Dr. Balogh Sándor: Politikai korrektség az Egyházban

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

Az amerikai Alkotmány ezekkel a szavakkal kezdődik: „A Kongresszus nem hoz törvényt a szólásszabadság korlátozására.” Azonban ez nem jelent semmit, mikor az ember ki akarja fejezni a kor szellemével ellenkező véleményét. A politikai korrektség (PC) felülírta az Alkotmányt.

A Republikánus párt elnökjelöltségéért kampányoló Donald Trump eddigi sikerének egyik titka, hogy megmondja, amit gondol, és amit a tömeg is gondol, de senki nem mer kimondani. Ezzel Trump feje tetejére állította az amerikai politikai életet. Minél többet támadja az elit és a sajtó, Trump annál sikeresebb.

A Wikipedia szerint „az angol ’political’ szó ennél a kifejezésnél politikus jellegűt jelent, azaz "körültekintőt, megfontoltat, elővigyázatosat, ravaszt, köntörfalazót, számítót.”

Aki az igazság oldalán áll, az nem fél az igazságtól, ha valaki kimondja. De aki fél az igaságtól, a „ravasz, köntörfalazó, számító,” nem akarja, hogy valaki kimondja az igazságot. Ha nem mondják ki, akkor nem kell tagadni, nem kell hazudni, és főleg, nem kell megvizsgálni a tényeket, hogy az állítás igaz-e. Ezért például a Sátánnak a stratégiája az, hogy „ne beszéljünk a Sátánról.”

Az amerikai politikai élet egyre jobban hasonlít egyfajta diktátorsághoz. A diktátor is csak akkor használ erőszakot, ha nem tudja fenyegetéssel és félelemmel elhallgattatni azt, aki politikailag nem korrekt.

A katolikus lexikon szerint az „igazmondás (lat. veracitas): →erény, mely képessé tesz arra, hogy a szó összhangban legyen a belső meggyőződéssel és a külső tényekkel. Ellentéte a →hazugság.”

Ha valakit meg tudunk akadályozni, hogy “belső meggyőződését” kimondja, akkor azzal nem kell vitatkozni, a tényeket tagadni, vagy elismerni, hogy a külső tények szerint neki van igaza. Persze, van egy bizonyos határ, mikor az eretnekeket ki kell zárni, de amikor nem dogmát, hanem személyeket kritizál valaki, akkor nem a személy, hanem az igazság a fontos.

Így egyfajta PC jött a létre az Egyházban is, amikor valaki a tisztelendő urat, vagy a püspököt, netán a pápát kritizálja. Nem elfogadható érv, hogy a kritikával az Egyházat megosztjuk. Miért lenne baj, ha szétválasztjuk Krisztus misztikus testét a Sátánétól?

A PC ellentéte nem mindent megengedni és elhinni, amit valaki mond, hanem elhallgattatás, szőnyeg alá való söprés helyett megvizsgálni a tényeket: az átvilágítás mutatott volna-e valamit püspökeinkről, Benedek lemondása valóban érvénytelen volt-e, Ferenc megválasztása valóban érvénytelen-e, Ferenc valódi pápa-e, az Egyházat az aposztázia osztja-e meg?

Amíg a sajtót cenzúrázzuk, ha félelemből fakadó öncenzúra is, amíg a tényeket nem vizsgáljuk meg mindkét oldalról, addig mindenki bizonytalan, minden rémhírt elhisznek a hiszékenyek, és az Egyház tekintélyét csak rontjuk és a hívek hitét csak romboljuk. Sokkal jobban, mint ha kiderítjük és megírjuk az igazságot.

Aki az igazságot vallja, annak nincs mitől félnie, nincs szüksége PC-re!

U.i.: Schneider püspök úr is megemlíti Sümegen 2016. március 6-án elhangzott prédikációjában, hogy politikailag korrekten viselkedni ellentétes a katolikus névvel. Lásd https://www.youtube.com/watch?v=9hQ5df8T_Dw#t=1069, a homília közepén, a 12. és 13. perc között.