Bálint Zsolt: Amíg világ a világ – a doxológia magyar

fordításához

1. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen. Ez a Szentháromság dicsőítése, a doxológia – a legfontosabb katolikus imádság a Pater Noster, az Ave Maria, és a Credo mellett.

2. A doxológiát többféleképpen fordítják a katolikusok is. A még latin liturgikus nyelvében egyetemes Egyház fordítása ez volt: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben volt, van most és lesz mindenkor.” (Szunyogh Xaviér, Az Úr előtt, Budapest, 1937); Bangha Béla SJ így fordította a doxológia végét: „Miképpen kezdetben vala most és mindenkoron és mindörökkön-örökké” (Róma lelke, Budapest, 1939, 93. oldal). Legújabban pedig ezek vannak használatban „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké” (Imaórák liturgiája; Budapest, 1991); vagy énekelve: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké” (Éneklő Egyház, Budapest, 1984).

3. Ha az eredeti szöveget olvassuk, feltűnik a doxológia második részének fordítási hiányossága. Az eredeti szöveg kétféle módon is hangsúlyozza Isten dicsőségét. A fordítók nem tudták kifejezni azt, ami a latin liturgikus szövegben benne van? Nevezetesen: Isten ugyanúgy dicsőséges a saját véget nem érő, és a világ véges dimenziójában? Az egyik az élettel átitatott teremtésidő, aminek bár kezdete volt és jelene van, de vége nem lesz Isten végtelen irgalmassága miatt. A másik a világi idő, ami véges, hiszen a bűn miatt a halállal megrontattatott. A doxológiában az Egyház erre emlékeztet minket. Isten dicsőséges abban is, ahol látszólag minden véges és halandó. Ez a doxológia igazi üzenete.

4. Ha az „et in saecula saeculorum”-nak a „és mindörökkön örökké” lenne a jelentése, akkor csupán egy más szavakkal való nyomatékos megismétlése lenne az “in semper”-nek. Ha így van, akkor jó a fordítás. Vélhetőleg ezt tükrözik a Bangha-féle és az Éneklő Egyházban használatos doxológia fordítások. A Szunyogh Xaviér féle és az Imaórák Liturgiájában olvasható változatok pedig talán ezt fölfedezve elhagyták a „nyomatékot”, mert ha így értelmezzük, akkor a „saecula-saeculorum” valóban fölösleges manír. Ha viszont nem, akkor máshogy kell fordítani. Az Egyház sosem manírozik. A lényegre törekszik a liturgia nyelvében is, hogy a hitigazságokat az Úr oltárára emelhesse.

5. A saeculum jelentése a Latin-magyar szótár (Akadémiai kiadó, Budapest, 1984) szerint ez lehet: (1) emberöltő, emberélet; (2) kor(szak), idő, korszellem; (3) század, hosszú időszak; (4) átvitt értelemben: nemzedék. Tehát valóban: az emberek földhözragadt világának, a divat és érdek szerint hullámzó, feltűnő majd leáldozó dolgainak váltakozó, szakaszos idejét jelöli. Így, ha a magyar nyelven akarjuk visszaadni az in saecula saeculorum értelmét, akkor a következőképpen kell fordítsuk: „nemzedékről nemzedékre”; vagy: „századról századra”, vagy: „időszakról időszakra”.

6. De adódik egy sokkal kézenfekvőbb fordítási lehetőség: amíg világ a világ. Ebben benne van az az üzenet, amit az “in saecula saeculorum” hordoz: ez az az idő, amiben az emberek nem akarnak tudni az Isten dicsőségéről, de ennek ellenére ebben az istentelen és bűntől terhes szekularizált időben Isten ugyanúgy dicsőséges. Így érhető meg az, amit Szent János apostol írt a Szentlélek által az Istenről, akit Úr Jézusban megismerhettünk: „A világban volt, a világ általa lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” (János 4.10-11). A modern, istentelen világnak nem kell az igaz világosság, az Élet, a mi Urunk, Jézus, aki minden embert megvilágosít, mert ő az élet. De amióta világ a világ, Isten dicsőséges volt benne, ahogy most is az, és lesz továbbra is. Mert ő a világ világossága még akkor is, ha nem kell a világnak és nem ismeri fel.

7. Így, a harmadik évezred elején, amikor az Egyház szélesre tárta kapuit, a doxológia még inkább emlékeztethet az apostoli üzenetre, ami ugyanaz volt az egyházatyák, a nagy skolasztikusok és a barokk misztikusok idejében is, mint a szekularizált ma jelenében, és lesz az Úr Jézus második eljöveteléig: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, és amíg világ a világ.”