Földi Endre: Hogyan látja Isten a mai világot?

Bevezetés

Már régóta nálam van a Mária Légió kéthavonta megjelenő, világiaknak szóló Legio Mariae című kiadványának egy példánya, amelyről nincs kizárva, hogy ez az utolsó példány. Nem értem rá mostanában olvasni, és mert nagybeteg lettem, a kezembe került és egyik ámulásból a másikba estem.

1948-ban Frank Duff testvér létrehozott Ausztriában egy légiót egy szentéletű pap segítségével, - aki akkor a bécsi papi szeminárium spirituálisa volt -, és felszólította őt arra, hogy sürgősen hozzon létre Mária Légiókat az Európa keleti részén fekvő országokban, mert ott ki fogják irtani a katolicizmust. Ezt akkor rajta kívül csak azok a püspökök tudták, akiket börtönbe vetettek. A magyarországi helyzet bizonyítja, hogy a többi püspök és pap nem hitte el, hogy Frank Duffnak mennyire igaza volt. 1945-ben elkezdték a pogányosítást, mégpedig úgy, hogy az államok a megmaradt papokat oly mértékű engedelmességre kényszerítették, hogy 20 év alatt az egész egyházat istentelenítették.

A 40 év alatt, aki nem engedelmeskedett a kommunista hatóságoknak, azt kizárták, úgyhogy nem maradt, aki Isten országát terjessze, legfeljebb azt hitte, hogy azt teszi. Frank Duff testvérnek teljes mértékben igaza volt, ő látta a jövőt és mindent megtett annak érdekében, hogy az ne következzék be. De ez alig sikerült neki. A métely lassan nyugaton is elterjedt és rombolt. A sátáni tévedés tombol. Tudom, hogy nagyon kemény szavak ezek, de aki nem hiszi, járjon utána.

Ez ellen felvenni a harcot óriási munka, de menni fog. Isten győzni fog.

És most lássuk, hogyan jutott idáig az emberiség.

A bűn eredete

Ma már minden gondolkodó ember látja, hogy az emberi nevelés a történelem legnagyobb válságába jutott. Kiveszett az emberség és maradt a farkastörvény. Az ember kiirtja önmagát. Sokan nem jönnek rá ennek az okára. Melyik édesapa akarja, hogy a gyermeke a gonosz szomszédra hallgasson? Aki megengedi, hogy önmagát és a családját, a nemzetet a gonosz szomszéd vezesse, az tönkreteszi egész családját, világunkat.

Az ókor két legnagyobb gondolkodója, Platón és Arisztotelész közel 2500 évvel ezelőtt a világ tanulmányozása során rájött arra, hogy a világban levő rend, törvényszerűség olyan törvényhozót igényel, akinek értelme az ember értelmét messze-messze felülmúlja. A semmiből létre tudta hozni ezt a világot, milliárd és milliárd szédítő törvényszerűséggel, amelyet a világ tudósai is csak távolról szemlélnek. Számunkra megfoghatatlan lénnyel állunk szemben. Ha Ő ki tudta gondolni és a semmiből létre tudta hozni a világmindenséget, akkor annál előbb volt és nem csak csodálatos értelemmel, hanem csodálatos hatalommal is rendelkezett. Ezeken a törvényszerűségeken keresztül ma is fenntartja és kormányozza a világot. Rájöttek arra, hogy ennek a Valakinek mindentudónak, örökké élőnek és végtelen hatalmúnak kell lennie. Egy dologra nem jöhettek rá, hogy ennek a Valakinek milyen lehet a belső élete. Ezt csak akkor sejtheti meg az ember, ha Ő erről valamit közöl velünk. Meg is tette ezt az ember keletkezése után több ezer évvel: Ő egy csodálatos lény, akiben három személy és három természet van: Atya, Fiú és Szentlélek. Aki okosabb akar lenni nála, annak nem kötelező ezt elhinni. Nem az Alkotó látja ennek kárát, hanem saját maga.

