Dr. Balogh Sándor: Egyre vészesebbek a hullámok

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

Április 8-án adta ki Ferenc az Amoris Laetitia (AL) nevű exhortációját a családok problémáiról. Eleinte kritikusan fogadták, és a kritika nem, hogy nem csendesült, hanem egyre fokozódik, ahogy jobban belemélyednek és megértik a dokumentum igazi értelmét.

A ma (április 26.) megjelent anyagból hárommal foglalkozzunk.

A legtekintélyesebb katolikus lap Amerikában, a National Catholic Register egyik mai cikkében[1] hangsúlyozza, hogy a AL középső része szépen ír a házasságról, és a kegyelemről, hogy a nem házas együtt élők megkaphatják a megtérés kegyelmét. Ezt a gondolatot fel lehet használni a pasztorációban a szentségi házasság nélküli együttélés helyett a rendezett házasságok előmozdítására.

Azonban a liberális elvárással kapcsolatban, hogy t. i. az AL megengedi majd az újraházasodottak áldozáshoz járulását, az AL kijelenti, hogy nem minden doktrinális vitát kell a magisztériumnak eldönteni. Ezzel azt a benyomást kelti, mintha az áldozás kérdését a magisztérium még nem döntötte volna el, tehát szabad utat enged a liberális értelmezésnek.

Mégis, a 305. pontban az AL megjegyzi, hogy az újraházasodott személy „tud a kegyelmi életben nőni,” és hivatkozik az egyház segítségére. Az idevonatkozó 351-es lábjegyzetben említi a szentségeket, a gyónást és szentáldozást. Erre a cikk megjegyzi, hogy Ferenc látszólag egy lábjegyzetben(!) változtatja meg az Egyház kétezer éves tanítását!

Érdekes az olvasók hozzászólásait is elolvasni. Egyik olvasó megjegyzi, hogy a kérdés nem az, hogy Ferenc exhortációja segíti-e a helyes pasztorációt, hanem hogy megakadályozza-e a helytelent. Egy másik olvasó szerint az írás megerősítette a legrosszabb elvárásokat, mintha már rutin lenne a rossz elvárás Ferenccel szemben.

Athanasius Schneider, az asztanai érsekség (Kazahsztán) segédpüspöke [szerk. megj.: honlapunkon SSPX; nők és lábmosás; Oroszország felajánlása; hitetlen papok és püspökök és még sok egyéb címen olvasható egy vele készült riport], aki nemrég járt Magyarországon, egy húsz oldalas, 7500 szavas kommentárjában[2] elemzi Ferenc írását. Egy XVI. századbeli teológustól vett idézettel kezdi: „a pápának nincs szüksége a mi hízelgésünkre. Azok ássák alá legjobban a Szentszék tekintélyét, akik becsukják szemüket és megkülönböztetés nélkül védik a pápa minden lépését. Ezek lerombolják az alapokat ahelyett, hogy erősítenék.”

Egyik cikkünkben említettünk egy régi mondást, hogy ha katolikus mondja, katolikus módon kell értelmezni. Erre gondol a püspök, amikor azt írja, hogy nagyon nehéz Ferenc írását a hagyományos katolikus tanítás szerint értelmezni. A kritikában lejjebb azt írja Athanasius, hogy aki azt mondja, hogy „az érvénytelen házasságban a nemi aktus bizonyos körülmények közt nem súlyos bűn, az nem mond igazat, az hazudik!” Ha Isten azt mondta, hogy „ne kövess el házasságtörést,” akkor senki nem mondhatja, hogy „bizonyos esetekben, egy jó cél érdekében, megengedett a házasságtörés.” Majd két nagy eretnekséggel, az ariánus és a gnosztikus eretnekségekkel kapcsolatos hasonlóságot lát a mai helyzetben.

Végül kéri a Vatikánt, hogy adják ki az AL-nak egy hivatalos értelmezését.

A harmadik kritikus véleményt Michael Matt-tól, a Remnant hagyományos katolikus lap szerkesztőjétől hallottuk egy TV monológban.[3] Matt szerint apokaliptikus időket élünk.

Az AL 297. pontjával kezdi a kritikát, ahol Ferenc kijelenti, hogy „senki sem kárhozhat el örökké. Nem ez az Evangéliumok logikája.” "Mi?" - kérdezi Matt. „Még Isten sem kárhoztathatja el örökre a javíthatatlan bűnöst?” Vagy Ferenc nem ezt akarta mondani, csak átcsúszott az ellenőrző teológusok szeme előtt? Miért nem tudta egyből világosan kifejezni a katolikus tanokat, miért kell detektívest játszanunk, hogy mit is akar egy „pápa” mondani? Ez nem a mi feladatunk. Vagy lehet, hogy ez a zavarkeltés szándékos? Mi megy itt végbe? Az Egyház is teljesen alá van vetve a kor luciferi szellemének? Szinte hallod a kígyó sziszegését: senki nem kárhozik el örökre, csináld nyugodtan, kövesd el, ha bűnnek nevezik is, csak ember vagy, csak nem akarsz szent lenni?"

Ez az ideológia manapság nagyon csábító, ahogy a modernisták szétszakítják az Egyházat. A cél, hogy elveszítsük a bűnnek még a tudatát is. Ünnepeljük a bűnt, ünnepeljük a bűnöst és üldözzük az erényt! Kövessünk el minél több bűnt, hogy Jézus minél gyakrabban gyakorolhassa irgalmát rajtunk, Isten nagyobb dicsőségére! Bűnözz, Testvér, az Úr dicsőségére tesszük.

Ez az exhortáció csak egy szem a láncsorban. A szinóduson számtalan püspök és bíboros beszélt az Új Egyházról, ahol senkit nem ítélnek meg, a bűnbánat felesleges lesz, mondja Matt.

Érdekes, hogy ahogyan egyik olvasó írja, a legrosszabbat várjuk Ferenctől, és naponta 4-5 negatív cikk jelenik meg róla csak az angol nyelvű interneten, és két-három kimagyarázó. S mégis csak 2-3 szerző, köztük ez a volt kispap, vetette fel a lehetőségét annak, hogy ilyen személy, aki vagy eretnek és szándékosan keveri a dolgokat, és akkor nem lehet igazi pápa, ha volt üresedés, ha nem Benedek állítólagos lemondása után, vagy ostoba, és akkor hogyan vették fel a jezsuita rendbe, és hogyan vitte fel odáig, hogy bíboros kollégái megválasztották pápának?

Ideje lenne ezt megállapítani.


[1] http://www.ncregister.com/daily-news/amoris-laetitia-contains-many-orthodox-possibilities-of-pastoral-care/
[2] http://insidethevatican.com/category/news/newsflash
[3] http://www.remnantnewspaper.com/web/index.php/remnant-television/item/2483-the-church-of-accompaniment-luther-vs-lefebvre