Földi Endre: Gondolatok

A legfontosabb tevékenység a gyermekekkel való foglalkozás.
Annakidején, a 60-as években, a börtönből kiszabadulva, a Regnum Marianum vezetője azt mondta, hogy mindent elölről kell kezdeni a gyermekektől. Ők meg tudják különböztetni a természetes szeretetet a természetfölöttitől. Használjuk ezt ki. A gyermeken keresztül eljut(hat)unk a szülőkhöz. A gyermekekhez pedig szeretettel. A VI. Vasárnap Evangéliuma a szeretetről szól. Ezt nekünk élnünk kell. Nem cukorkával, mosollyal.
A sátán mindig talál utat bennünk a maga számára. A test szeretetére kísért: a test szeretete gyűlöletre, egymás tiprására nevel. – Istenszeretetre van nekünk szükségünk. Emlékezzünk Szt. János szavaira, hogy a Világosság eljött az emberekhez, de ők nem fogadták be. Éljen elevenen bennünk, hogy Isten meg akar erősíteni minket, bennünk akar lenni, és mi Őbenne. Higgyünk neki.
2003. máj. 22

A vasárnapi Evangéliumban a prófétákról van szó. A próféták szembekerülnek a világgal, mert másképp látják-láttatják a világot, mint ahogy mi tesszük.
Amosz prófétát elzavarták lakhelyéről, Jézus pedig azt mondta tanítványainak, hogy még a port is rázzák le a lábaikról, ahol nem fogadták be őket. – A gonosz mindent megtesz, hogy Isten Igéje ne jusson el, vagy ha eljutott, ne legyen hatással az emberekre.
Ezt tudta Árpádházi Szt. Margit is, akit még az édesanyja méhében, meneküléskor Dalmáciába, felajánlottak Isten szolgálatára. 4 éves korábn beadták a veszprémi domonkos apácákhoz, akik kemény kézzel bántak vele. Apja kétszer is férjhez akarta adni, de nem engedelmeskedett. Kibékítette apját és testvérét, aki apja ellen támadt. Tudatosan vállalta a nyomort és a szolgálatot.
Ma egyházszakadásra lehet számítani. Nyugaton még nagyobb a baj, mint nálunk. Itt az a 10 ezer ember, aki kenyéren és vízen engesztel heti 2-3-szor, ők tartják a hátukat a nemzetért.
2003. júl. 10.

A Szentlélek fontos szerepe, hogy eszünkbe juttat mindent, ami fontos ahhoz, hogy elérjük az üdvösséget. A Szentlélek elvezet minket a teljes igazságra. Nem emberi, isteni igazságról van szó. Ez alatt azt kell értenünk, hogy annak a tudása, ami elvezet minket az örök boldogságra. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az emberektől igazságtalanságban részesülünk. Az isteni tanítás ez az igazság, a Jézus tanítása. Azért jött, hogy vezessen minket, Ő út az Élet felé, Igazság az Örök Élet felé.
A Szentlélek minden embert el akar vezetni az üdvösségre. De mindenki hagyja magát vezetni?
Sajnos nem. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a hívást, amennyire lehet, érvényesítsük. Aki nem törődik kereszténységével, az nem képes befogadni, magában a Szentlelket működni hagyni. Tegyük: hagyjuk működni, és minél többeket erre rávezessünk. – Komoly feladat Isten szent templomát: minket úgy csinosítani, előkészíteni, hogy Ő szívesen lakjék bennünk.
2003.júl.17.

