Bálint Zsolt: Jézus országa vagy Európai Unió?

Krisztus Király ünnepe előtti gondolatok

1. XI. Piusz pápa, hogy a forradalmak és háborúk zűrzavarába süllyedő XX. századnak utat mutasson, és emlékeztessen arra, hogy ki a világ megváltója és üdvözítője, 1925-ben kihirdette Krisztus Király ünnepét. Ez akkor a katolikusok számára különösképpen fontos volt, mert a világ hangja egyre erősebbé és erőszakosabbá vált, és komolyan befolyásolta nemcsak a laikus, hanem a klerikus hívők gondolkozását is. Ennek következményeként sok-sok eretnek és forradalmi gondolat támadt az Egyház közösségeiben. A pápának és az őt követő XII. Piusznak sikerült egy időre az egyházi forradalmat lehűtenie, a modernizáló buzgóságot lecsillapítania és újra az Úr Jézus réve felé kormányozni az Egyház hajóját. Ennek az volt az ára, hogy számos divatos és hangos teológust a pápák elnémíttattak, munkáikat indexre tetették.

2. Azóta újabb forradalmak és viharok támadtak. És meg nem szűnő, folyamatos háborúság van mindenütt a földkerekségen. Az Egyházban pedig mintha nem történt volna meg az, ami megtörtént. Ezért Krisztus királyságáért már nem lehet nyilvánosan imádkozni, hisz pejoratívvá vált mindenféle királyság. Hiszen uralkodni nem lehet, sőt egyenesen képtelenség, a teljesen felszabadított emberen. Most, hogy megint közeleg Krisztus Király ünnepe, elgondolkozom azon, hogy milyen nagyon is jellemzi korunkat három olyan dolog, ami ezt az ünneplést megakadályozza. Ezek az Egyház által különböző módon, de többször elítélt dolgok. Számos enciklika rámutatott a velük kapcsolatos visszásságokra és veszélyekre. Mi is ez a három dolog?

3. Ezt a három dolgot szinte már paradigmaként kezeli korunk. Az egyik az evolúcióba vetett töretlen hit, ami szerint minden a jobb, a szervezettebb felé törekszik, mert az az anyag sajátossága. Ez a fenntartható fejlődés egyik sarokköve. A másik a politikai korrektség, ami szerint egyfajta konszenzus jelölte ki azt az utat, amin az emberiségnek járni kell. És végül: a demokrácia, ami szerint egyedül az alulról jövő társadalmi kezdeményezés garantálja, hogy megvalósuljon a felvilágosult nemzetek nagy álma, a szép új világ és annak világbékéje. Ez a három paradigma a katolikus – tehát az egyetemes – gondolkodástól gyökereiben idegen.

4. A legfájóbb dolog a modern demokrácia állandó hangoztatása. Még a legfőbb püspök is azt mondja, hogy majd eldönti a nép… Annak ellenére, hogy tudjuk: semmiféle élő test nem működik demokratikus módon. Kell lennie egy főnek, ami alá a test részei tartoznak. Ha nincs fő, akkor a test alacsonyabb rendű, és annak megfelelően viselkedik. Akár a baktérium vagy a vírus, amit a környezetéből fakadó lehetőségek motiválnak. Ha jó neki, szaporodik, bonyolultabb telepekbe evolválódik, egyedei egymással szemben politikailag korrekt módon viselkednek, a másikat mindenben segítve demokratikus, önszerveződő rendszerükben. És a telep szaporodik, terjeszkedik, és a környezetét elpusztítja. Ha nem, szerényen meghúzódik és csöndben tengeti az életét, várva az alkalomra, a jó lehetőségre. Miért kárhoztatja erre a sorsra a sok-sok püspök azokat a testeket-lelkeket, akik az ő főségük alá vannak vetve az Egyház testében? Miért kacérkodnak demokráciával? Miért korrektek politikailag? Miért hisznek az evolúcióban? A válasz egyszerű: azért, mert nem Jézus Krisztus örök Igéje, hanem a korszellem, a világ alapján élnek és ítélnek – vagy nem ítélnek. Nem Jézus Krisztus országára, hanem a szép új világ eljövetelére várnak.

5. Vessünk egy pillantást arra, mi is történik valóban. Ebben a történésben pusztul az Egyház főnélküli teste a közelgő szép új világban. Az evolúció hite teszi elfogadhatóvá azt a nézetet, hogy az Egyház alulról szerveződik, és lényegében egyszer csak eléri az Omega pontot, amiben mindenki mindennel mindenképpen – ha akarja, ha nem – egyesül. Az Egyház ezért is fenntarthatóan fejlődik. Ebben a fejlődésben már nincs szükség mártírokra, sem pedig az Úr Jézusig visszavezethető hagyományra. Ha voltak is vértanúk, azok már csak szép elemei az emberiség kulturális üveggyöngyjátékának, aranyos meséi a nagy forgatagnak. A forradalmi politikai korrektség mindent egy közös nevezőre hoz, ahol nincsen Isten, vagy ha van is – akkor elvont fogalom. Ezért nem kezdődhet semmi politikailag korrekt dolog az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében: se egy zsinagóga-látogatás, se egy vallásközti imádság Assisiben, se hivatalos főpásztori látogatás egy államfőnél. A keresztet szemérmesen el kell dugni, sőt jobb, ha el is tüntetjük minden nyilvánosságból. És Jézus Krisztus nevét, amire minden meghajol az égen és a földön, kínosan kerülni kell. És mivel kézzel megragadható valóságban Istent meg lehet ismerni saját művein keresztül, a fenntartható fejlődés vak evolucionista hitével és a politikai korrektség szofisztikájával épül a szép új világ úgy, hogy Isten nehogy valóságos legyen. A szép új világ számítógépeinek képernyőin keresztül bámulhatjuk, és kábítószer segítségével léphetünk be virtuális kapuin. Ebben a szép új világban az anyag rabszolgái fölött uralkodnak a Mammon urai és építik demokrácia országát, aminek része lesz Európa is, mert nagy örömben egyesül vele.

6. Ki ez az Európa, aki Strassburgban látható köztéri szobron széttett lábbal lovagolja meg a bikát? Ez az Európa nem a tizenkét csillaggal megkoronázott Szűzanya. Ez az Európa a pogány, istennélküli antik világ kacér királylánya, aki kis évődés után odaadja magát az istenséget megszemélyesítő bikának, és attól több törvénytelen gyereket is szül. Ezt az Európát akarja a jelen demokrácia, ami ugyanolyan, mint hajdan a pogány görög poliszok demokráciája: a kis elit uralkodása a nagy többségen. És ha szükséges, az elit kimutatja a foga fehérjét is – a demokrácia nevében. Ennek az obszcén Európának képe díszeleg az Európai Unió bankjegyein.

7. Mi katolikusok ennek ellent mondunk. A mi országunk Isten országa. A mi országunkban van uralkodó, aki a népét félti, megőrzi és védi. Ő a mi Urunk, Jézus Krisztus. Hogyan tagadhatnánk meg őt, aki sosem változik, nem fejlődik az evolúció nevében? Hogyan hallgathatnánk róla a politikai korrektség miatt? Hogy mondhatnánk le uralmáról, és cserélnénk fel istentelen demokráciára? Mi minden vasárnap dicsőítjük Urunkat a nagy doxológiával, mert az Atyával és a Szentlélekkel egységben uralkodik mindörökké, amíg világ a világ. Veni Domine Jesu! Maranatha!