Dr. Balogh Sándor: A húsvéti liturgia fontossága

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

A változatosság kedvért egy cikk erejéig térjünk el a szokásos rutintól, hogy a napi hírekre vagy időszerű eseményekre reagálunk. Vizsgáljunk meg egy évente, ciklikusan ismétlődő eseményt, amiben ugyan részt veszünk, de nagyjából elmegy a fülünk mellett.

A húsvéti liturgia (Amerikában rendszerint nagyszombat este) keretében van a hagyományos keresztelési szertartás, aminek része a hívek részéről a keresztelési fogadalom megújítása. Erről szeretnék pár mondatot írni.

Mikor kereszteltek bennünket, a keresztszülő tette meg nevünkben a fogadalmat, így megbocsájtható, ha nem emlékszünk rá. Azonban, ha megkérdeznénk a legtöbb keresztszülőt, hogy mit fogadott meg a nevünkben, a legtöbb keresztszülőnek a Hiszek egy Istenben jutna eszébe, és meglepődne, ha elolvasná az eredeti szöveget.

Alább csatolom az egyik variáció szövegét, de lényegében nem Istennel, hanem a bűnnel vagy a Sátánnal kezdődik. A rövidebb szöveg így szól:

Elutasítod-e a Sátánt?

Minden művével?

És minden üres ígéretével?

A hosszabb szöveg hitünk nagyobb részleteibe megy, de a Sátán abban is mindjárt az elején van!


Ellentmondás a sátánnak és a hit megvallása

Ellene mondasz-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhess?

Ellene mondok.

Ellene mondasz-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn uralma alá ne kerülhess?

Ellene mondok.

Ellene mondasz-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?

Ellene mondok.

Hiszel-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?

Hiszek.

Hiszel-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján?

Hiszek.

Hiszel-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben?

Hiszek.

Ez a mi hitünk. Ez az Anyaszentegyház hite, amelyet boldogan vallunk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban!

Emlékezz keresztségedre, és hintsd meg magad szenteltvízzel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!


Figyeljük meg, kérdezi, hogy „hiszel-e Istenben?” de azt feltételezi, hogy minden keresztény hisz a Sátán létezésében! Sajnos, ezt nem lehet feltételezni a modern civilizációról, még egy keresztény társadalomról se.

A Sátán legnagyobb hazugsága, hogy a Sátán nem létezik. Fontosabb neki hogy az ő létezésében ne higgyünk, mint Isten létezésében, mert így, inkognitóban, jobban meg tudja környékezni és kísérteni az embert, mint ha szarvakkal és vasvillával jelentkezne.

Pedig a Sátán léte nagyon fontos tényező! Schütz Antal, a múlt század nagy teológusa, írt egy könyvet, Isten a történelemben címmel. Érdekes könyv, de nem teljes. A második szereplőről is kéne írni egy könyvet, Sátán a történelemben címmel.

Talán azért nem írtak erről könyvet, mert az akkora lenne, hogy egy ember nem tudná megírni, és a könyv sok kötetes munka lenne.

Dante is Isteni komédiáról írt, és könnyebbnek találta a pokolról írni, mint a Sátán komédiájáról itt a földön, az emberi társadalomban. Ha pillanatképet akarsz csinálni a Sátán munkájáról, hogy a Sátán hogyan alakítja a történelmet, nézd meg a jelenlegi liberális erők küzdelmét a jelenleg folyó amerikai választási hadjáratban!

Talán a legjobb kétoldalú munka, amely a Sátán oldalát is bemutatja Szent Ágoston, Isten városa című munkája, de neki aránylag könnyű munkája volt. 1500 évvel ezelőtt még egy ember össze tudta foglalni a Sátán szerepét a Római Birodalom történetében. Próbálná meg ma megcsinálni azt a munkát. Csak a múlt századról egy több kötetes munka lenne. A Sátán szerepe az EU politikusok befolyásolásában a „menekültválsággal” kapcsolatban egy vaskos kötetet érdemelne.

Akárhová néz az ember, a makrokozmoszban a nemzetállamok felszámolásától a globalizmusig, a mikrokozmoszban ez egyének lezüllesztésétől a családi élet tönkretételéig, a Sátán kezét, illetve szolgáit látja, és senki nem beszél róla. Korunk legnagyobb titka a Sátán létezése és munkája, annak ellenére, hogy keresztszüleink megígérték nevünkben, hogy ellenállunk a Sátánnak.

Egyik oka, hogy Európa és a világ, Amerika vezetésével idejutott, hogy nem ismertük fel a Sátánt. Másik oka, hogy elszakadtunk a természetfelettitől.

És itt jön be a keresztségi fogadalom másik része, hogy hiszünk-e Istenben? Papp Lajos, a híres szívsebész, mondta el az alábbi történetet a csákvári templomban egyszer:

„… az ember megszakította a Föntivel a kapcsolatot, és egymással is. Már nem törődik a másikkal, csak önmagával. Önmagához mér mindent. Ezt a kö¬vetkezőképpen magyarázza el nekünk Huntington, amerikai történész:

A pók valamikor, amikor föntről ereszkedett lefelé, rendkívül erős szálat szőtt, mert tudta, hogy erre fogja építeni a pókhálót. Elkezdte építeni, körkörösen, sugár irányban. Minél nagyobb lett a pókháló, annál több bogár, légy ragadt fönt rajta. Annál teljesebb, boldogabb lett a pók világa. Aztán a pókháló már akkora lett, hogy a póknak dolgoznia sem kellett, csak elfogyasztania azt a táplálékot, amit a pókháló biztosított számára. Unalmában elment egy kicsikét kirándulni, körbenézni a világban, és véletlenül odatévedt ahhoz a szálhoz, ami fölfelé megy. Elfelejtette már, hogy miért csinálta ezt a szálat. Nem tetszett neki. Minek ide ez a szál? Nincs ennek semmi értelme, nem marad fönn rajta bogár, légy, ebből nem lesz táplálék, ez a földi élethez semmi segítséget nem ad. Átvágta ezt a pókhálószálat. Ezen lógott az egész pókháló, ami leesett és elpusztult.

Na, mi … így vagyunk ezzel, hogy megszakítva Istennel a kapcsolatot, a földi világunk óhatatlanul elpusztul. Tehát a legfontosabb dolgunk az, hogy ezt az elszakított szálat visszaépítsük! Mert még nem szakadt el, csak nagyon vékony. Nem szabad elszakítani! A Jóisten hihetetlen kegyelemmel van irántunk.”[1]

Az a baj, hogy a mai társadalom nem tarja be a keresztségi fogadalmat: nem hisz se Istenben, se a Sátán létezésében.


[1] PAPP LAJOS, NE HAGYJ MINKET KÍSÉRTÉSBEN, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL; KAIROSZ KIADÓ, 2008, Papp Lajos Csákváron, video: http://www.youtube.com/watch?v=j3QEvP2rZJU