Már az ember megteremtésénél követelményeket támasztott, amelyek betartása nem tetszett az embernek, mert az ember is olyan akart lenni, mint az Alkotó. Erre nagyon ráfizetett. Amikor az Alkotó megteremtette a világmindenséget, akkor életteleneket, majd növényeket, állatokat, embereket és anyagi vonatkozás nélküli szellemi lényeket teremtett. Ez utóbbiakat hamarosan válasz elé állította: választhattak a Teremtővel szembeni engedelmesség és az engedetlenség között. A tőle ránk hagyott tanítás utolsó könyvében, a 12. fejezetben van egy fél mondat, amelyből arra következtethetünk, hogy ezeknek a szellemi lényeknek 1/3 része engedetlen volt, 2/3 része engedelmes. Ők mind magasabb értelemmel rendelkeznek, mint mi, emberek. Akik az engedelmességet választották, egyetlen egy engedelmesség után a Teremtő végtelen boldogságából részesültek. Az engedetlen rész hamarosan rájött azonban arra, hogy életük legszerencsétlenebb választása az engedetlenség volt, mert ezzel kizárták magukat abból a boldogságból, amelyből a másik társaság részesült. Később látták, hogy náluk alacsonyabb rangú ember él a földön, aki még részesülhet abból a boldogságból, amelyből ők kitaszították saját magukat. Mérhetetlen irigység fogta el őket, és attól kezdve keresték az alkalmat, hogyan tudnának félrevezetni minket. Erre az ember megteremtése után hamarosan sor kerülhetett. Kérdést tettek fel az embernek, amely kérdés önmagában is hazugság volt:

- Igaz az, hogy Isten azt mondta nektek, hogy ne egyetek ennek a kertnek a csodálatos fáiról gyümölcsöt?

Megkapták a választ, hogy

-Á, dehogy, csak az egyikről volt szó. Ha erről eszünk, akkor meghalunk.

- Dehogy haltok meg, - volt rá a válasz. - Isten csak azért tiltotta meg, hogy egyetek róla, mert tudja, ha arról esztek, akkor olyan okosak lesztek, mint ő.

Jó csali ez egy embernek? Bekapták a horgot és most mindannyian ficánkolunk rajta. Ezt az engedetlenséget hívják eredeti vagy áteredő bűnnek, amelynek súlyos következményei vannak: fájdalom, szenvedés, a test halála. Fájdalmas a munka, a szülés, a férfi uralkodik a nő fölött. Értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett.

A nagy lázadások okai

Az emberi lázadásnak további nagy állomásai voltak: a bábeli toronyépítés, a vízözön előtti eszem-iszom és paráználkodás, Ábrahámnak, mint választottnak a kimenekítése a bűnös emberiség közül, Jákob menekülése testvére elől, a választott nép egyiptomi rabságból való kiszabadítása Isten által és a nép ismétlődő engedetlensége, a 40 év büntetés a pusztában. Nem akarták elfoglalni az ígéret földjét és annak elfoglalása után újra és újra bálványimádásba estek.

Mik voltak e melléfogásoknak az okai? Éva és Ádám esetében a nagyratörés és a telhetetlenség, Bábel esetében ugyancsak a nagyravágyás, a vízözön előtt a telhetetlen kéjelgés ételben - italban, paráználkodásban, az ínyencségekkel való visszaélés, mint manapság, amikor nem vesszük észre, hogy az ószövetségi életmódhoz viszonyítva, mi úgy élünk, mint ahogy a dúsgazdag élt a koplaló Lázár mellett. Ábrahám környezetében ugyancsak a mohóság. Ézsaunál a mohóság és a hatalmi téboly. Az egyiptomi menekülésnél a megszokott kényelemhez való ragaszkodás akadályozta őket a nagyobb jó követésében. Zúgolódtak minden kisebb nehézség ellen, amely a szabaduláshoz vezetett. A Mammonhoz való ragaszkodás megakadályozta őket Isten akaratának a teljesítésében. Megdöbbentő, hogy Isten parancsainak a teljesítése helyett a Templomhegy déli oldalán Világbank működött.

Templomot építettek az Egyistennek, ez volt az ő egyetlen szentélye a földön. Ezt is megcsúfolták. Az egyistenhitre való visszatérésre hívó felszólítások eredménytelensége után Isten elpusztíttatta az ő egyetlen templomát. Földdel egyenlővé tétette.

Isten többszörös felszólítása után újraépítették. 400 év múlva Jézusnak azonban korbáccsal kellett kiűznie a templomból a kufárokat. Szentírástudókat és papokat a legsúlyosabb vádakkal kellett illetnie, mert feladataikat rosszul teljesítették. Még meghirdette benne Isten országát, mire a nép a papok uszítására keresztre feszítését követelte. Engedetlenségük büntetéseként hiába jövendölte meg a templom újraelpusztítását, a rómaiak úgy eltüntették a Föld színéről, hogy 300 évig a helyét sem lehetett megtalálni a városnak. A település 3 völgyét úgy feltölttették homokkal, hogy a megmaradt alapok se legyenek megtalálhatóak. A keresztút indításának a helyén még ma is 24 méter homok van az eredeti terep fölött.

