Dr. Balogh Sándor: Jó pápa, rossz pápa, nem pápa ...

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

Hogy megértsük az Egyház mai helyzetét, néhány fontos megkülönböztetést kell tenni.

Előző cikkemben[1] háromféle üresedést különböztettünk meg Szent Péter trónján. 1, politikai illetve egyházpolitikai, 2. doktrinális, és 3. apokaliptikus.

Politikai és egyházpolitikai okok miatt sajnos, többször előfordult a középkorban, főleg a civil hatóságok beavatkozása miatt, hogy a trón hosszabb ideig, esetleg évekig betöltetlen volt.

Doktrinális üresedés pedig nem volt, mert egy pápa sem tévedett ex katedra, kisebb tévedések pedig nem érvénytelenítik a pápa érvényességét. A mai szedevakantisták helyzete komoly. Ugyanis ha lenne, hogy XII. Piusz óta nincs érvényes pápa, akkor nincs érvényesen kinevezett bíboros sem, tehát XII. Piusz volt az utolsó pápa, mert nincs, aki új pápát válaszon. Ez pedig komoly teológiai problémát jelent.

Hogy a mai helyzetet megértsük, az érvényes pápák közt is különbséget kell tennünk. Vannak jó pápák és rossz pápák, akik esetleg gyengén kormányozzák az egyházat, és a rossz pápák közt vannak hanyag pápák, és hívő, de gyengehitű pápák. Az utolsó pápák rossz pápák voltak, mert gyengehitűek voltak.

A hitnél is meg kell különböztetni intellektuálisan hívő pápákat, akik elhitték a katolikus tanokat, de nem hitték, hogy a Szentlélek vagy a Szűzanya megsegíti őket, ha baj van az Egyházban. Így például Malachi Martin, valószínűleg Bea bíboros elmondása alapján leírja, hogy XXIII. János miért nem ajánlotta fel Oroszországot, ahogy a Szűzanya kérte Fatimában. 1961. februájárban a pápa egy tanácsot hívott össze a felajánlás ügyében, hogy véleményüket kérje.

Miután Lucia levelét felolvasta a pápa, Malachi így írja le a megbeszélést: „Mit tegyen hát, kérdezte Őszentsége, akit a Gondviselés „a 60-as év pápájának” választott. Ha engedelmeskedik annak, amit Lucia nővér a Menny Királynője egyértelmű utasításának nevezett – ha ő és püspökei az egész világon nyilvánosan, hivatalosan kijelentik, hogy Oroszország sok veszedelmes tévtant követ –, akkor ez a Szovjetunió felé indított kezdeményezéseinek végét jelenti. De eltekintve azon hő reményétől, hogy az orosz ortodox egyház képviselői is részt vegyenek a zsinaton: ha hivatalának és hierarchiájának egész tekintélyét felhasználná, hogy a Szűzanya kívánságát teljesítse, az egyet jelentene a Szovjetunió és marxista diktátorának, Hruscsovnak bűnözőként való megbélyegzésével. És akkor a szovjetek haragjukban nem vennének elégtételt? Nem lenne akkor a pápa felelős az üldözések újabb hullámáért – milliónyi ember erőszakos haláláért – mindenütt a Szovjetunióban és ennek szatellit államaiban?

Hogy gondjait aláhúzza, Őszentsége újra felolvastatta a levél egyik szakaszát. Az arcok mindegyikén látta felvillanni a megértést – és néhányon az ijedtséget. Ha a harmadik titok kulcsfontosságú szakaszát e szobában mindenki ilyen könnyen megértette, kérdezte magától a pápa, a szovjetek nem fogják ugyanilyen könnyen megérteni? Nem tekintenék stratégiai információnak, mely a szabad világgal szemben óriási előnyt teremtene számukra?

