Dr. Balogh Sándor: Végidő stratégia

Egyik írásomban[1] már foglalkoztam a kérdéssel hogy a Sátánnak van végidő stratégiája, amit elég sikeresen végrehajt, nekünk is fel kellene készülnünk, hogy hogyan viselkedjünk, ha el jön az idő. Jakobius német teológus felveti a kérdést: Hol fognak a Rómához hű katolikusok szentmisét hallgatni? Hogy néz ki a római-katolikus Egyház struktúrája az Antikrisztus megjelenéséig? Megkapják már az emberek a 666 jelet a hamis egyház bevezetésévei, vagy csak az Antikrisztus megjelenésekor? Milyen lesz az új, hamis egyház viszonya a római-katolikus Egyház kis maradékához, a kis nyájhoz? Akkor is folytatódik azoknak a katolikusoknak az üldözése, akik hűek maradtak a római-katolikus Egyházhoz? [2]

Érdekes lenne olvasni a teológiai véleményeket, hogy pl. a 666, vagy bármi hasonló jel elfogadása az Istenben való hit tagadása-e, és inkább a következményeket, esetleg a vértanúságot kell-e vállalni.

A többi kérdésre, amit Jakobius felvetett, egy amerikai hitvédő javasol bizonyos megoldást. Solange Hertz, miután átvette a Sziénai Stent Katalin kitüntetést, rövid beszédet mondott,[3] amit ennek a témának szentelt.

Miután röviden vázolja a hátteret, hogy a modernisték átvették a Tanítóhivatalt és a szabadkőművesek a hatalmi pozíciókat, az Egyházat beviszik az egyetemes Világvallásba, felveti a kérdést, „Mit tud a közönséges katolikus csinálni, mikor Mesterét követve az Egyház elkezdte a saját Passióját, és közeledik a keresztrefeszitése? Tehetetlenül álljon, mint a tanítványok akik tehetetlenül látták az Urat a Golgotára vezetni, és az apostolok megfutamodtak??”

Érdekes megjegyezni, hogy Hertz, egy laikus teológus kell, hogy a témával foglalkozzon, mert az apostolutódok most is megfutamodnak, akárcsak kétezer éve az első eljövetelnél.

Hertz Szent Pálnak a szárdeszi egyházaknak írt levélből idéz: „Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg!”[4] „Más szóval, vedd fel az imádság és szenvedés nehézfegyverét, és tanulj meg az Egyház gyorsan eltűnő látható segítsége nélkül élni.

1801-ben, a francia forradalmat követő káoszban sok katolikus megtagadta azoknak az aposztata papoknak a szolgálatait, akik felesküdtek a forradalmi rezsimre. Egy csoportjuk, akik szentmise és a szentségek nélkül találták magukat, írtak lelki irányításért Demaris atyának, aki teológia professzor volt, és hű maradt az Egyházhoz. A professzor válaszában „nem félt kimondani, hogy amikor az emberi gonoszság vihara támadja az igazságot, jobb, ha az ember szenved, mintha részt vesz az Ő Testében szentáldozással egy szakadár pap kezéből.”

Ami a gyónást illeti, ez volt a teológus véleménye: „kizárva a szentélyből és megfosztva a papi szolgálattól, nincs közvetítő köztünk és Jézus közt… tehát szükségünkben menjünk direkt Jézushoz. Az Ő felsége előtt tépjük le lelkiismeretünkről a leplet, meg a jót és a rosszat, amit tettünk, köszönjük meg kegyelmeit, valljuk meg bűneinket, kérjünk bocsánatot, és kérjük, hogy az Ő akarata irányítson bennünket. Legyen szívünkben, hogy meggyónunk, mihelyst lesz alkalmunk. Ezt nevezem, gyermekeim, Istennek való gyónásnak…’

Amit a világ csinál, hogy elhajszoljon bennünket Istentől, a hívőket csak közelebb viszi Istenhez.” Ami az utolsó kenet szentségét illeti, ezt mondja Demaris: „.. A gyengéd Atya bővebben árasztja rátok kegyelmét és áldását ezekben a szörnyű helyzetekben, mint az Ő szolgái, akiktől azért vagy megfosztva, mert nem akartad elhagyni Őt…

Azonkívül sok katolikus gyakorlat van, amit nem tudnak elvenni tőlünk. Első ilyen a rózsafüzér, a keresztút, … a szentelmények, mint a skapuláré, csodálatos éren, nem is említve a szentek ereklyéit….

A Biblia mellett ott vannak a katolikus könyvek, szentek élete. Gyűjtsd őket, olvasd és tanulmányozd őket, kölcsönözd őket.

Ne felejtsd el az erények gyakorlását, … az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit… Ne lepődj meg, hogy nagyon sokan feladják. Az Igazság nyer, akármilyen kevesen vannak, akik szeretik és Istennel maradnak….”

Végül, „Isten vigyáz ránk, reményünk nemhiába való. Vagy az üldözés áll meg, vagy az üldöztetés lesz a koronánk. Vagy az egyik, vagy a másik. Látom, hogy a sorsunk (destiny) beteljesedik. Legyen meg az Isten akarata. Ő megszabadít. Az Ő örök kegyelme ömlik belénk.”

Ezzel fejezte be Hertz nagyon is időszerű beszédét.

Ehhez csak annyit, hogy ne járjunk úgy, mint a zsidók, akik csalódtak Jézusban, akik azt akarták, hogy a rómaiaktól szabadítsa meg őket. Mi se várjunk, hogy megszabaduljunk az üldözéstől, hanem azt a kegyelmet kérjük, hogy ne essünk el, hogy az üldözés javunkra váljon.



[1] http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/BS_hit_68.html/
[2] Paul Josef Jakobius, UtolsóHarc,Marana Tha,2012, 297-299 o.
[3] http://www.freerepublic.com/focus/f-religion/1293252/posts
[4] Apcsel 3, 2-3