dr. Balogh Sándor: Kell nekünk két új modell pápa?

A katolikus sajtó tele van a két pápa szentté avatásának témájával.

Nekem a szentté avatás, már ahogy gyakorlatban történik, nem tetszik. A Katekizmus szerint a szenteket azért avatják hivatalosan és nyilvánosan szentté, hogy "közbenjárok és modellek" legyenek. Az életszentség fontos, de a Katekizmus szerint nem elég a szentté avatáshoz. Hogy valaki jó modell legyen, ahhoz pedig hivatását jól kell, hogy betöltse, legyen az pap, pápa, vagy családanya. Úgy tűnik, mintha nem lenne elég példakép, hogy milyen a jó pápa! Ha új pápai példaképet akar a Vatikán a jövő pápáknak, javaslom XIII Leót, vagy a XI. vagy XII. Piuszt inkább, mint a poszt-II. vatikáni zsinati pápák bármelyikét is.

Ez alatt a két pápa alatt az Egyház mélypontra jutott, a sátánimádás és homoszexuális partizás szinte napirenden lett a Vatikánban, arról nem is szólva, hogy milyen gyalázatos püspököket neveztek ki. A Tridenti Zsinat szerint aki rossz püspökök kinevezéséért felelős, az "az üdvösségével játszik" És most ezek lesznek szentek, akiket Ferenc garantál, hogy a mennyországban vannak és kérhetjük közbenjárásukat.

Másik probléma, hogy újabban (2-300 év?) a szentté avatottak túlnyomó része pap, püspök, vagy szerzetes, mert az egyházmegyék és szerzetesrendek egymással vetélkednek, hogy kinek van több szentje, és nekik van felesleges pénzük a szentté avatási költségeket megfizetni. Lásd például Kaszap István ügyét (akit én nagyon tisztelek), mennyi pénzt, időt és energiát költöttek rá a Jezsuiták, hogy eggyel több szentjük legyen. Ide lehet még soroli a pár arisztokrata családot, akik a költségeket meg tudják fizetni.

De ha keresek egy kanonizált családapát vagy anyát, vagy nagyszülőt, vissza kell menni pár száz évre. Ha professzor példaképet keresnék, talán még hosszabb időre. Az Egyház jövedelmének jelentős százalékát szentté avatási perekre költi.

Felismerve a problémát, idén januárban megreformálták a szentté avatási folyamatot. Eddig kb. negyed millió dollár volt a költség, és ezután szabályozzák a díjakat. Mi lesz az eredmény? A normális családnak vagy a helyi plébániának akkor se lesz fedezete, ha a díjak összege leszáll mondjuk 100 ezer dollárra.( Ld. ITT )

Kinek van ennyi fölösleges pénze a szerzetesrendeken kívül? Ennek az lesz az eredménye, hogy még több egyházmegye vagy szerzetes rend tudja megfizetni, így ezeknek még több szentjük lesz.

Egyszer javasoltam egy segédpüspöknek, aki később érsek lett, egy kommunisták által börtönbezárt, hitvalló pap szentté avatását. A püspök atya kifejtette, hogy ez milyen költséges. Erre javasoltam, hogy a Vatikánnak kellene egy alapot létrehozni szerzetesrendek és egyházmegyék adóztatásából, amiből finanszíroznák a szentté avatási pereket, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon. Persze nem lett belőle semmi.

A Katekizmus (828) szerint az Egyház azért avat szenteket, hogy "fenntartsa a hitet" a hívekben. A hívek levonhatják a konklúziót, hogy ha csak nem alapítanak egy szerzetesrendet, vagy lesznek püspökök vagy pápa, szentté avatási esélyük közel 1%. Nem valami rózsás kilátás. Szerencsére a mennyországba jutni olcsóbb, és ott gondolom több civil, családapa és anya vagy nagyszülő van, és talán még professzor is, mint pap, püspök, vagy pápa! Egyébként is a kommunizmusnak milliónyi vértanúja volt, és csak az egyháziak érdemlik meg a szentté avatást, akiknek szinte hivatásuk volt mártírrá lenni?

Érdekes lenne megnézni, hogy a magyar szentté avatásra várok közt hány civil családapa, anya vagy nagyszülő van akik modellek lehetnének a mai nehéz időkben? Ezekre nagyobb szükség lenne, mint modell pápákra!

Egyébként az Egyháznak ez az egyik legfeleslegesebb tevékenysége, ugyanis a már szentté avatottakról sem beszélnek, azokat sem emelik ki példaképnek, akkor minek még több szentet gyártani? Ők ugy is megkapják jutalmukat Istentől, és ez sok esetben inkább az itt maradottak dicsvágyát elégíti ki olyan áron, amit csak kevesen tudnak megfizetni, és akkor is a sok pénzt jobb célokra is lehetne használni..

Legfeljebb nézzék meg, milyen területen nincs elég példakép, és ott keressenek hitvallókat, ne csak szerzetesek és püspökök közt, és ezeket olcsón, esetleg egy közös alapból financírozva, gyorsítva kanonizálják. Addig is, használjuk a meglevő példaképeket a hívek buzdítására. Amelyik pozíciók pedig hemzsegnek példaképektől, mint a pápák, ott jól meg kell gondolni, hogy szükség van-e, költsünk-e pénzt, új pápa modellre.

Az első 58 pápából 55–öt szentként tisztelünk. Majd a következő 15 pápából három lett szent. Majd a 105. pápától a 152.-ig VI Szent Leóig nem volt egy szent pápa sem. Majd a 157. VII Szent Gergelytől a 257. az utolsó kanonizált papa, Szent Pius X pápáig van egy szent, a 225. V. Piusz, és néhány boldog. Másként nézve, az utolsó 164 pápából öt lett szent, amimhez most adunk kettőt, mig az első 100-ból hetven. Most, hogy a VI Pál szentté avatásának ügye elindult, a Zsinat utáni elhunyt pápák szentté avatási eredménye 100%-os.

Ez vajon azt jelenti, hogy szükség van egy új pápa-modellre, mert a Vatikáni második zsinat utáni időkben a 75 régi pápa-modell nem megfelelő? Vagy a Vatikánban a szent-gyártással foglalkozó bürokraták lobbija lett ilyen erős?