Daczó Árpád (P. Lukács OFM): Múlt és jelen találkozása

a Kis-Somlyón

Úgy látszik, hogy a mi korunkban érkezett el annak az időnek a teljessége titka! Évtizedes kutatások eredményeként, immár biztosan állíthatjuk, hogy:

1. Az úgynevezett pogány korban Csíksomlyó volt a Székelyföld napkultuszának fő szakrális helye.

2. Kereszténységünkben pedig, a Szentlélek által kiválasztott búcsújáró helye, a hangsúlyos Mária-tiszteletünknek.

Évszázadokig elegendő volt a búcsúsok részére az a hely, amit Mária temploma biztosított. A két világháború, de különösen a kommunista diktatúra után azonban, évről évre mind nagyobbra duzzadt a zarándokok száma. Nem fértek el a templomban. Az 1990-es évek kezdetén, a templom előtti téren szabadtéri oltáron végezték el a búcsús szentmisét. Már 1992-ben valósággal ömlött a nép a templom felé. A keresztalják már a Szék útján megrekedtek. Ezen segíteni kellett!

Az akkori csíksomlyói házfőnök, P. Bartók Albert, és fő segítőtársa, P. Márk József nagyot gondoltak: - Mi volna, ha a búcsús nagymisét, a hegyre való kikerüléskor, ott fenn, a Nyeregben, a gyönyörű szabadtéri környezetben emelvényt készítettek. 1993-ban már ott is végezték a főpapi búcsús szentmisét, minden búcsús zarándok megelégedésére. Így volt ez a következő három évben is.

1997-re aztán felépült a Hármashalom-emelvény, P. Bartók Albert házfőnök és Makovecz Imre budapesti műépítész tervei szerint. Nagyon okosan és előrelátóan úgy tervezték és építették, hogy a Nyereg minden részéből látható legyen. Tágas szabadtéri színpadnak építették, ahol pünkösdkor a sok koncelebráns pappal végzett ünnepi szentmisén kívül, évközben, tömeges szereplőkkel , impozáns színműveket is előadhatnak. Így lett Csíksomlyón a Nyereg az a kiemelt jelentőségű hely, ami bizonyára kezdettől fogva is volt. A napkultusz idején, a fehér ló feláldozásának szent helye, utána pedig ugyanott örömdús áldomásban találkozhatott az odasereglett , odafolyt magyar testvériség.

A IV. Jenő pápa bullájában említett tény, hogy: " ... in ville Somlyó, ingens fidelium multitudo devocionis causa confluere consveverit, ac dietim non cessat confluere " vagyis: "Somlyó helységben, a hívek óriási tömege, ájtatosság okából összefolyni szokott, és naponta nem szűnik összefolyni" (In: P. György József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Szent Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár, 1930, 653.old.) a bulla kiadásának idején is valóságos Jelen időben történő esetet említ apápa! 1444-ben, szokásosan Somlyóra zarándokol az ájtatos nép! És most jön a nagy kérdés! Somlyón hol sereglik össze ez a nép? A templomban nem, mert az épülőfélben van! A bulla is éppen ebben az építkezésben akar segíteni a búcsú engedélyezésével!

Akkor hol gyülekezett össze a nép? Hát ott, ahol már emberemlékezet óta, sőt, már kereszténysége előtt is szokásosan összegyűlt! A Kis-Somlyó hegyén! Az általánosan elfogadott hagyomány szerint, Szent István a Kis-Somlyón építette fel a Salvator-kápolnát, legalábbis annak szentélyi részét, az erdélyi Gyula legyőzésének emlékére. Úgy látszik, ezzel is inkulturálni akarta az ott gyakorolt napkultuszt. Azzal az elgondolással tette ezt, hogy ott, ahol a napot imádta a pogány magyar, ott azután az Üdvösségünk Napját, Jézust imádja!

