Dr. Balogh Sándor: A bűn vagy a bűnös,
avagy miben különbözünk a protestánsoktól?
A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).
Az interneten egyre több írás jelenik meg Ferenc Irgalom évéről. Papok és teológusok panaszkodnak, hogy túl sokat beszél Ferenc az irgalomról, és keveset a bűnről: Irgalom Éve, Isten Neve Irgalom, stb.
Ezekre a panaszokra reagál a Catholic Register, egy általánosságban konzervativ hetilap Amerikában.[1] A cím hosszú, és még hosszabb az alcím: Az Irgalom Évének csak akkor van értelme, ha nem vesztetted el a bűn fogalmát –kommentár: Az Isten neve Irgalom (című könyvben) Ferenc leckét ad a bűnről, hogy igazán értékeljük Isten Irgalmát. A több, mint 1800 szavas cikk érdekesen magyarázza meg Ferenc elképzelését a bűnről.
Próbaként odaadtam a cikket egy volt apáca ismerősömnek, aki szülei egészségi állapota miatt engedéllyel lépett ki a rendből, és később férjhez ment. Sokszor beszélgetek vele vallási témáról, mivel most is gyakorló katolikus. Megkértem, olvassa el, mi a véleménye a cikkről. Nagyon jónak találta, hűen tükrözi a katolikus tanítást, mondta.
Miután megdicsérte a cikket, megkérdeztem, hogy Isten minden bűnt megbocsájt? Igen, volt a válasz. Mit kell tennei a bűnösnek, hogy Isten megbocsásson neki, kérdeztem. Meg kell gyónnia a bűneit, volt a válasz. No és hol van ez a cikkben? Nincs benne, ismerte be a volt apáca.
Előfordul ugyan egyszer a bűnbánat szó, hogy aki tagadja a bűnbánat szükségességét, az arrogáns, de ahogy idézi a cikk, „csak az szükséges, hogy tudatában legyünk a mi bűnös állapotunknak, legyünk becsületesek magunkhoz, és ne nyalogassuk sebeinket. Kérni kell a kegyelmet, hogy elismerjük magunkat, mint bűnöst.”
A cikk négyszer írja, hogy tudatában kell lennie a bűnösnek, hogy bűnös, kétszer a conscious szót használva, kétszer az awareness szót, ami a jelen esetben lényegében ugyan azt jelenti.
Tehát még csak bocsánatot sem kell kérni Istentől, hogy megbántottam, hanem elég a felismerés, kegyelmét kérni, és kész. Az irgalmas Istennek elég, ha belátom, hogy bűnös teremtmény vagyok, és automatikusan megbocsájt. Erről szól az irgalom éve, ezt kell megtanulnunk!
Még az átlagnál vallásosabb és teológiában jártasabb személyt is félrevezeti Ferenc a bűn szó gyakori használatával. Nemcsak barátomat, vagy magát a cikk szerzőjét vezette félre, aki egy felszentelt diakónus, hanem a katolikus lap szerkesztőjét is, aki leközölte a cikket. Pedig tudhatnák, hogy a Sátánnál nem csak azt kell nézni, amit mond, hanem azt is. amit kihagy!
Hogy az ortodoxia, azaz a hitelesség látszatát adja, a cikk szerint Ferenc még a Sátánt is belevonja. „A Sátán igyekszik elhallgattatni a lelkiismeretünket, hogy ne tudjuk megmondani a jót és a rosszat, ami relativizmus…. No, az nem bűn,… nem nagy bűn.”
Ferenc is ezt a fajta sátáni relativizmust látszik alkalmazni a gyónással kapcsolatban: ’No, a gyónás nem fontos, legalább is nem annyira fontos, hogy érdemes lenne megemlíteni, mikor a bűnről beszélünk. Elég, ha tudomásul vesszük bűnös voltunkat.’
Ez a tanitás különösen veszélyes, mert nem egy terhet tesz az ember vállára, hanem egyet levesz, aminek a kényelemhez és felelőtlen életmódhoz szokott ember csak örül. Ezután azzal is elkerülheti a gyónatószéket, ami úgyis csak hetenként egy fél órára van nyitva, akkor is alkalmatlan időben, hogy a pápa szerint „csak az szükséges, hogy tudatában legyünk a mi bűnös állapotunknak …”+
[1]
http://www.ncregister.com/daily-news/year-of-mercy-makes-sense-only-if-you-havent-lost-the-sense-of-sin/