Isten nem hagyta szó nélkül a lázadást. Már Jézussal is üzente véleményét a legutolsó században, és akkor, amikor már őrá, meg később a szentekre sem hallgattak, akkor szentéletű, súlyosan beteg látnokokkal közölte véleményét a legújabbkori, kereszténynek hitt nevelésról. Az emberiség a három és fél évezred alatt egyre jobban eltávolodott az isteni akarattól, egyre jobban szembefordult vele és most már ott tartunk, hogy pont az ellenkezőjét teszi annak, amit Isten elvárna tőle. Az emberiség vezetői és a média ellen-tízparancsolatot hirdetnek és kötelezni akarnak mindenkit a tízparancsolat megszegésére. Most már az emberiség fejjel rohan a falnak, katasztrófa felé sodródik. Egy ilyen személy volt (akivel Jézus közölte saját életét és gondolatait), boldog Emmerich Katalin, akinek látomásait a Passió film készítője is fölhasználta ott, ahol hiányoztak a megfelelő információk a Szentírásból. Hasonló személy volt a múlt század első felében Valtorta Mária. egy olasz tiszthelyettes és egy franciatanárnő gyermeke. Már gyermekkorában vonzódott Jézushoz és mindig szociálisnak tekinthető munkát végzett. A II. világháborúban ápolónő volt. Húsz-egynéhány éven keresztül mozgásképtelen beteg lévén nem tudta elhagyni az ágyat. De közben a legnagyobb fájdalmak mellett csodálatos látomásai voltak Jézus életéről, de számunkra ami még lényegesebb, Jézus és Mária időnként tanították őt nagyon lényeges nevelési témákban. Mindebből megtudjuk, hogy Jézus édesanyja 3 éves korában, amikor a templom szolgálatába került, olyan teológiai ismeretekkel rendelkezett, amelyek addig a legjelentősebb egyháziak előtt is ismeretlenek voltak. Mária fogantatása pillanatától a szentlélek mátkája volt és őt attól kezdve a szentlélek tanította. Valtorta Mária óriási jelentőségű tanításokat kapott Jézustól és Máriától, amelyek fölvilágosítanak minket arról, hogy hová jutott a kereszténynek nevezett nevelés. Mózestől fogva fokozatosan szakadt el az ember az isteni akarat teljesítésétől, míg végre a XX. században eljutott a teljes szembefordulásig. Ez már nem nevelés, hanem rombolás. Ebből derül ki, hogy ha az emberiség nem akar végleg elpusztulni, akkor vissza kell térnie a Mózesnek adott tanításhoz, sőt, még azon felül ahhoz, amit Valtorta Mária kapott - az addig kapottakon felül - Jézustól diktálva. Ehhez természetesen a résztvevőknek hatalmas önuralomra van szükségük. De egyéni tapasztalatomból tudom, hogy a fiatalok akkor lelkesek, hogy ha feladatokat kapnak és sok fiatallal való beszélgetés után látom azt, hogy bármennyire lehetetlennek tűnik, hogy ők egy ekkora váltást végrehajtsanak, van készség erre bennük.