Ezért is lett biztosan a kápolna neve Salvator, ami magyarul Megváltót, Üdvözítőt jelent! Ennél alkalmasabb helyet elképzelni sem lehet, a pápai bulla azon megállapításának igazolására, miszerint ott "óriási tömeg" folyik össze. Az lehet, hogy néha akkora volt a tömeg, hogy nem fért el a kápolna közelében, és ezért jutott belőle a Nyeregbe is. Már az ősök hagyományaként is szívesen gyűltek oda. Sajnos, erről semmit sem mond a bulla. Valószínűleg azért, mert nemcsak, hogy nem akart emlékeztetni a napkultuszra, hanem lehetséges, hogy már akkor, nagyobb templom hiányában, ott fenn, a kápolnában tartottak szentmisét, vagy legalábbis valamilyen ájtatosságot a Boldogasszonyunk tiszteletére. Ennek az emlékezetét őrzi még ma is, az elkerülhetetlen kikerülés és a Salvator-kápolnánál az Egészen Szép vagy, Mária feltétlen eléneklése. Külön magyarázatra szolgál a pápai bulla azon rendelkezése, hogya templom építésének segítőit, a Sarlós Boldogasszony ünnepnapján elnyerhető búcsúval jutalmazza. Ez talán azzal magyarázható, hogy a magyarok ősi Boldogasszonyának a népe kenyeréről is gondoskodó égi édesanyának a tiszteletét még inkább a Theotokosz, az Istenszülő Szép Szűz Mária felé irányítsa. Ezt megértette és el is fogadta a magyar, aki Szent István óta amúgy is Mária népe volt már.

A pápai bullában szereplő, Somlyóra történő tömeges zarándoklatok között, biztosan ott szerepelt mindig egy pünkösdi zarándoklat is. Egy ilyen "összefolyt" ájtatos tömeg szolgálhatott alkalmául később János Zsigmond fejedelem tervének, hogy lerohanja a katolikus hitükhöz ragaszkodo, Hargitán túli székelyeket. IV. Jenő pápa bullájának ilyen aprólékos vizsgálata, szükségszerűen felvet olyan kérdéseket, amelyeknek helyes megválaszolásához, a megörökített múlt utalásain kívül, a jelen gyakorlatát is ismernünk kell.

A bulla leírja ugyan a nagy ájtatos tömeg összefolyását, de azt, hogy pontosan hova folynak össze Csíksomlyón, arról egy szót sem szól. Hát hova? Ezt már magunknak kell megválaszolnunk! A bulla közli a tényt, de már topográfiát nem ad. Nincs is, amiért adjon. Az összegyűlés helyét, tudja mindenki, aki oda "összefolyik".

Ez a hely pedig az, ahova biztosan emberemlékezet óta összesereglett a nép, és ahova legalkalmasabban összegyűlhetett azután is! Csíksomlyón pedig , ez a hely tagadhatatlanul a Kis-Somlyó hegye, valamint a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó ölelésében a Nyereg. Ott sohasem volt erdő. Éppen azért, mert annál ideálisabb helyet istentiszteletek számára álmodni sem lehetett volna, ahol leborulhatott az ember az Isten imádására. Ha pedig felemelte a fejét, akár reggel, akár délben, akár este, úgy a közelebbi, mint a távolabbi hegycsúcsok is segítették tekintetét, hogy még fennebb, az ég végtelenségébe lásson.

Egészen biztosan, már magyar ősapáink is meglátták ennek a két hegynek a szerves összetartozását. Kozmikus érzékükkel meg is érezték. hogy itt, a magasságban szinte kézzelfoghatóan élhetik át az Isten jelenlétét, nemcsak a napkelte-nézésben, hanem a hely imára serkentő varázsában is.

Itt a Genius Loci, a hely szelleme vette uralmába a lelküket, és ennek sugalmazására gyújtották meg hálás áldozatuk tüzét. Az Istennel való találkozás boldogságát végül is, az áldomás örömében fejezték be ősapáink, egy fehér ló feláldozásával.

