1. A huszadik században súlyos és kegyetlen támadás érte Magyarországot is, ahol a katolikus megújulás, abban az időben a világon talán egyedülálló módon, nagyon szép gyümölcsöket hozott az ellenséges ateista-liberális környezetben. Olyannyira, hogy fennállt a veszélye annak, hogy az Eucharisztikus kongresszust követő évtizedben az egész ország katolizál.
2. Mert a trianoni katasztrófa ellenére sem tört meg a nemzet ereje, hanem kemény és célratörő munkával, tudatos keresztény alapra kezdték építeni a magyar társadalmat, amit romba döntött az előző évtizedek kommunista, demokrata és bolsevista kurzusa, és előidézte az összeomlást. Ebben az újjáépítésben az egyik nagy szerepvállaló a harcos jezsuita rend volt, aki világraszóló krisztus-katonákat adott mind a népnek, mind a középosztálynak, mind pedig az arisztokráciának.
3. Hitvédelem szempontjából kiemelkedik Bangha Béla SJ (1880-1940) munkássága, aminek közérthető összefoglalása a Világnézeti válaszok című, 1939 karácsonyára megjelent könyve. Ebben a katolikus dogmatika teljes arzenálját felhasználja ahhoz, hogy megtanítsa a modern világban élő hívőt a helyes katolikus gondolkodásra és vélemény-formálásra, védekezésre és támadásra. Az említett könyvet ma már legtöbben „meghaladottnak” tartják; szerintük eljárt fölötte az idő, amiben a II. Vatikáni Zsinat szelei fújnak. De kétezer év katedrálisát nyomtalanul nem dönti le és temeti el még a legnagyobb viharszél sem. Az alapok megmaradnak, és aki arra akar építeni, és nem egy új, alkalmi ünnepre vert sátor cövekeire, az meg fogja találni a katedrális sarokköveit.
4. Szentéletű volt Bíró Ferenc SJ (1869-1938), aki sok mindent, amit Bangha atya elméletben lefektetett könyvei és a Magyar Kultúra hasábjain, vagy a szószékről hirdetett, megvalósított. Létrehozta a Népleányok társaságát, és megalapította a Korda részvénytársaságot. A harmadik nagyszerű szerzetes pedig Kerkai Jenő SJ (1904-1970) volt, aki a vidék népét terelte az oltárhoz úgy, hogy többszázezer fiatalembert szervezett a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületébe, a „krisztusibb ember, műveltebb falu, életerős nép és önérzetes magyar” programjával.
5. Bangha és Biró atyákat még a háború kitörése előtt elszólította az Úr. Jobbnak tartotta ezt, mint mártíromság koronájával díszíteni munkásságukat. Kerkai atya a tízévnyi börtönbüntetés után nem folytathatta nagy művét. Csendben és szerényen távozott az élők közül. Talán őt azért hagyta az Atya a világban, hogy elgondolkozzon, hova is vezet az emberi engedetlenség és a másikban való vak bizalom.
6. Erre a megújuló Magyarországra, erre a nagyszerű Jézus Társaságára mért pörölycsapást a pártállami kommunista-diktatúra. Először revansként 1919-ért, majd utána azért, mert az itt lakókat lelkileg meg kellett nyomorítani, ezután pedig ki kellett őket tépni az anyaföldből gyökereikkel együtt, és nemes életüket megsemmisíteni. Gazemberré változtatni mindenkit.
7. Azóta az egész ország és a nép mind szellemében, mind pedig életében szörnyű hanyatlásnak indult. Ez az új Magyarország. Az Egyház is, a történelem folyamán az egyetlen élő test, aki tudatosan ellenállt a gonoszságnak, sokszor meghasonlott önmagával. Ennek egyik előidézője a II. Vatikáni Zsinatot követő egyházi elproletariátosodás, amit fejlődésnek vagy forradalomnak állít be a történetírás. Pontosan úgy, ahogy a szovjet megvalósította.
8. Ehhez a gazemberré változáshoz kellettek a forradalmak. Idehaza először az úgynevezett őszirózsás (1919), majd a demokratikus (1948). Mind a kettőt ugyanazok készítették elő és vezényelték le. Az eredmény is ugyanaz volt. Kevesebb élet, egyre több halál. A népet felforralták (értsd: fellázították), és a forrongó anyagból kifőzték (értsd: kiölték) az életét. Ezért volt felkelés (pontosabban: ellenforradalom), ami 1956-ban történt. És ezért volt forradalom, és nem felkelés, ami 1848-ban történt. Így értheti meg az ember Széchényi és Kossuth ellentétjét. Így értheti meg az ember, hogy mit jelent az, hogy „ország” és mit az, hogy „köztársaság”.
9. És így értheti meg az ember a hercegprímás Mindszentyt, aki tisztában volt az államjoggal, és a bíboros Mindszentyt, akitől hiába várták, hogy lemondjon. Nem volt miről lemondania. A papságot, az elhivatottságot, az Atya hívását nem lehet visszaadni. Nem lehet tőle megszabadulni.
10. Bizonyos történészek az Egyház nagy mulasztásaként könyvelik el, hogy a XX. század folyamán nem határolódott el a nemzetiszocialista eszméktől, míg a forradalmaktól igen. De mint többnyire minden, amit a szekuláris médiumok terjesztenek, ez is hazugság. Különösen ordas ha az új Magyarország történelmét nézzük. Csak el kell olvassuk az akkor keletkezett katolikus irodalmat. Egyértelmű: a katolikus gondolkodás katolikus volt, és nemcsak a bolsevista és kommunista, hanem a fasiszta és nemzeti-szocialista nézeteket is kivetette magából. Nemhiába volt Bangha Béla SJ vagy Mindszenty hercegprímás ugyanúgy szálka a nyilasok és a kommunisták szemében, mint vitéz Somogyvári Gyula vagy P. Nyisztor Zoltán. Mert katolikusok voltak. És a propaganda fegyverét vették a kezükbe. Eredményesen.
11. A II. Vatikáni Zsinat nem hangsúlyozta a kommunista és a nemzetiszocialista rendszerek embertelen lélekölő voltát, hanem furcsamód valami mást helyezett előtérbe. És ez mit eredményezett ránk nézve, magyar katolikusokra? A kis lépések politikáját, kiüresedő templomokat, „szent” bítzenét, protestáns és zsidó-keresztény mozgalmakat, az Oltáriszentség száműzését a templom főhajójából, lebontott oltárokat, szembemiséző asztalokat, templomi „szent” bítzenét, egyetemes humanizmust és még sorolhatnám, sorolhatnám…
12. Amikor eljön az Úr Jézus, hogy begyűjtse a csűrbe a termést, mit kezd azokkal, akik gazzá váltak? Mit kezd a gazda az aratás utáni ocsúval? Elégeti.