Bálint Zsolt: A végidők evolucionizmusa

1. A végidők istentelen hazugság-küzdelemében a Sátán igen hatékony eszközt talált a farizusi módon okoskodó ember számára: az evolúció paradigmáját. Valóban sikeres, mert lényege és módszere az ő személyiségéhez hasonlítható: tagadás és különböző elméletek mögötti megbújás, színlelés és utánzás. Mesterkedése olyannyira sikeres, hogy úgy tűnik, még a katolikusok is lassan megbarátkoznak nemcsak állításaival (ami logikusan Isten tagadásához vezet), hanem módszereivel is (ami logikusan a dogmák tagadásához vezet). A korszellemtől átitatott hívők elfeledkeznek minden ígéretről és minden tanításról, ami a mennyei Atya, a mi szentháromságos Istenünk hűségére és gondoskodására hivatott őket emlékeztetni. (Teremtés 9.15; 16-17 és Lukács 12.27) Elfelejteti velük azt, hogy az Isten tökéleteset teremtett. Benne nyoma sem volt a rossznak, a korcsnak, az elfuseráltnak, a deviánsnak, vagy a befejezetlennek.

2. Véletlen-e az, hogy az evolucionista tudósok milyen nagy odaadással próbálnak magyarázatot találni az élővilágban megfigyelhető álcázás – rejtőzködés – titkolózás (latitizmus, okultizmus), élősködés (parazitizmus) és utánzás (mimikri) jelenségeire? Ezek segítségével is próbálnak tőkét kovácsolni ahhoz, hogy bebizonyítsák, a mennyei Atya műve kivánnivalót hagy maga után. És ennek az Egyház nem mond ellent. Nem foglal egyértemű állást. Az eredmény pedig? Maga az evolúció már úgy jelenik meg számos Istenről szóló értekezésben vagy lelkiségi írásban, mint fő mozgatóelv. Tehát akár az evolúció is lehet a lélek, aki éltet, és így a mindenható Isten harmadik személyének szinonimjaként is kezelhetik. Amikor egy állatfaj alkalmazkodik a környezetéhez, az „evolúció” az, ami „öltözteti”, és nem a teremtő Atya gondoskodása, hogy a belé ojtott életet továbbvigye. De az ilyen felfogás szerint az evolúció az anyag lényegében foglaltatik, és vakon vezeti tulajdonát, az anyagot. Semmi köze a Teremtőhöz. Felszabadult minden terhes kötelék és iga alól.

3. Az ilyen okoskodás szerint ahogy telik az „evolúciós” idő, az anyag rendezetlensége még inkább fokozódik, ezáltal egyre több anyagot képes vakon magához vonzani, és hatni rá saját rendezetlenségével, és egyszercsak rendezett lesz, és megjelenik benne az élet. Nahát: „A mennyiség átcsap minőségbe”! No lám: a jól ismert Karl Marxtól származó materialista hittétel. Mert lényegében ez az evolúció, mivel az anyag egyre nagyobb szerveződöttségével magyarázza az élet különböző „fejlettségű” formáinak megjelenését, és az úgynevezett bonyolultabb lelki jelenségeket. Mert mint újabban megtudtuk, az állatoknak is van „lelki élete”, a különböző állományoknak „saját kultúrája”. Nemsokára azt is megtudjuk, hogy beszélnek és fogalmakat alkotnak. Az ember pedig lesüllyed az állatok szintjére, és harcol az életért, és rá is az emberalkotta állatiasodás törvénye vonatkozik: „az élet teljességge a rátermettebbé és az erőszakosabbé”. Visszataszítja saját magát oda, ahova a sokistenű pogányok vagy a kételkedő istentelenek, vagy anyaghívők szerint egyébként is helye van.

4. Az ilyen okoskodás szerint nincs teremtés, nincs mindenható Atyaisten, nincs tökéletesség. Az ilyen felfogás az életet nem isteni, hanem anyagi természetűnek tekinti. Ez a korszellem, amiben ma már a legtöbb katolikus nyakig benne lubickol. De van, aki már belefulladt. Ha így van, akkor hogyan dicsőítheti ez a katolikus hívő minden vasárnap a Szentháromságot a Gloria-val, és milyen hitet vall meg a Credo-ban? És milyen a háromszor szent Isten az ilyen hívő szívében? És hogyan halhatatlan az, aki mindezt nem teremtette? Hogyan veszi el a világ bűneit, amikor nincs is bűn? Mi ez? Bárhogy is csűrjük-csavarjuk: anyagelvű az ilyen hívő hite, és az anyagról hiszi azt, hogy az azonos Istennel. Az anyagban pedig nem az isteni szubsztancia, az élet – ami lélek – a rendezőelv, akinek ura maga az Úr, hanem az „evolúció”, ami megfoghatatlan, de a minden szentet romboló modern hit által tetten érhető. Hajtsd le a fejedet ember, és gondolkozz el ezeken!

5. Az élet egyik nagy titka és egyben talán közvetlen istenérv is, hogy nemcsak a pogány filozófusok, hanem az egyre újabb gépek hadával felszerelkezett modern természettudósok sem tudták még pontos definícióját megadni. A matematika nyelvén is képtelenség kifejezni. Nemcsak a kijelzők, hanem a papírra vetett betűk, és a számok között is eltűnik. Nekünk, katolikusoknak viszont az élet lényegét segít megértetni a Kinyilatkoztatás, és az ebből növekedett hagyomány. Ez a mi bizonyosságunk. A nem hívők bizonyossága és a mindig új keresése pedig ennek tagadása. Szerintük evolúció van. Minden fejlődik, mert ami volt az tökéletlen, de ami lesz, az tökéletes. És ebben hisznek. Ez az új vallás egyik dogmája. De nem a miénk.