Most pedig, kereszténységünkben, egy ünnepélyes főpapi szentmise felajánlásával koronázzuk meg, a százezres zarándok hívősereg könnyes áhitatát. Kenyeret és bort ajánlunk fel, ami a szentmisében Krisztus testévé és vérévé, Eucharisztiává változik át. Ezáltal, Jézus rendelése szerint, valóságosan Őt ma vehetjük magunkhoz, lelkünk táplálékául a szentáldozásban. Így valósul meg az ember örök vágya, az, hogy egyesüljön az Úr Istenével, a szentáldomás lakomájában. Őseink gyönyörű szavával is kifejezve, így egyesülünk Jézus Krisztussal , a szentmiseáldozat befejezéseként, most már a megszentelt áldomásban!

A napkultusz idején az Áldott Nap aranyozta be meleg sugaraival az ember istengyermeki mivoltát. Most pedig kereszténységünkben, pünkösd idején, Üdvösségünk Napja, Jézus Krisztus mutatja fel önmagát a szentmise csodájában, az Oltáriszentségben. Ezért kellett oda a Hármashalom-oltár!

Ott, most már a napnak bemutatott áldozatok helyett, Üdvösségünk Napjának, a mi Urunk Jézus Krisztusunknak, az önmagát nekünk adó áldozatát mutatjuk be, mégpedig a Szentlélek kisugárzásának bűvkörében. Elsősorban is, Csíksomlyó Genius Loci-jának szándéka szerint, magyarságunk fennmaradásának érdekében! Mert amíg Csíksomlyó létezik, addig mindig lesz magyar a Terra bolygón, hogy teljesítse továbbra is, az emberiség érdekében, saját géniuszának feladatait.

A fentiekben a IV. eucharisztikus imát idézve, annak utolsó sorai mondják:

"És hogy ezután már ne önmagunknak éljünk,
hanem annak, aki érettünk meghalt és feltámadt,
elküldte tó1ed, Atyánk, a híveknek
első ajándékul a Szentlelket,
hogy befejezze Krisztus művét a világban,
és mindent megszenteljen."

A Szentlélek azért jött el tehát ebbe a világba, hogy befejezze Krisztus művét, és mindent megszenteljen!

A Szentlélek az egész világot megszentelte. Ezt minden földi embernek, mint Isten gyermekének meg kell látnia, legyen az bármilyen nemzetiségű. Nekünk, magyaroknak is ezt kell meglátnunk, és ehhez kell alkalmazkodnunk! Nekünk Közép-Európában rendelt otthont az Úr Isten. Ennek az otthonnak a szíve pedig Csíksomlyón dobog! Dobogtatója a Szentlélek Úristen! A legnagyobb ünnepe is Csíksomlyónak a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének a napja. Azért jön ma is pünkösdkor Csíksomlyóra a sok ájtatos zarándok, hogy ezt a nagy ajándékot évről évre átélhesse. Különösen a csángók, a napkeltében lelkileg meg is látják a Szentlélek eljövetelét. Aki ilyen hamvas lélekkel jön Csíksomlyóra, az megérti a fentebb leírtakat.

Az megérti azt is, amit a bullájában még csak megsejtet IV. Jenő pápa is! Azt, hogy valami odahúzza az embereket. Az megérti a csíksomlyói Genius Loci-ról , a hely szelleméről leírt megállapításainkat. Az megérti, hogy a Krisztus által megváltott és lelkileg újjászült világot a Szentlélek Úristen uralma vette át.

Így lett Csíksomlyó is, most, az ő idejének beteljesülésében, a régi Genius LOCi helyett, a Szentlélek kiáradása folytán, iránymutatója annak, hogyan élhetünk istengyermeki életet.

Mostanában, legalábbis első szombatonként visszatért már a IV. Jenő pápa által említett gyakori összefolyása az ájtatos népnek. Ebben az elanyátlanodott világban, az ultramodern ember lelke is ösztönösen az anyai szív simogató szeretete után vágyódik. Somlyón ezt meg is kapja, a Szentlélek csodás ajándékaképpen. Somlyón egyenesen az Égi Édesanya, a Szűzanya karjaiba hull az igazi lelki boldogságot kereső ember. Ott pedig mit tehet egyebet?

Sírni kezd a boldogságtól!
Tőlem már sokan kérdezték:
- Miért kell Csíksomlyón sírni?
- Mert ott anyai otthonra talál az ember, ahol megkóstolhatja a mennyország előízét is.