Dr. Balogh Sándor: "Isten névjegye irgalom"
A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).
Nemrég ismertettem a Remnant nevű amerikai konzervatív katolikus lap Ferencet kritizáló nyílt levelét. Most nézzünk egy élő példát Ferenc gondolkozásmódjáról!
Ferenc, akit legjobban a sükösdi jelenés szerint lehet meghatározni: nem Jézus hanem a „mi helytartónk,” egy hosszú interjút adott egy olasz újságírónak, amit egy könyvben kiadtak. Ennek angolra fordított ismertetőjéből[1] idézem az alábbi sorokat:
„Az Egyház elítéli a bűnt, mert az igazság az, hogy ’az egy bűn’,” mondja Ferenc.” De ugyanakkor átöleli a bűnöst, aki elismeri magáról, hogy ő bűnös, … és beszél hozzá Isten végtelen irgalmáról.”
Az irgalomról beszélve, Ferenc szerint ez a kereszténység ”legfontosabb üzenete” és „Isten névjegye”.
Ugyancsak sürgeti a keresztényeket, hogy „tegyék túl magukat az előítéleteken és a merevségen.”
A pápa szerint az Egyház nem azért van, hogy elítéljen embereket”, hanem hogy átadja az üzenetet ”Isten végtelen irgalmáról.”
Nem a katolikus hit szép összefoglalásának látszik?
Legfeljebb az lehetne kifogásolni, hogy Isten névjegyén nem csak ez az egy szó lenne.
Azonban nézzük meg óvatosan, a szentmise elején imádkozott Confiteor bűnbánó imádság szellemében: „…sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.” Ehhez hozzá lehetne tenni, hogy kétértelműséggel.
Ha egy magát pápának, Jézus „helytartójának” tartó személy a katolikus igazságot kétértelműen adja elő, az bizony bűnnek számit. A pápa feladata egyértelműen és félreérthetetlenül tanítani.
Legalábbis az angol fordítás szerint, amit használtam, Ferenc azt a kijelentést tette, hogy „bűnös, aki elismeri magáról, hogy ő olyan…”
„Elismeri magáról, hogy ő bűnös…” vajon mit jelent? Tudatában van bűnösségének? Önmagában megbánja bűnösségét? Elmegy gyónni és elismeri bűnösségét?
Ferenc eddigi munkásságát ismerve, nem valószínű, hogy ezt az utolsót gondolta.
Ha Ferenc nem a gyónásra gondolt, legalábbis a fordító, illetve kivonatoló ezt nem említette, ez egy pápánál nemcsak egyszerű mulasztás, nemcsak egy újabb meggyónni való bűn, hanem egy olyan mulasztás, ami megkérdőjelezi, hogy valójában a Szentlélek sugalmazza-e ezt az embert, vagy valaki más?
Kinek lenne érdeke átsiklani a gyónás aktusa felett? Igaz, hogy Isten irgalmas. Ezért adta Jézus a gyónás szentségét. A pápának erről kellene beszélni, enélkül Isten irgalmassága nem jelent semmit. Nem elég, ha tudatában vagyok, hogy bűnt követtem el, érvényes szentgyónás, vagy legalábbis a halál pillanatában történő bűnbánás nélkül akármilyen irgalmas is Isten, nem kapok bűnbocsánatot.
Igen, mulasztással is lehet vétkezni, de Ferencnél itt többről van szó!
[1] http://www.catholicherald.co.uk/news/2016/01/11/francis-discusses-divorce-and-remarriage-in-first-book-length-interview/