Jézus élete

A zsidóságnak egészen kis rétege hitt Jézusnak. Őket Jézus időben figyelmeztette, hogy meneküljenek el Jeruzsálemből. A várost évszázadokra, a zsidóság ottani létét majdnem 2000 évre megszüntették. Jézus keresztrefeszítésével megszűnt a templom Isten háza lenni. Azóta nincsen áldozatuk, nincsenek prófétáik. Az Istenhez való kötődés hivatalosan megszűnt, maradt Messiás-várás és a Mammonhoz való ragaszkodás. Jézus nem a város előkelőiből, nem is a városból, hanem a megvetett Galileából, jórészt halászokat választott ki arra, hogy az ő tanítását elfogadják és keresztre feszítése után továbbadják. 12 tanítványa közül a 13. volt egyedül a jeruzsálemi tanultak közül való, Pál, aki az őt és egyházát üldöző jeruzsálemi legmagasabb teológiai iskolán nevelkedett. A Saulból lett Pált Jézus a damaszkuszi úton térítette meg és tette az egyház teológusává és legnagyobb apostolává. Az apostolok Jézus halála ill. a Szentlélek elnyerése (az első pünkösd) után terjesztették a hitet az akkor ismert egész világon Spanyolországtól Indiáig. Mária halála előtt azonban az angyaloktól mindannyian értesítést kaptak, hogy Mária meghalt és siessenek Efezusba. Egy kivételével oda is értek a temetésére, és ez a kivétel az Indiából érkező Tamás volt. Amikor Tamás megérkezett, vele együtt elmentek a sírhoz, felbontották és Mária testét nem találták. Temetés után ugyan az apostolok láttak egy fény-hidat a sír és az ég között, ekkor vitte fel Jézus édesanyját testestül a mennybe. Azóta mint mennyei édesanyánk működik és óv minket, - ha megengedjük neki, - a gonosz lélek kísértéseitől. (Általában nem tűrjük.) Mária a mennyei atya legkedvesebb leánya, Jézus anyja és a Szentlélek mátkája. A szentháromság személyei után a legmagasabb rangú lény a világmindenségben, aki még a nála magasabb rangú angyaloknak is királynője lett. Jézus eredeti bűn alóli mentességét Mária fogantatásának pillanatában megkapta és így lett az egyetlen bűn nélküli ember Ádám és Éva bűnbeesése után. Így lett ő társmegváltó és Jézus után a legtöbbet szenvedett ember, és Jézus után az emberiség legnagyobb megmentője. Leginkább Jézus mennybemenetelét követően tapasztalhattuk mindezt, amikor Mária tartotta egybe a Szentlelket váró apostolokat és utána azonnal ő lett az Egyház anyja, akihez az apostolok tanácsért és bátorításért fordultak.

Nincs az egyháztörténelem folyamán olyan szerzetesrend, amelynek ne lenne "saját Máriája", pl. a jezsuitáknak az úti Boldogasszony, a cisztercitáknak szinte az összes temploma Máriának van szentelve stb. Nem ismerünk olyan szentet, akinek ne lett volna bensőséges kapcsolata a Szűzanyával és volt olyan református pap Magyarországon, akit amikor megkérdeztek, hogy tiszteli-e ő Máriát, a válasz az volt: "én ne tisztelném Jézus anyját?" Nekünk, magyaroknak még a többi nemzetnél is sokkal jobban kellene tisztelnünk Nagyasszonyunkat, akinek a segítsége nélkül nem tudtuk volna megvédeni Európát a keleti pogány támadásokkal szemben. A kommunizmusra nevelt '56-os pesti srácok sem tudták volna a világ balos értelmiségét a kommunizmusból kiábrándítani a Nagyasszony segítsége nélkül.A sátán ezért mindent megtett annak érdekében, hogy máriatiszteletünket a sárba tiporja és elszakítsa népét a királynőtől. A gonosz lélek hatalma az utóbbi évtizedekben egyre kétségbeejtőbben növekszik és II. János Pálig elszakította a papság lényegét is édesanyjától. Nem kötelező a magánkinyilatkozásokat elhinni, de ha elhitték volna a fatimai üzeneteket, akkor elkerülhettük volna a II. világháborút, az istentelenség hatalomra jutását az egész világon. Százmilliók menekülhettek volna meg az őrült pusztítástól. Ijesztő elgondolni, hogy a fatimai üzeneteket a II. világháború kitörése után, (25 évvel a közlések után) kezdték el terjeszteni.

Nekünk, magyaroknak, isteni kegyelem révén meglepő a helyzetünk, mert a szőkefalvi jelenések látogatását az illetékes püspök, Jakubinyi érsek úr Rómával egyeztetve engedélyezte, és ennek következtében minden alkalommal legalább 30 katolikus és ortodox pap vett részt a jelenéseken.

Isten pedagógiája

Az isteni pedagógiát a mózesi törvényekben követhetjük, mert Isten már akkor utasítást adott, hogyan neveljék a férfiak saját magukat és gyermekeiket. Sajnos, ezt az utasítást rendszerint csak egy generáció tartotta meg, s a következő már elfelejtette.

