Így kellene működnie az Egyháznak

Az Olvasók bizonyára emlékeznek Luis Carlos Uribe Medina atyának, a kolumbiai Pereira bátor plébánosának az esetére, akit január 16-án Pereira püspöke, Rigoberto Corredor Bermúdez felfüggesztett papi szolgálata alól, a kétezer éves egyházi tanítással nyíltan szembeforduló, a nyilvános házasságtörők számára az Oltáriszentség vételét megengedő Amoris Laetitia-val (AL) szembeni teljesen logikus, sőt erkölcsileg kötelező ellenvetései miatt.

Mint ahogyan a Life Site írja, Uribe atya "azt mondta egyik homíliájában, hogy ő házasságtörőknek nem szolgáltat ki Oltáriszentséget, még akkor sem, ha a pápa ezt akarja". De ezzel a kijelentésével, amely szemben áll az egyházi fegyelemnek és a szervesen hozzá tartozó tanításnak az elferdítésével, Uribe atya csupán a lelkek pásztorának azt a kötelességét teljesítette, hogy még egy pápa sem engedélyezheti azt, amit Ferenc pápa elődje, II. János Pál világosan tiltott, mint "eredendően lehetetlent."

Továbbá, Uribe atya csupán csatlakozott azokhoz a világszerte hallható katolikus hangokhoz, amelyek tiltakoznak az AL-nak az Egyházra, a lelkekre és az evangélium ügyére gyakorolt súlyos ártalmai miatt. Négy bíboros arra szánta rá magát, hogy a nyilvánosságra hozza a dubia-t, amelyeknek a lényege: Ellent akar-e mondani az AL az Egyház megváltoztathatatlan, tévedhetetlen, állandó tanításának az olyan eredendően bűnös helyzetben lévők, mint a házasságtörők abszolút feloldozhatatlanságának a kérdésében, akikkel szemben nem tehető kivétel "a konkrét körülményekre hivatkozva", szemben az AL javaslatával.

Örömmel mondom, hogy Pereira jó püspöke nemcsak hogy visszavonta 15 nappal később a döntését, hanem nyilvánosan kijelentette, hogy ő is az Egyház hagyományos tanítását követi az elváltak és "újraházasodottak" kérdésében.

Uribe atyának egy nyilatkozatot kellett tennie, amely korábban sem volt kérdéses: hogy "ő Ferenc pápa és megyéspüspöke iránt teljes tiszteletet és engedelmességet tanúsít az Egyház hagyományos apostoli hagyományának és tanításának keretein belül". Természetesen így is fog tenni. De még a maga a pápa is köteles cselekedeteit az "Egyház hagyományos apostoli hagyományának és tanításának keretein belül" végezni.

A püspök nemcsak hogy visszahelyezte papját jogosan és igazságosan a szolgálatba, hanem kiadott egy hosszú pásztorlevelet (angolul a One Peter Five honlap idézi a teljes szöveget):

"Bár bizonyos életállapotok (házasságtörés, házasság nélküli együttélés és polgári házasság) akadályozzák az Oltáriszentség vételét, nem mondhatjuk, hogy ezek az emberek nem vehetnek részt az egyházi életben más területeken. Isten meg fogja adni nekik a kegyelmet az Egyházzal való teljes egységre a megtérésen keresztül."

Egyetértünk a One Peter Five szerkesztőjével, Maike Hickson-nal, hogy "nem ismerünk más olyan püspököt, aki - talán mert alázatosan meghallgatta egy hozzá őszintén lojális papját - képes volt megváltoztatni korábbi állásfoglalását, és képes volt távol tartani magát az Egyház erkölcsi tanításában végbemenő azon zavaros változásoktól, amelyeket Ferenc pápasága alatt el kell viselnünk."

Így cselekedve, Corredor püspök, csatlakozva bátor papjához, helyesen értelmezett lojalitással ténylegesen a pápaságot és az Egyházat szolgálja. Így kellene működnie az Egyháznak válság idején: mindenekfelett védeni a bennünket szabaddá tevő Igazságot.

Christopher A. Ferrara írása a www.fatimaperspectives.com honlapon jelent meg.