Bár még nem világos, hogy mi lesz a szinódus végkimenetele, amit eddig láttunk, elég ijesztő, sőt, mondhatjuk, tragikus.
A véleményeltérés gyakran előfordul, ahol emberek tárgyalnak. De itt a véleménykülönbség alapvető dogmákról szól, mint a házasság, család, homoszexualitás, a dogmák országonkénti értelmezése, a dogma és az erkölcs szétválasztása, hogy néhány témát említsünk. Ha ezek közül bármelyik „reformot” elfogadja Ferenc, az Egyház megszűnik Katolikus Egyház lenni.
Az Egyház nem jutott ide hirtelen, minden előzmény nélkül. A mostani püspökgeneráció a II. Vatikáni Zsinat szellemét képviseli.
Fontos mérföldkő az Egyház életében a „fekete mise,” mikor a vatikáni bürokrácia, közük több vezető bíboros, trónra emelték a Sátánt a Vatikán Szent Pál kápolnájában, ahogy Malachi Márton Vatikán szakértő leírja (lásd http://uzenete.blogspot.com/2013/06/malachi-martin-vegido-elojelei.html második fele).
Erre reagált „Boldog” VI. Pál, (Ferenc tavaly októberben boldoggá avatta) mikor a Sátán beszivárgó füstjéről beszélt, de semmi határozott intézkedés nem követte a figyelmeztetést. Az őt követő pápát, I. János Pált meggyilkolták, és az őt követő „Szent” II. János Pálnak jó alkalma lett volna a gyilkosság ürügyén kitakarítani a Vatikánt és megbüntetni a gyilkosokat, de nem tette, inkább engedte, hogy a Sátán füstje terjedjen.
II. János Pál igazi bűne azonban a püspökök és bíborosok kiválasztása és kinevezése volt. Így jutottunk a mostani szinódus botrányához.
Malachi egyik könyvében leírja, hogy II. JP a kötelező ad limina vizitáción hallgatja Albany, NY püspökét, (történetesen én pont az ő egyházmegyéjében élek és személyesen ismerem. Mikor valaki megkérdezte tőle, hogy hiszi-e, hogy Jézus ott van az Oltáriszentségben, nem egy igen/nem választ adott, hanem azt válaszolta: „ha maga hiszi, akkor ott van.”) és a pápa tudja, hogy a püspök szemébe hazudik neki. Erre ahelyett, hogy a püspököt felfüggesztette volna, lelkiismeretfurdalást érez, hogy ezt az embert ő nevezte ki püspöknek, és behívatja a gyóntatóját, Oddi bíborost, hogy lelki vezetést kérjen.
Mivel ez gyónási titokkal kapcsolatos, lehet, hogy szó szerint nem így történt, de valószínű, hogy ez volt a lényeg. Oddi, a pápának kijáró tisztelettel, nem mondja ki, hogy a pápa bűnös, csak azt válaszolja a pápa kérdésére, hogy „sokan azt hiszik, hogy „nem tevékenyen”, hanem mulasztással bűnös.”
A pápa lelkiismeretét az egész egyházkormányzattal és a II. Vatikáni Zsinati reformokkal kapcsolatos hozzáállása is bántotta. Oddi megmagyarázta, hogy a zsinati határozatok végrehajtása nem a hagyományos katolikus szellemben történik. Erre a pápa megkérdi, „Ez bocsánatos vagy halálos bűn?” Oddi szerint, „Tekintve a kárt, amit okoz, bizony halálos bűn!” (Malachi Martin, WINDSWEPT HOUSE, 490-499 o.)
És II. JP ezek után sem változtatta meg hozzáállását és a rossz püspökök kinevezését. Még ha a gyónás története csak Malachi kitalálása is, a lényeg, a rossz püspökök kinevezése történelmi tény, tehát a „kár,” a 2015. szinódus és a szakadás magva rég el lett vetve.
Ferenc szerepe pedig, hogy ő lesz a „Hamis Próféta,” ugyancsak el lett határozva a „fekete” sátáni misén 1963-ban, a Szent Pál kápolnában.
Érdekes a szinódust megvizsgálni üdvtörténeti szempontból is. Mindenki fél felvetni ezt a kérdést, pedig lehet, hogy az üdvtörténet harmadik legfontosabb eseményének vagyunk tanúi. A Bűnbeesés és Megváltás után a Második Eljövetel előkészületei folynak.
A szabályok megváltoztak, minden a feje tetejére áll, és a Sátán orgiája csúcspontjára hágott, nemcsak az Egyházban, hanem a társadalomban is, az egész világon. . Érdemes elolvasni ezt az írást, hogy megértsük, mi megy végbe: Hová megy a vonat?.