Bár a szinódusnak még nincs vége, és a végső kimenet még nem biztos, annyit lehet jelenteni, hogy példátlan ellenállást látunk Ferenc politikája ellen.
Már jelentettük, hogy Ferenc előkészítő munkáján egyesen a Sátán füstjét fedezték fel, mások a végső riportot megíró bizottság összetételét kritizálták.
Mikor úgy tűnt a hozzászólásokból, hogy az elégedetlenek vannak többségben, 13 bíboros egy udvarias, de határozott levelet írt Ferencnek, melyben az atyák nevében tiltakoznak a végső jelentéssel kapcsolatban, hogy a jelentés szerkesztői nem tagjai a szinódusnak, és a jelentés pontjait nem egyenként szavaztatják meg, hanem egy szavazás lesz az egészről. Érdekes, hogy az aláírók kiszivárogtatott listáján Erdő Péter neve is szerepelt, de ő tiltakozott és a nevét levették, és a sajtójelentésekben egy új lista jelent meg, 13 névvel, a négy tiltakozó neve nélkül.
George Pell, ausztráliai bíboros, az ellenállás vezetője szerint „jobb lenne az Isten szavából kiindulni, mint szociológiából.”
Több atya tiltakozott, hogy a pasztorális szinódus, ami a család problémáival kellett volna, hogy foglalkozzon, a teológiai vonalra ment át, az elvált és újraházasodottak problémáival foglalkozik, ami elkerülhetetlenül mélyebb teológiai kérdésekhez vezet.
Most tehát Ferencen múlik, hogy bár egyik lábával átlépett a közmondásos Rubikokon, ha látja, hogy vesztésre áll, visszahúzza-e, vagy a másik lábával is átlép.
Az is elképzelhető, hogy taktikai okokból idén nem is lesz végső riport és jövőre egy másik szinódust hívnak össze, ahol jobban megválogatják a résztvevőket, hogy Ferencnek meg legyen a többsége.
Sokan feltehetik a kérdést, mi lesz, ha Ferenc a szinódus többsége ellenére életbe lépteti „reformjait”?
Remélhetőleg a helyi ordináriusok nagy része nem veszi figyelembe, és egyházmegyéjében minden marad a régiben. Azonban a Sátán, ha már idáig eljutott, nem adja fel könnyen. Minden valószínűség szerint Ferenc erre kizárással válaszol, mint ahogy II. János Pál kizárta Marcel Lefebvre érsek csoportját, az SSPX-t. Ezzel itt lesz a Nagy Aposztázia kora, amit Szent Pál megjósolt a 2Tessz 2-ben.
Érdekes lesz megfigyelni, XVI Benedek hogyan reagál erre? Átveszi-e az Egyház és a katolikus dogmákhoz ragaszkodók lelki vezetését? Ugyanis ő szinte előre látta, hogy mi fog történni. Az ő beiktató miséjén a prédikációban kijelentette, hogy „a pápa nem egy abszolút uralkodó, aki új törvényeket hozhat.” Ha pedig valaki új törvényeket akar hozni, az nem lehet pápa.
Vizsgáljuk meg még egyszer XVI. Benedek lemondásának körülményeit, hogy Benedek miről is mondott le. Stefano Violi olasz kánonjogász a latin nyelvű beszédet elemezte, amellyel XVI. Benedek bejelentette lemondását, és azt találta, hogy „a latinul kiválóan tudó XVI. Benedek úgy fogalmazott, nem a pápaként egész életre szóló péteri szolgálatról (munus petrinus) mond le, hanem ennek gyakorlásáról (ministerium). Talán ez magyarázza, hogy Ferenc pápa Róma püspökének és nem pápának szereti nevezni magát.” ( http://nepszava.hu/cikk/1022119-xvi-benedek-nem-mondott-le-teljesen-a-papasagrol )
Érdekes lenne, ha kánonjogászok és teológusok megvizsgálnák a kérdést, hogy ilyen esetben lehetséges-e egy a tisztet gyakorló pápa és egy visszavonult, a pápaságát felfüggesztett pápa, lehet-e mindkettő tévedhetetlen, stb. A kérdést részletesen tárgyalja, Assziszi Szent Ferenc jövendöléseinek fényében, egy „konzervatív, azaz hithű amerikai katolikus lap, http://remnantnewspaper.com/web/index.php/articles/item/774-in-a-papal-diarchy-which-half-is-infallible .
Lehet, hogy Benedek arra számított, hogy még visszaveheti a pápaságot, ha szükség lesz rá?
Egyre nagyobb szükség lehet megvizsgálni ezt a kérdést.