Azzal párhutamosan, hogy a zsidóság tömegei pontosan az ellenkezőjét tették annak, amit Isten előírt, Mózes óta készítette elő Isten Mária és a napkeleti bölcsek családját azzal, hogy más nevelést kaptak, mint a többiek: Isten ismeretére és a hozzá való ragaszkodásra való nevelést. A három napkeleti bölcs ősei már fából épített tornyokból figyelték a csillagokat. Tudtak róla, hogy majd feltűnik egy csodálatos csillag. Gazdag, tudós emberek és királyok voltak, akik nagy szolgasereggel indultak a csillag után.

Akkor, amikor a nép nagyon elhanyagolta az isteni utasítás betartását, akkor Isten a népet súlyos csapásokkal sújtotta. Amikor már ezt nem bírták, bírákat rendelt Isten föléjük, akik visszavezették őket az isteni elgondolás betartására. Sajnos, azonban ez is csak rendszerint addig tartott, ameddig a bírák éltek és haláluk után megszűnt.

A királyság felállítása után nem bírák, hanem próféták vették át ezt a szerepet, akiket rendszerint megköveztek.

A 70 éves babiloni fogság után Isten sokszoros felszólítására építettek csak új templomot. Ez már nem volt olyan csodálatos, mint az első, de jelentősebbé vált azzal, hogy Jézus ebben lépett fel és ebben hirdette meg az Újszövetséget. De ez sem tartott sokáig, mert Jézus születése után, 70-ben a nép engedelmeskedni nem akarása következtében lerombolták. De ekkor már a templom jelentőségét elveszítette, mert Jézus halálakor a Szentek Szentjét a templomtól elválasztó hatalmas függöny kettérepedt, és ezzel Isten jelezte, hogy megszűnt az ószövetségi templom szerepe, és azt az Újszövetség vette át. Az Újszövetségben Jézusnak a küldetését a jeles szentek folytatták.

Az engedetlenség további fejlődése a történelem folyamán

A gyermekkeresztség elodázása az egész keresztény nevelés szempontjából döntő jelentőségű, mert a leglényegesebb időszakban a Szentléleknek nem engedjük gyermekeinket nevelni.

Szűz Mária nevelését utánozni nem tudjuk, mert az Isten különleges adománya volt. Az őskígyó megakadályozott benne. Mária kegyelmi állapotának szintjét nem lehet elérni a sátán miatt.

Mi a kegyelem állapota nélkül fogantattunk és létezésünk a sátán befolyása alatt áll. Nekünk ezt az állapotot kell minimálisra csökkenteni és az utána következő időt a legjobban kihasználni. Ennek érdekében kell az újszülöttet 4 napos korig megkeresztelni. Ezen kívül a családban a kegyelmi légkört biztosítani kell. A szülőknek is állandóan kegyelmi légkörben kell lenniük, mert különben a nevelés szempontjából a leglényegesebb rész elvész. Lényeges legyen a szülők számára az, hogy ez a kegyelmi állapot fejlődjön és a gyermekükben fejlesszék. A megkeresztelés és utána az egésznek a feledésbe merülése szinte semmit sem old meg.

Az emberiség bölcsessége a kegyelmi állapotának a függvénye. És mivel a sátán befolyása következtében kezdettől fogva ez a bölcsesség mindig csak csökkent, már kezd a minimális mértéke is teljesen elfogyni. Ennek a következménye, hogy az ostobaság uralkodik és tízparancsolat-ellenes törvényeket hoznak. Ezeket tartják az emberi teljesítmény csúcsának. Ezzel az áramlattal az Egyház is sodródik: a II. Vatikáni Zsinat óta hozták a rendeletet, hogy a keresztelést nem kell 4 napon belül lefolytatni. Ez az isteni működés további drasztikus korlátozása, Isten kizárása abból az életkorból, amikor a gyermek a legfogékonyabb a jóra. Ez most már általánossá vált. Vannak helyek, ahol a keresztelést minimum egy hónappal előbb kell bejelenteni.

