Bálint Zsolt: A bűn súlya és a természetvédelem

1. A Teremtés maga az ember bűnének ártatlan szenvedője. Az összes teremtett lény azért várja a megváltást, mert a bűn súlya alatt egyre inkább fogyatkozik: kevesül az élet, és növekszik a halál. Bár a mennyei Atya megteremtésük óta gondot visel rájuk, és amíg világ a világ minden időkön át ott lesz bennük az éltető Lélek, de az ember bűnösségében és egyre nagyobb szégyenében inkább elfordul tőlük. És bár az ember feladata az Atyától kapott örökség őrzése és gazdagítása, inkább majd arra törekszik, hogy elpusztítsa és egészen eltékozolja, mert erre sarkallja a Sátán.

2. Pedig Isten nem vonta vissza azt, amit Noénak ígért. Szövetségét minden élővel megkötötte. Ezen a szövetségen át az Istenben hívő embereknek kell gondot viselnie az élő környezetre, a teremtésre; szekulárisan kifejezve: a természetre, minden élő lényre, minden teremtményre. Tudatosan, megkülönböztetett figyelemmel. Nem sétálgathat gondtalanul Ádám és Éva örököseként az Isten teremtette gyönyörű kertben. Jézus óta már nem hajthatja uralma alá a földet úgy, ahogy Noénak engedte az Úr, hanem minden egyes sóhajtozó életért külön felelősséggel tartozik.

3. Milyen szép és helyénvaló program a katolikus hívő számára, ahhoz, hogy az egész úgynevezett természetvédelmet ebbe az újszövetségi nézőpontba helyezze! Tökéletesen beleillik abba a világképbe, ami a modern idők előtti Egyházra jellemző volt. Mivel a környezet pusztítását még nem vitte az emberiség olyan mértékben tökélyre, mint a XX. század második felében, ebből fakadóan a nagy piuszpápák kormányozta Egyház számára a „természetvédelem” nem tudatosulhatott létező problémaként. A szociális gondok égetőbbek voltak.

4. A mai valóság, a jelen viszont azt mutatja, hogy a problémát mindenki felismerte. Még a II. Vatikáni Zsinat által forradalmasított egyház is, aki mostanában kezdi újra hangsúlyozni a Teremtés fontosságát. De ennek hasztalan igyekszik helyes katolikus irányt adni. Modernista megközelítése miatt próbálkozása meddő marad. A megnyilatkozásokból olyan irányvonal rajzolódik ki, ami szerint meggyőződésből vagy a világi média-nyomására – nem lehet tisztán látni ebben a kérdésben sem – a zsinati egyház elfogadja az élet szüntelen fejlődésére és úgynevezett tökéletesedésére alkalmazott evolúció paradigmáját.

5. A modern korhoz alkalmazkodni kívánó egyház megfogalmazásaiban és logikájában nem a hagyományt, hanem a szekuláris jelszavakat és munkamódszereket követi. Föladja a kétezer éves bölcsességét, a skolasztikus logikát és a hittételeket. Javaslatai semmitmondóan üres szavak lesznek, álcázások, álmegoldások maradnak, csúsztatások és félrebeszélések, semmitmondó élettelen utánzások, és nem mutatják meg a szűk és nehéz, Jézus Krisztus keresztjéhez vezető ösvényt, amin járva megtalálható lenne az egyetlen üdvözítő megoldás: vissza az Atyához, az élet forrásához. És a megtérés eredményeképp megvalósítani azt, amit az Atya tőlünk kíván: megőrizni a Teremtést és gazdálkodni vele úgy, hogy életet adjon és ebben növekedjen. Gyümölcsözzön. Teremjen. Ez nem természetvédelem, hanem hagyományos, istenfélő gazdálkodás.