A koronavírus elérte azt, ami még Sztálinnak

sem sikerült: Olaszországban tilos a nyilvános misézés



2020 március 9-én a nyilvános misék tilalmát az olasz kormány rendelete alapján az olasz püspöki konferencia (CEI) maga is elrendelte.

Az itt olvasható hír ( https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-03/olasz-puspokkar-misestop-katolikus-templom-virus-megelozes.html ) értelmében a templomok nem lesznek bezárva, azaz magán-ájtatosság céljából látogatni lehet őket, és a papok is misézhetnek, a misét értelemszerűen telekommunikációs eszközökkel közvetíthetik, de a hívők jelenlétével zajló misét tartani nem szabad.

"Na jó, de miért fontos ez egyáltalán? Hiszen a mise a legutolsó kérdés, ha az életben maradásról van szó, nem?" - Kérdezhetnék a nem hívők.

Ez a kérdés azonban nem csupán a modern technika vívmányainak az üdvözléséről vagy elutasításáról szól, ugyanis a tévében közvetített, vagy közösségi oldalakon streamelt mise és a hívők valóságos jelenlétével zajló mise nem ugyanaz.

Egyrészt virtuálisan nem lehet szentáldozáshoz járulni – bár a társadalom többsége erre még mindig legyintene.

De van még egy fontos dolog: Arra gondolunk-e, hogy az iskolák, templomok stb. gyülekezőhelyek bezárásával a közösségi média lesz az emberek között az egyetlen kapcsolattartási lehetőség?

Szinte már halljuk az ellenérvet: "És ez miért baj? Hiszen ez a jövő, és az öregeket se zavarná, ha megtanulnák végre az érintőképernyő használatát!"

Azért, mert a misékkel mellékesen megvolt a lehetőség arra is, hogy a területileg illetékes egyházi vezető körlevelet adjon ki, azt a templomokban felolvassák, így az emberekhez eljusson az eljuttatni kívánt információ. És akik nem voltak jelen a misén, azok is megkérdezhették a szomszédot, hogy mi hangzott el, stb., tehát mindenki értesülhetett róla. Ennek volt köszönhető, hogy például a II. világháború után, amikor Magyarországon az államiság átmenetileg megszűnt, a keletkező űrben a Katolikus Egyház képes volt ellátni a társadalom szervezését. De közelebbi példa, a jobbak még emlékezhetnek, hogy a 2002-es választások előtt az országos sajtó heteken át azzal volt elfoglalva, hogy mit mondtak a papok a templomban. Tehát még a XXI. században is számít, hogy a papok mit mondanak, és még a legtemplomkerülőbb embertársainkhoz is eljuthat.

Ez egy ősi, nem digitális, nem moderálható kommunikációs csatorna, amely a facebookon streamelt misékkel megszűnik. És ismerve, hogy a közösségi média már most is milyen fokú valóságszabályozásra képes, és milyen leplezetlenül szolgálja egy bizonyos, nehezen körülhatárolható, de egyértelműen létező érdekkör hatalmi törekvéseit, akár még a saját üzleti érdekeivel is szembemenve, ez több mint aggasztó.

Ha az ideiglenes „misestop” esetleg érvényben marad, vagy nem marad érvényben, de kényelmi okokból rászokunk a távmisékre, akkor ott már a google, facebook, stb moderátorai fogják eldönteni, hogy mit mondhatnak a papok, és hogy azt kik hallgathatják.

Bár realista szemmel nézve nehéz elképzelni, hogy ennek a folyamatnak a templomban üldögélő nagymamák különösebben ellen tudnának tartani, de mindenesetre a miséknek mint közösségi alkalmaknak megszüntetésével az Egyháznak – és nemzeti kormánnyal nem rendelkező országokban ezzel az egész társadalomnak - megszűnik a közösségi médiával szembeni védekezőképessége!

Reménykedünk persze abban, hogy ez tényleg csak átmeneti intézkedés lesz, de mindenesetre egy elég sötét jövő képét villantotta fel.

Zárójelben:

(

Na de mi mást tehetne az Egyház?

Nehéz dolog nem szakemberként hozzászólni, de azért józan ésszel végiggondolva furcsa, hogy a misék olaszországi betiltása napokkal megelőzte például az éttermek bezáratását. És amint a mozik is nálunk kitalálták, hogy lehet korlátozott számban, ritkásabban ülni a padokban, akkor felmerül az emberben, hogy a templomban miért ne lehetne. Talán lehetett volna valami köztes megoldást találni, hogy a járvány se terjedjen, és a mise is megmaradjon. Az élelmiszerboltok nyitva vannak – mert az fontos. A kérdés tehát az, hogy a mise nem fontos-e?

Meg azért azt is lássuk be, hogy egy rendezvény kockázatát nem lehet csupán a látogatók számával jellemezni. A rendelet a fenti cikk szerint elég általánosan fogalmaz, „oktatási, kulturális, sport és kultikus intézményekben való közösségi rendezvények”-ről szól. Ez azért egy nagyon tág fogalomkör, ebben benne van a fesztiváltól a futballmeccsig minden. És azért egy futballmeccsel vagy könnyűzenei koncerttel ellentétben egy misén nem igazán jellemzők a tömegverekedések, az egymás nyakában ugrálás, a közös dobozból való sörivás, satöbbi.

Fontos látni, hogy míg a járműveken távolról érkező emberek vannak összezárva, addig egy misén a templom vonzáskörzetében lakó helyiek találkoznak, kivéve néhány különleges esetet, nyilván a Szent Péter Bazilikára és más turisztikai látványosságnak számító templomokra ez nem igaz.

Ismerve, hogy az átlagos európai templomok sajnos - kivéve néhány felkapott, a facebookon is aktív sztárplébános miséit - messze nincsenek tele, nyugodtan lehetne akár ritkásabban ülni a padokban, vagy maszkot húzni, vagy csak a komolyan veszélyeztetett öreg korosztályt felkérni a távolmaradásra.

De most, hogy itt a tavasz, bátran lehetne akár a miséket a szabadban tartani, ahol tetszőlegesen lazán el lehet helyezkedni, a levegő cserélődik, és a fertőzésveszély semmivel nem több, mint bárhol az utcán.

)

Julianus barát


Real Time Web Analytics