Földi Endre: Példakép-e még Szent István király?

Az írás a Tengernek Csillaga keresztény folyóirat 2002. július-augusztusi számában jelent meg.


Korunk rágalmainak és istentelen humanizmusának fénytelenségében félünk Szent Istvántól , mint kereszténytelenül kemény keleti uralkodó- tól. Úgy tűnik ma már nem követhető. Ne felejtsük el azonban, hogy az ő világa világhódító kereszténység, közösségi Európa építés volt, a mi világpusztító, Istent sarokba állító, emberközpontú, atomizálódott és embertelenné vált, életlehetőséget megsemmisítő világunkkal szem- ben. Nem ismerjük első királyunkat. Mint szinte minden Istennel és nemzetünkkel kapcsolatos témában közel teljes a tájékozatlanságunk. Ismereteink alig-alig terjednek túl az istentelenek tudatosan félrevezető szlogenjein. Pedig Szent István Istennek már a teremtés előtti kiválasz- tottja volt, akivel csodálatos tervei voltak egy ezredéven át a keresztény Európa védelmében és most az egész emberiség eltévelyedéséből való visszavezetésének gyakorlati megvalósításában. Amikor elmélkedő lé- lekkel megsejtjük Szent Istvánunk nagyságát hebeghetünk és dadogha- tunk semmiségünk tudatában.

A miénkhez hasonló korfordulóban született, pogány, pompaked- velő környezetbe, mint leendő fejedelem. Isten tervei szerint azonban édesapja szentéletű szerzetesre, Adalbertre bízta nevelését. A fogékony ifjú szívta magába Istenismeretét és engedte nevelni, alakítani magát. Szomjas lélekkel fogadta be a szent tanítását és Jézust követő életpéldáját. Hozzáfogott az önlegyőzéshez, életének átalakításához, az elmélkedő imához. Megszerette Jézust és követésére vágyott. Életcéljául tűzte ki a Mennyei Atya akaratának teljesítését, Isten orszá- gának építését. Önmagával szemben szigorú volt. Megértette, hogy szakítania kell egész környezetének magatartásával, le kell vetnie a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt (Ef 4,22). Ennek érdekében el kell vágnia az eddigi környezetéhez fűződő szálakat és új környezettel kell körülvennie magát. Tudatosan kereste a szent emberek társaságát. Feltehető, hogy az ő kérésére választott Géza fejedelem fia számára, szentléletű feleséget a későbbi Szent Henrik császár húgát. Mindenképpen ez is Isten csodálatos rendelése volt. A szentföldi zarándokútján hazánba került Szent Gellért apátot rábeszélte, hogy maradjon itt, nevelje inkább fiát, Imrét és térítse a pogány magyarokat. Hívta, befogadta és letelepítette a környező országokból kiűzött bencéseket is. A kor nagy szerzetesi megújulási mozgalmának vezéralakjával, Szent Odilio, cluny-i apáttal – a nagyon jeles Mária tisztelővel – levelezésben állott.

Mélységes lelki életére jellemző, amit törvényeinek bevezetésében is ír, hogy t.i. azok elmélkedések után születtek meg. Törvényei- nek, alapító okleveleinek, intelmeinek mélységes lelki tartalma is tükrözi, hogy egy vágya volt, országát Isten akarata szerint fölépíteni. Legárulkodóbb azonban e téren országának, koronájának örökbehagyása a Nagyboldogasszonynak. Ez a tény bizonyítja, hogy ő önmagát és mindenét átadta a Nagyasszonyon keresztül Istennek. Élete tehát azt a tökéletes Mária tiszteletet mutatta, melyet 600 évvel később Grignon Szent Lajos írt le azonos című művében. Ennek önfelajánlásáról tudjuk, hogy ez nem kis lelki nagyságot igénylő áldozatot kíván.

Szerényen élt. Jövedelmét nem fényűzésre, hanem nemzete lelki átnevelésére, a kereszténység megalapítására, megszilárdítására, egyház- szervezésre, a polgári életbe való bevezetésre fodította. Azonosult Isten akaratával nemcsak magánéletében, hanem az ország vezetésében is. Megértette, hogy hatalmát Istentől kapta. Magáévá tette Jézusnak apostolaihoz intézett szavait: Tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket... És tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! (Mt 28,19-20). Az apostolok buzgóságával látott hozzá, hogy uralkodása alatt kereszténnyé tegye népét és biztosítsa, hogy halála után is hűséges tudjon maradni Istenhez. A kereszténység védelmében nem ismert tréfát, de személyes ellenségeinek megbocsátott a Miatyánk szellemében.

Hallgatott bölcsességgel kiválasztott tanácsadóira. Megszervezte a magyar államot, és benne olyan közbiztonságot hozott létre, hogy a környező államokból szívesen telepedtek át megbízható környezetre vágyó értékes, művelt emberek, kik földművelésre, iparra és kereskedelemre tanították őseinket.

