban létrehoztuk a felesleges férfiak hadát, akiket valahogyan el kell pusztítani (vagy rabszolgasorba vetni). Erre egy remek megoldás a folyamatos háború, amint azt a történelem során például az Oszmán Birodalom egy időben példaértékűen meg is valósította. Ám ha külső hódításra éppen nincs lehetőség, akkor a nő nélkül maradt férfiak felcsapnak öngyilkos merénylőnek, zendülést szítanak, csatlakoznak az Iszlám Államhoz, stb, egyszóval permanens polgárháborút generálnak.

Ezen a ponton érdemes egy kicsit kitekinteni a működő liberalizmusra mint korunk társadalmi rendjére, mondhatnánk, hogy a nyugat "államvallására". Ennek egyik sarkalatos pontja a "szexuális szabadság", amely azt eredményezi, hogy az emberek nagy része nem tud nyugodt családi közegben élni, széles tömegek válnak gyökértelen, magányos, elégedetlen állampolgárrá. (Lásd az USA-ban divatos iskolai lövöldözők és más gyilkos elmebetegek esetét.)

Persze ez már rég nem egy földművelő társadalom, hanem egy fogyasztói társadalom, amiben a gazdaság paradox módon annál hatékonyabban működik, minél elégedetlenebbek az emberek. Ugyanis többnyire annál többet fognak dolgozni is és vásárolni is.

Ez a fajta belső feszültség egy látható, számonkérhető (megdönthető) kormánynak nyilván nem volna érdeke, azonban egy nem látható, nem megfogható gazdasági hatalom nyugodtan megengedheti magának. (Nem tudom, próbálta-e már valaki a Facebookot ledönteni, vagy a Google-t leönteni vörös festékkel, de mindenesetre nem lenne könnyű dolga.)

Visszatérve az eredeti párkereséses gondolatmentre, amint nincs békés iszlám, ugyanúgy nincs békés liberalizmus sem! A liberalizmus szintén csak folyamatos expanzió mellett tartható fenn, ráadásul mivel a követői többnyire nem nevelnek utódokat, ezért a liberalizmus elsősorban vírusszerűen, a nem-liberálisok gyerekeinek az átnevelésével, vagy bevándorlók importálásával tud terjedni.

(Természetesen, ettől még lehetnek a mohamedánok között szép számmal rendes emberek, akik egy felségűek, hűségesek, és senkit nem akarnak lefejezni még álmaikban sem, akár szeretik az ellenségüket is, de akkor ők voltaképpen látens keresztények. Amint ismerünk példás családi életet élő, és 2-3 gyereket nevelő, mégis magukat liberálisnak mondó polgártársakat, nyilván nem rájuk vonatkoznak a fenti elmélkedések, hanem azokra, akik a liberalizmus vívmányait az életükbe aktívan átültetik, és tényleg elhiszik, hogy annyit ér az életük, amennyi "javat" elfogyasztottak - ide érve egymást is.)

Lehet-e azonban erre a gazdaságot pörgető liberalizmusra átnevelni (szép szóval: "integrálni") a mohamedánokat? A válasz az, hogy nagyjából igen. Lássuk be, hogy azért az alkoholizálás szabadsága és a szexuális kicsapongás az igen népszerű hívószó még a legforrófejűbbek körében is. Sőt...

Csakhogy van egy nagy különbség: az átalakulás nem teljes, az eredeti beidegződéseket nem tünteti el, azokra csak rárakódik a liberalizmus. Ezért amíg a földművelő keresztény gyökerekkel rendelkező liberális embertársaink a belső frusztrációikat több munkával és több vásárlással igyekeznek levezetni, vagy nagyon durva esetben esetleg összefirkálják a középületeket, addig a mohamedán gyökerű liberális felebarátaink olykor inkább azt az utat választják a frusztráció levezetésére, hogy nekilátnak késsel vagdalkozni, vagy felrobbantják magukat. Nincs tehát veszélyesebb kombináció annál, mint amikor a mohamedánokat megpróbálják a liberalizmusra áttéríteni.

Még mielőtt azt hinnénk azonban, hogy ez valamiféle "hiba" a rendszerben, meg kell nyugtatnom mindenkit: nem hiba. Ez bele van kalkulálva a tervbe.

Úgy tűnik, hogy a mohamedánoknak szánt szerep a valamikori keresztény civilizációk területén jelenleg az, hogy a kereszténység maradékát eltöröljék. Hogy fogászati hasonlattal éljek, ez egyfajta társadalmi gyökérkezelés... Mert papokat és híveket karhatalommal kivégeztetni a fejlett nyugaton nem divat, erre a célra tehát importálni kell megfelelő "szakembereket", akik elvégzik a piszkos munkát. Persze, miután felszámolták a kereszténységet, utána ugyanúgy mehetnek majd a lecsóba. Ők is rabszolgák lesznek, csak ezt most még nem tudják.

Amint a nők jogainak vagy a zsidók védelmének az addig oly szent ügyét ejtette a háttérhatalom, amikor a bevándorlás támogatása mellett döntött, ugyanúgy a mohamedánok "simogatása" is véget fog érni, amikor már nem lesz rájuk szükség. A kereszténység eltörlése után az iszlámot ugyanúgy fogják üldözni, mint ahogy egykor a történelmi keresztény egyházakat üldözték itt keleten az elvtársaik.

Ezért tehát a kereszténységre leselkedő fő veszedelem nem is az iszlám, hanem az úgymond liberalizmus, amely nem kőbaltás ősember módjára támad, hanem gondosan előkészített terv szerint számolja fel Krisztus művét, közben védelmet ígérve, engedményeket téve, beépülve, hiteltelenítve és tönkretéve azt.