Késlekedünk a kereszteléssel, pedig keresztelés előtt a sátán birtokában van a lélek, ha a keresztelés után sem adjuk meg azt a légkört a gyermekek számára, amire nekik szükségük lenne ahhoz, hogy a Szentlélek bennük ki tudja fejteni működését. Ahhoz, hogy egy gyermek mindent megkapjon a Szentlélektől, amit megkaphat, ahhoz a szülőknek a kegyelem állapotában kell élniük. Ez a feltétel manapság általában véve a legminimálisabb mértékben sincs biztosítva. A harmonikus kegyelmi állapot létszükséglet a szülőknek ahhoz, hogy a feltételeket biztosítani tudják. És ma hol van meg a szülőkben az emberi megértésnek a légköre és a mindkét fél kegyelmi állapotának az összhangja? Így könnyebben érthető Jézus állásfoglalása a mai úgynevezett keresztény nevelésről. Már az Ószövetségben is csak addig tartották meg a Mennyei Atya nevelésre adott előírásait, amíg az isteni parancsot vevő generáció ki nem halt. Megdöbbentő Isten előírása Mózes 4. könyvében, az ön- és gyermeknevelésről. Aki meg akar maradni, annak ezt be kell tartania: "Halld Izrael, az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr, szeresd Uradat, Istenedet, szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, és amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor felkelsz!" Már a parancs vétele után a következő generáció nem tartotta meg és azóta a nemakarás egyre jobban erősödött. Időnként megelégelte Isten és közbeszólt. Akkor megint egy generáció nagyjából engedelmeskedett, de a következő abbahagyta. Ez az ellenszegülés Isten akaratával szemben, ez az együttműködés a sátánnal az évszázadok folyamán egyre jobban erősödött. A XX. századi, magukat keresztényeknek vallók sem imádkoznak, gyermekeiket nem tanítják imára, szó sincs arról a magatartásról, amit Isten Mózes által előírt. Ezért Jézus oly módon panaszkodik, hogy mi nem akarjuk elhinni panaszainak igazságát. Kételkedünk az üzenet valódiságában. Olyan nagy mértékű magatartásváltoztatásra van szükség, amit a mai átlagember képtelen elfogadni. Pedig ha a sátán módszerét követjük, mit és miért várhatunk Istentől? Magyarország megbízást kapott a tönkrement lelki magatartás megváltoztatására, megélésére és továbbadására. Amennyiben erre képesek vagyunk, Isten megkönyörül az emberiségen magatartásunk miatt. De ha nem, akkor mi lesz?

Mi ennek a történelemnek az oka?

Mózes a 2. törvénykönyvben leírta, hogyan nevelje a zsidó családapa saját magát és a fiait.

Mikor nagy bajba került a zsidóság, akkor Istenhez fohászkodott és Isten bírákat állított föléjük, akik visszavezették őket Isten útjára. Ameddig a bíró élt, engedelmeskedtek neki, azonban mihelyt meghalt, azonnal visszatértek a bűnbe. Ez a jobbra-balra sántikálás jellemezte az egész Ószövetséget. Jézus csak egy egészen szűk rétegre tudott hatni, őket megmentette Jeruzsálem pusztulásából, a többiek jórészt elpusztultak. Az Egyház történetében is hasonló hullámhegyek és hullámvölgyek fordulnak elő. A mélypontokon Isten újabb szentekkel térített vissza. Ilyenek voltak: Szent Benedek, akinek szerzetesei térítették meg jórészt egész Európát, Szent Bernát, Assisi-i Szent Ferenc, Szent Domonkos, Loyolai Szent Ignác, Kalazanci Szent József, Bosco Szent János, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Ezután, mikor az emberiség így sem volt hajlandó jelentősebb megtérésre, folyamodott Isten a látnokokon keresztül való figyelmeztetésre, akik ugyanazt mondták, ami a Szentírásban van, de jobban alkalmazva a pillanatnyi helyi körülményekre. Ilyenek voltak a La Salette-i gyerekek, a Lourdes-i Bernadett, a fatimai három gyermek. Ameddig nem térünk vissza az Isten szándéka szerinti nevelésre, vagy legalábbis szándékunkat nem bizonyítjuk Istennek, addig ne reméljünk isteni beavatkozást. Óriási imahadjáratra, engesztelésre van szükség ahhoz, hogy Isten megkönyörülhessen rajtunk. Ezt segítette elő a 2006. január 1-i Püspökkari körlevél.

Valtorta Mária

Kereséseink közben találtunk rá Valtorta Mária látomásainak a leírására, amelyekben Jézus és Mária egészen nyíltan szólnak a XX. századi kereszténynek nevezett nevelés teljes csődjéről és az ezzel való szembefordulás nagyon lényeges szükségességéről. Továbbiakban foglalkozni szeretnénk Jézus és Mária közléseivel, amelyek annyira meglepőek, hogy megfeledkezni róluk az emberiség elleni nagyon súlyos bűn lenne.