Nevelési módszereiben is Istennek engedelmeskedett. Isten Mózessel hirdette ki parancsait – a jórészt bálványimádásba süllyedt – egész népnek. Nem csak az Isten felé hajlók gyermekeinek. Mózes az engedetlenek számára megkövezést rendelt. Szent István állami törvényekkel kötelezte egész népét a tízparancsolat pontos betartására. Ezek a törvények hozták létre a környéken páratlan közbiztonságot. Isten mint kicsit hívta meg (Mt 11,25b) és nagyon naggyá tette.

Bizonyítékok nagysága mellett

Kortársai nagy tisztelettel nyilatkoztak meg róla. Szent Odiló, a reformapát pl. így ír hozzá: Hogy lelketekben mekkora a szenvedély isteni vallásunk tisztelete iránt, csaknem az egész világ hirdeti. A bizánci császár sógor miatti bolgár hadjáratban a krónikások feljegyzése szerint István és harcosai nem fosztogattak, mint a bizánciak. Történelmi bizonyíték, hogy a népek országútjára ide érkezett hunok és avarok eltűntek, mi megmaradtunk, pedig mi utánunk is jöttek hódítani akaró népek. Amikor Szent István útján jártunk európai nagyhatalom lettünk, mint Anglia. Amikor letértünk útjáról, akkor jött a tatár, török, osztrák..., az istentelen bűnözést védők. Megdöbbentő azonban, hogy akkor, amikor többször majdnem teljesen elvéreztünk, Európát sikeresen megvédtük az istentelen támadásokkal szemben.

1956-ban pedig a kommunistáknak nevelt fiataljaink nyitották fel a szemét az egész világ baloldali értelmiségének. Sajnos 1989. előtt már a bűnözés terén lettünk világelsők és adósság terén Európa elsők. Azóta az istentelenségre neveltek ragaszkodnak a bűnözés jogaihoz és gyermekeinknek az erre való neveléséhez, közben erősödik nagy léptekkel az engesztelés szelleme és gyakorlata az országban. Ennek nemzetformáló hatását ma még csak néhány mélytekintetű nyugati látja, és várja, hogy ez a megújulás hozzájuk is átterjedjen. Mindez a Nagyasszonyhoz való tartozás nélkül nem vált volna lehetővé.

Isteni bizonyíték Szent István mellett, hogy II. Szilveszter pápa a lengyel fejedelemnek készíttetett koronát felső utasításra Istvánnak küldte. További bizonyíték, hogy a pápa látva István apostoli buzgóságát, azt az egyházszervezői tevékenységet, amit más európai országban idegenből származó szentéletű szerzetes, pápai küldött vagy dött, vagy misszionárius végzett, azt nálunk maga a király, egy világi végzi, ezért a pápa az apostoli király címet adományozta neki. Így lett Szent Istvánunk az első világi apostol. Isten a Kivonulások könyvében az Ôt szeretőknek, kik megtartják parancsait megígérte, hogy ezer íziglen megtartja velük kötött szövetségét és irgalmasságot gyakorol velük (Kiv. 6,4-6, 20,5-6). Az országot, a világot védő engesztelők ezt az irgalmat esdik ma le ránk. Szent István felajánlása ilyen páratlan szövetsége Istennek, mely rendkívüli kihívást jelent számunkra.

Mire kötelez ma minket Szent István öröksége?

A feladat ma legalább olyan nehéz, annyira súlyos, mint első királyunk idejében volt. Most nem az Egy Istent alig-alig ismerő, jó szándékú kalandozók megtérítéséről van szó, hanem az Istentagadóvá nevelt, parancsaival szembe fordult társadalom Istenhez való visszavezetéséről. A szinte nullára lecsökkent Isten-ismeret pótlásáról, a megtérésre szóló Isteni felszólítások teljesítéséről, az elhangzott, Szentírásban leírt és természeti csapásokkal bizonyított fenyegetések beváltásának minél szélesebb körű elhárításáról.

Amíg a TV és a média „bűnözésre” nevelik gyermekeinket, és akadályozzák az összes gyermek vallásoktatását, addig ne is álmodjunk bajaink orvoslásáról. Ameddig a nemzet jobbik fele nem tiltakozik a tudatos rombolás, züllesztés további folytatása ellen, addig hiába ábrándozunk. A gyermek természeténél fogva jóra hajló, megdöbbentően fogékony a jóra! Ezt a zsenge kort kell minden lehetséges módon kihasználni, mielőtt a környezet bűnözésre nevelné! Szent István nyomán állami törvényekkel kellene biztosítani, hogy a nemzet pénzén ne a nemzet ellen neveljék gyermekeinket!

A lehető legkorábban meg kell kereszteltetni a gyermekeket. A kereszteléskor megkapott kegyelmi állapotot mindenképpen napról- napra erősíteni kell bennük, bennünk. Nem szabad még nemtörődömséggel sem lábbal tiportatni ezt a csodás állapotot bennük, amikor Isten is részt vesz nevelésükben.

Minden jóakaratú embernek, minden kegyelmi állapotban élőnek óriási a feladata, felelőssége. Nagyon nagy összefogásra van szükség! A gyermekek fogják megmenteni az országot, az emberiséget. Adja Isten, hogy megértsük, és megtaláljuk a környezetünkben a megfelelő cselekvés lehetőségét, melyet el is kell kezdenünk megcselekedni. Amen.