Dr.Balogh Sándor: Ferenc igazi Rubikonja


A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).




Pár napja egy amerikai elemző az idei szinódust Rubiconhoz hasonlította, hogy Ferenc átlépi-e visszavonhatatlanul az eretnekség határát a szinóduson, azaz sikerül-e neki keresztülvinni liberális-eretnek tervét.

Ha a szinóduson az egyház tanításához hű oldal lesz többségben, Ferencnek nem számit. A szinódus elején kijelentette, hogy beszélhetnek szabadon, ez nem egy törvényhozó gyülekezet. Egy példa erre a módszerre a történet, hogy állítólag Reagan elnök egy kabinetgyűlésen megszavaztatta a kabinetet és Reagan bejelenti eredményt: 11 nem, egy igen, „a javaslat megszavazva.” Persze az egy szavazat az övé volt, és a többi szavazat nem számított.

Lehet, hogy ezt a módszert kell neki is használni, mert a többségi hangulat ellene és a liberális oldal ellen szól.

Ahogy látszik, az Egyház két oldalra osztott: Európa a világ ellen. A hanyatló Európa magával akarja rántani a mélybe a többi világrész katolikusságát. A jelek szerint csak az európai és amerikai látható Római Egyház van bajban, aposztáziában. A görög és a többi rítus, a „szakadár” SSPX és hasonló társaságok, valamint a másik kontinensek egyházai Európához viszonyítva egészségesnek látszanak. A két oldal annyira elszántnak mutatkozik, hogy a szakadás elkerülhetetlennek látszik. Egyik oldal megmarad katolikusnak, a másik oldal csatlakozik Ferenc vezetésével egy ökumenikus világegyházhoz, mint annak „katolikus” alosztálya.

Persze a láthatatlan Krisztus misztikus testét, a szentek közösségét és a beletartozó egyéneket az aposztázia nem érinti, legfeljebb az egyház tanításához hű papok és püspökök hiányában nehezebb lesz nekik katolikusként élni. Eljöhet Európában is az üldözések kora, amikor az Antikrisztust, a Világ Fejedelmét kell imádni. Az aposztatáknak ez nem okoz problémát, csak nekünk, akik megmaradunk Jézus igazi Egyházában.

Több prelátus említi a Sátán füstjét a zsinaton, köztük a magyar Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita. Egyik angol katolikus lap[1] törésvonalakról ír. Több törésvonal van, de egy vonal szakadása is szétszakítja az Egyházat, azonban, ha szakadás lesz, valószínűleg a szakadás nem áll meg egy vonalnál.

Egyik alapvető törésvonal a család definíciója. Aki nem követi az eseményeket, meglepődhet, hogy az Egyház kétezer éve foglalkozik a család problémáival. XI. Pius egy gyönyörű enciklikát, a Casti Connubii-t, irt róla, és XXIII. János is foglalkozik vele a Pacem in Terris (Béke a Földön) enciklikájában. A család definíciója a szinóduson nem csak vitatott téma, hanem még törésre is vezethet.

Másik, kapcsolódó törésvonal a házasság definíciója, amit eddig soha senki nem vitatott.

Szintén törésvonal az erények hősies gyakorlásának az elvárása, amit a II. Vatikán Zsinat a „hivatás az életszentségre” néven vett be a Lumen Gentium dokumentumba . Az egyik oldal szerint ez egy középkori felfogás, a mai világban ezt nem lehet elvárni.

Ez felveti a kérdést, mi a viszony a tan és a gyakorlat, a dogma és a pasztorális gyakorlat közt? Lehet-e a házasság felbonthatatlanságáról prédikálni, közben szemet hunyni az áldoztató rácsnál?

Fundamentális törésvonal, hogy az emberi természet alapjában jó, vagy az eredeti bűn következménye miatt rosszra hajló lett.

Szélesebben nézve, vannak szinódusi atyák, akik szerint a nyugati kultúra, annak szexuális és házasságra vonatkozó gyakorlata és normái ellentétesek a keresztény tanokkal, mások szerint a kultúra még mindig sok bibliai és hagyományos elemet tartalmaz, amit támogatni kell, és nem a negatívra koncentrálni.

Általában, mi a helyes álláspont: párbeszéd a jó viszony fenntartásáért, vagy a párbeszéd legyen tanítás, korrekció, és megkeresztelés, amit Jézus meghagyott? „Ritkán hallja az ember a szót, hogy „megtérés”, azoktól, akik a párbeszédet hangoztatják.” Inkább mi hagyjuk el a hitet a párbeszédért, hogy szóba álljanak velünk.

A cikk befejezésül a bárka hasonlatot hozza fel. Az Egyház egy bárka, amit a bárka gerince tart össze. Ha a gerinc elrothad, a bárka szétesik. Sajnos, az utóbbi évtizedekben a gerinc rothadása felgyorsult és a szakadás veszélye egyre erősödött.

Hogy most végre az asztalra került a de facto szakadás, az ellentét mérete és lehetséges következménye, két kimenetel lehetséges vagy végleges szakadás, vagy a tévedés beismerése, és az Egyház megreformálása, az eretnekek kiűzése, az Egyházból, és egy kisebb de egészségesebb Egyház. Ezért nevezhetjük a 2015-ös szinódust Ferenc Rubiconjának.

Persze, akik szerint Ferenc nem igazi pápa, azok szerint a kérdés már eldőlt, ő fogja vezetni a szakadárokat az Antikrisztushoz. Ha mégse így lenne, bocsánatot kell kérnünk, és egyben gratulálni Ferencnek a megtérésért, vagy hogy jól megjátszotta a Hamis Próféta szerepét. http://www.catholicherald.co.uk/commentandblogs/2015/10/07/letters-from-the-synod-october-7-2015/


Real Time Web Analytics