Annyira megrázóak, hogy az ember igyekszik felrázni azokat, akik még felrázhatóak. Jézus diktálta Valtorta Máriának:

"Mária fogantatásának első pillanatától kezdve, már egysejt korában kegyelemmel teljes volt, a Szentlélek irányította és nevelte. Ennek következtében ő három éves korában olyan istenismeretről és tudományról tanúskodott, amelyről a nagy professzorok azt mondták, hogy lehetetlen. Azért nem lehetetlen, mert már egyperces korában tanította őt a Szentlélek. És ezt folytatta végig.

A sátán nevelte ember nem ismer családi boldogságot. A gyerekek tanítómestere keresztelés híján maga a sátán. Eredeti bűn nélkül is kellett szabályozás. A sátán megfosztotta az embert az emberi és család élet örömeitől.

Mi az értelem? Isten ajándéka. Isten tehát olyan mértékben adhatja, amilyenben akarja, annak, akinek akarja és akkor, amikor akarja. Az értelem egyike azoknak a dolgoknak, amelyek inkább hasonlókká tesznek titeket Istenhez: az Értelmes és Gondolkodó Lélekhez. A gondolkodás és értelem kegyelem volt, amelyet Isten az embernek adott a földi paradicsomban. És mennyire elevenek voltak, amikor a kegyelem élt és még érintetlenül működött a két ősszülő lelkében!" A romlás módja: a nevelést a sátán ellopta. X. Pius pápának az elsőáldozás korára vonatkozó rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyja az Egyház. X. Pius pápa Motu pro prio-jában beszélt a gyermekek elsőáldozásáról a gyakori szentáldozás sürgetése mellett. Azt írja, hogy amikor a gyerek már meg tudja különböztetni az Oltáriszentséget a közönséges kenyértől, akkor már elsőáldozásra bocsájtható. (Ez a vallásos családok gyermekeire vonatkozik.)

Családi élet, példaadás

"Anyám és József szeretete tökéletes volt, ezért melegágya volt minden más erénynek és főleg az istenszeretetnek. Mindig áldották Istent, akkor is, ha az ő szent akarata fájdalmas volt a test és a szív számára. Áldották, mert a test és a szív fölött a két szentben mindig a lélek uralkodott. Lelkük magasztalta az Urat azért, mert őket választotta ki, hogy az egyszülött fiát őrizzék. Ebben a házban imádkoztak. Manapság igen keveset imádkoznak az otthonokban, elkezditek, befejezitek a napot, munkába álltok, leültök az asztalhoz anélkül, hogy gondolnátok az Úrra, aki megengedte nektek, hogy megérjétek ezt az új napot, elérjetek újból az estéhez, aki megáldotta fáradozásotokat és módot adott nektek kenyérkeresetre, tűzhelyre, a ruhákra, fedélre, amelyek csak emberi szükségletek. Ami a Jóistentől jön, az mindig jó, még akkor is, ha szegényes és csekély, a szeretet ízlelése és elégségessé teszi. Ez a szeretet megláttatja veletek az örök Teremtőben a szerető atyát. Ebben a házban kevéssel beérik, akkor is így élnének, ha nem hiányozna a pénz. Azért táplálkoznak, hogy éljenek, nem pedig azért, hogy ínyüket kielégítsék a falánkok mohóságával és az ínyencek szeszélyességével, akik azért töltik meg a gyomrukat, hogy élvezzék az evést. Ezek elpocsékolják pénzüket a költséges ételekre, nem gondolva azokra, akiknek alig van ennivalójuk, vagy egyáltalán nincs. Nem fontolják meg, hogy ha ők mérsékelten táplálkoznának, sokakon tudnának segíteni, azok éhségének a csillapításával.

Ebben a házban szeretik a munkát, akkor is szeretnék, ha bőségesen lenne pénzük, mert a munka végzésével az ember engedelmeskedik Isten parancsának és megszabadul a bűntől, amely szívós, vad borostyánként rátelepedik a henyélőkre és megfojtja őket. Jó a táplálék, kellemes a pihenés, megelégedett a szív, amikor valaki derekasan dolgozott. Annak a házában és lelkében, aki szereti a munkát, nem ver gyökeret a bűn sokféle fajtája. Ezek helyett virágzik a szeretet, a nagyrabecsülés, a kölcsönös tisztelet. A tiszta légkörben növekednek a gyengéd hajtások, amelyekből a jövőben a szent családok származnak.