A krakkói magyar kápolnáról: Megemlékeztünk benne közös szentjeinkről és királyainkról, a történelmünk egyébként is sok közös vonást mutat: voltak közös királyaink, ők is többször kerültek szorongatott helyzetbe, szétdarabolták az országukat, a nácik és a szovjetek harapófogójába kerültek, ezért akkor sok lengyel menekült Magyarországra, és itt talált menedéket. Szeretetnek kell lennie a két nép között, szeretnünk kell egymást, és Jézust viszontszeretnünk, mert a szeretetet, amit a Szentlélek sugároz, a Szeretetet sugározza szét. -A Szűzanya tisztelete, szeretése is közös bennünk: nekik Királynéjuk, amit szeptember 12-én ünnepelnek, nekünk Nagyasszonyunk. –Nekünk az a feladatunk, hogy bűneinket siratva, az Isteni Irgalmasság által, az Oltáriszentséggel megerősítve, tennünk is kell azt a jót, amit elhatároztunk.
2004.okt.14.

A vasárnapi Szentlecke azt üzeni nekünk, hogy itt az idő, hogy felébredjünk. Miből kell nekünk felébrednünk? Ha az őskeresztényekre gondolunk, tudjuk, hogy láthatóan túlcsordult bennük az az öröm, amely az ismereteikből fakadt. Szinte azt lehetett kérdezni: „minek örültök?” Mibennünk is megvan ez az öröm? Túlcsordul bennünk is? -- Már majdnem 500 éve (a protestantizmus óta) koptatják a hitet – egyre intenzívebb módon. Keményen besegítenek a szabadkőművesek is, akik ott álltak már az 1848-as forradalom mögött is. -- Ma pedig egyre jobban altatnak minket és egyre ölik ki belőlünk az örömet, a lelkesedést és a felelősségtudatot.
Meg kell értenünk, hogy aki tanultabb, többet tud, az felelős, felelősebb a társaiért. – A II.Vatikáni Zsinat rá akarta döbbenteni az embereket, a társadalmat arra a katolikus felelősségre, hogy minden megkereszteltnek hirdetnie kell az Örömhírt.
Az alvásunkból fel kell akarnunk ébredni, és nem hagyni a külföldről jövő hatásokat megvalósítani. Ha nem figyelünk oda, és nem élünk Jézus tanítása szerint, akkor mi is elpusztulunk, és adott esetben a ránk bízottak is.
Törekedjünk megélni Jézus tanítását.
2004. nov.25.

Vannak, akik folyton azt mondják: „Isten nem büntet.” Hát nem büntette a bukott angyalokat? És Júdást? Isten szeret minket, de ha mindenáron ragaszkodunk a büntetéshez, azt kapjuk meg.
Igaz, hogy Isten A Szeretet és a Jóság. De ha valaki egész életében ellenszegül akaratának, akkor büntet. Gondoljunk az ószövetségi zsidókra: Isten figyelmeztette őket, nem hallgattak rá, így Jeruzsálemet kétszer is lerombolták: először azért, mert nem voltak hajlandók lemondani a bálványimádásról; másodszor azért, mert Jézust nem fogadták el.
Minket is egyfolytában figyelmeztet Jézus és Mária: „Térjetek meg!” Fatima, Lourdes példája nyomán láthatjuk, hogy minden rosszul végződik, ha nem teljesítjük a kérést.
Ha gondolkodunk a szökőárról [2004. karácsonyán], annak európai áldozatai azért karácsonykor mentek azokra a helyekre, mert eszük ágában nem volt megünnepelni Jézust: jól érezni magukat, tobzódni mentek, - de ott dívik a szex-turizmus is …
Régen szemérmességre nevelték az embert. Ma az ellenkezőjét látjuk. A tízparancsolat minden pontját többszörösen megszegik, a család szentségét sokféleképpen tiporják sárba. -- Nekünk tudnunk kell, hogy mi ellen szükséges harcolnunk. Írjuk össze, hogy a nagyszüleink hogyan voltak keresztények. A régi stílust tudatosan kell keresnünk és megvalósítanunk.
Jézus életének, különösen a gyerekkorának a meséskönyvét kellene megírni és szórni a keresztények között, de a nem keresztények között még inkább, hogy a szülőkre is hatni tudjunk.
Nekünk, keresztényeknek ez a feladatunk.
2005.jan.6.