Minden világos volt: a titok nyilvánosságra hozatala mindenütt heves reakciókat váltana ki. A barátságos kormányokat mélységesen nyugtalanítaná. A szovjetek egyfelől kirekesztettek lennének, másfelől stratégiailag kedvezményezettek. A döntésnek, melyet a pápának meg kellett hoznia, alapvető geopolitikai jelentősége volt.”[2]

Először is, a pápa és tanácsadói félremagyarázták a Szűzanya kérését, illetve ígéretét. Mikor a Szűzanya Oroszország megtéréséről beszélt 1917-ben, a látomások idején, még nem létezett kommunizmus, tehát az üzenet nyilván az ortodox hitről való megtérésre utal, és nem a kommunista kormánnyal való viszonyra.

Másodszor, első pillanatra nyilvánvaló, hogy a Vatikán nem hitte, hogy a Szűzanyának van hatalma Oroszországot békésen megtéríteni [ azaz visszatéríteni a Katolikus Anyaszentegyházba, szerk. megj.]. Ahelyett, hogy bíztak volna, féltek, hogy a Szűzanya kérése csak nagyobb bajt okoz.

Hasonló bizalmatlanságot mutatott VI. Pál is, aki tudott a sátán füstjéről, de nem mert tenni ellene semmit, amíg időben lett volna. II. János Pál majdnem harminc éves pápasága alatt a Vatikán annyira a sátáni szabadkőművesség befolyása alá került, hogy II. János Pál nemcsak egyházfegyelmi ügyekben volt laza, hagyta, hogy a pedofília megfertőzze az Egyházat, hanem rossz püspököket és bíborosokat nevezett ki, és hagyta, hogy a II. Vatikáni Zsinat kétértelmű dokumentumait a legrosszabb értelemben értelmezzék. A hagyományos vallást képviselő és védő érseket, az általa felszentelt püspököket és követőit, a Szent X. Piusz Társaságot kiközösítette, míg a modernista eretnekeknek szabad volt a vásár. Benedek már nem tudott (vagy ő sem mert?) rendet csinálni. A lengyel pápa nem volt rossz ember, hitt is, de nem bízott, illetve saját magában bízott, nem a Szentlélekben vagy a Szűzanyában. Mindent kompromisszummal akart megoldani, és a kompromisszumban mindig ő, illetve az Egyház húzta a rövidebbet.

A XII. Piusz utáni pápák tehát érvényes pápák voltak, de annyira a Sátán befolyása alá kerültek, hogy egyik kompromisszumot a másik után kötötték. Benedeket pedig le akarták mondatni, azonban a Gondviselés úgy intézte, hogy a lemondás több okból is, nem érvényes. Az okokat több cikkben[3] is ismertettük, ezen a honlapon is, és maga Ferenc is elismerte, hogy ő nem igazi pápa, mikor következetesen Róma püspökének nevezte magát. Azonkívül emlékezzünk csak vissza, amikor a címerét meg kellett változtatni a szabadkőműves szimbólumok miatt?

Ferenccel egy egyedülálló probléma van, ahogy a világ vége egy egyedi jelenség lesz. Még soha nem volt vége a világnak, de ez nem jelenti azt, hogy a mi időnkben nem jöhet el a vég!

A Gondviselés úgy intézte, hogy legyen egy pápa, de ne ő, az igazi pápa vezesse az Egyházat a Jézus által is megjövendölt hitetlenségbe, hanem egy ál-pápa, a Hamis Próféta.

Szent Pál figyelmezteti a tesszalonikiaiakat, hogy ne várják még a Második Eljövetelt. Jézus eljövetele előtt jön az Antikrisztus, de még előtte lesz a Nagy Aposztázia, a hitszakadás. Szent János a Jel. 20, 10-ben pedig a Hamis Prófétáról ír, akit a világ végén a Sátánnal és a Vadállattal, az Antikrisztussal az örök tűzbe fognak taszítani.

A jelek szerint eljött az idő, és ha Ferenc lehet a Hamis Próféta, az Antikrisztus sincs messze!



[1] Dr. Balogh Sándor: Nem vagyok szedevakantista
[2] Malachi Martin: A végidő előjelei
[3] Dr. Balogh Sándor: Kinek a helytartója Ferenc?