Ebben a házban uralkodik az alázatosság. Milyen lecke ez számotokra, ti kevélyek! Emberileg Máriának ezernyi oka lett volna a kevélységre és arra, hogy imádtassa magát a házastársával. A nők közül sokan megteszik ezt pusztán azért, mert egy kissé műveltebbek vagy nemesebb származásúak a férjüknél. Mária Istennek Jegyese és Anyja, mégis kiszolgálja házastársát, s nem szolgáltatja ki magát vele. Teljes a szeretete iránta. József a ház feje. Isten olyan méltónak tartotta őt, hogy a család feje legyen, hogy rábízza a megtestesült Igét és a Szentlélek Jegyesét. Mégis igyekszik megkönnyíteni Mária fáradozását és munkáit, és elvégzi a legalacsonyabb házimunkákat, hogy Mária ne fáradjon ki azoktól. Még többet is tesz, amennyire tudja, felüdíti őt és törekszik kényelmessé tenni a házat és felvidámítani a kis kert virágaival.

Ebben a házban nagyra becsülik a rendet természetfeletti, erkölcsi és anyagi síkon egyaránt. Isten a legfőbb Fő, őt tisztelik és szeretik: ez a természetfeletti rend. József a család feje, s őt szeretik, tisztelik, engedelmeskednek neki: ez az erkölcsi rend. A ház Isten ajándéka, akárcsak a ruhák és a bútorok. Isten Gondviselése megnyilatkozik mindenben. Azé az Istené, aki gondoskodik a juh gyapjáról, a madarak tolláról, a rét füvéről, az állatok takarmányáról, a madarak számára a magról és az ágakról, és aki a gyöngyvirág ruháját szövi. A ház, a ruhák, a bútorok kiváltják hálájukat. Áldják az isteni kezet, amely azokat rendelkezésükre bocsájtja. Tiszteletben tartják azokat, mint az Úr ajándékait. Nem kedvetlenek amiatt, hogy szegények, nem szidják, nem élnek vissza a Gondviseléssel: ez az anyagi rend.

Hol vannak most a családok, amelyekben a kicsinyekkel megszerettetik a munkát, mint eszközt, amellyel kedveskedhetnek szüleiknek? A mai gyerekek zsarnokai az otthonnak. Keményszívűek, közömbösek szüleik iránt, akiket szolgáiknak tekintenek. Rabszolgáiknak. Nem szeretik őket, és azok se igen szeretik őket. Mert miközben lobbanékony zsarnokokká teszik gyermekeiket, eltávolodnak tőlük szégyenletes közömbösségükkel.

Mindenki befolyásolja gyermekeiteket, csak ti nem, huszadik század szülői! Befolyásolja őket a dajka, a tanító, az egyetem, ha gazdagok vagytok. Befolyásolja őket a társ, az utca, az iskola, ha szegények vagytok. Ti, apák ugyanezt teszitek. De egy gyermeknek nemcsak teste van. Értelme, szíve, lelke is van. Higgyétek el tehát, hogy senkinek se inkább kötelessége és joga alakítani ezt az értelmet, ezt a szívet, ezt a lelket, mint az apának és az anyának.

A család létezik és léteznie kell. Nincs az az elmélet, vagy haladás, amely le tudná rombolni ezt az igazságot anélkül, hogy pusztulást ne okozna. Ha a család intézményét szétmorzsolják, akkor elkerülhetetlen, hogy a jövő férfijai és női mind romlottabbakká ne váljanak, és mind nagyobb pusztulást ne idézzenek elő. Igazán mondom nektek, hogy jobb lenne, ha többé nem házasodnának és nem lennének többé gyermekek a földön, mint az, hogy a családokban még annyi egység se legyen, mint amennyi a majmok törzsei között van. Nincs szükség az olyan családokra, amelyek nem az erény, a munka, a szeretet, a vallás iskolái, hanem ahol zűrzavar uralkodik, ahol mindenki úgy él, mint a fogaskerekek, amelyek többé nem kapcsolódnak egybe, s amelyek végül összetörnek. Csak törjetek, zúzzatok, majd meglátjátok annak gyümölcsét, ha összetöritek a társadalmi életnek ezt a legszentebb formáját, és majd szenvedni fogtok miatta. Csak folytassátok, ha akarjátok! De ne siránkozzatok, ha ez a föld mindinkább pokollá válik, szörnyek lakóhelyévé, akik felfalják a családokat és a nemzeteket. Ti akarjátok!"

Budapest, 2006.