Dr. Balogh Sándor: Amit az utolsó időkről tudni kell

és tudni lehet - I. Az aposztázia

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

Az üdvtörténetnek három fő eseménye van: a bűnbeesés, a megváltás és a második eljövetel. Tavaly októberében írtam, hogy „A bűnbeesés és megváltás után a második eljövetel előkészületei folynak. A szabályok megváltoztak, minden a feje tetejére áll, és a Sátán orgiája csúcspontjára hágott, nemcsak az Egyházban, hanem a társadalomban is, az egész világon.” ( A szinódus háttere ).

Az evangéliumok egyik gyakran visszatérő témája a végidőkkel és a második eljövetellel kapcsolatos éberség, a jelek figyelése. Jézus egyik legrészletesebb nyilatkozatát Máté 24-25. fejezeteiben találjuk. Jézust kérdezték a tanítványok az Olajfák hegyén:

24. … „mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?” 4Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. 5Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. 6Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.7Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. 8De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. 9Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. 10Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. 11Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. 12A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, 13de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

Jeruzsálem pusztulása.

15Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, 16akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. 17Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, 18s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. 19Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 20Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! 21Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.22Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Az álmessiások.

23Akkor, ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! – ne higgyétek. 24Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. 25Lám, előre megmondtam nektek. 26Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában, ne menjetek ki; hogy a házban rejtőzködik, ne higgyétek el! 27Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 28Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

A Megváltó megjelenése.

29Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. 30Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. 31Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.

A fügefáról szóló hasonlat.

32Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 33Így, amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van, az ajtóban. 34Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. 35Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Felhívás az éberségre.

36Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. 37Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. 38A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, 39s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. 40Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 41Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 42Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. 43Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. 44Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

A hű szolga.

45Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? 46Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! 47Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. 48De ha a szolga hitvány, s magában azt gondolja, hogy »Késik a gazdám« – 49ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel; 50ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. 51Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Példabeszéd az okos és balga szüzekről

25. 1Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. 2Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. 3Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. 4Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. 5Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. 6Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ‘Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!’ 7Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. 8Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ‘Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.’ 9Az okosak ezt válaszolták: ‘Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.’ 10Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.11Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ‘Uram, uram! Nyiss ki nekünk!’ 12De ő így válaszolt: ‘Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.‘ 13Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Példabeszéd a befektetett pénzről

14Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön 16elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. 17Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. 18Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.

19Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. 20Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ 21Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 22Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ 23Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ 24Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. 25Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ 26Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. 27Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. 28Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 30A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’

Az utolsó ítélet

31Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. (MTörv 33,2) 32Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. 34Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. 35Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, 36mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ 37Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? 39Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ 40A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’

41Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. 42Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, 43idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ 44Erre azok is megkérdezik: ’Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’ 45Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’ 46És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«

Sok mindenről van szó ebben a pár fejezetben, így nem könnyű önmagában megérteni az üzenetet, ezért figyelembe kell venni a hasonló témájú szentírási helyeket, és a jövendölések természetét. A részletek elemzésére még visszatérünk.

Egyik ilyen fontos hely Dániel jövendölései, amikre már hivatkoztam egy előző cikkben.( Valóban lemond Ferenc? És mi lesz akkor? )

Dániel próféta lezárta a végidőkre vonatkozó tanítások neki adott részét: 4Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog. ... 8Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?” 9Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. 10Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni”(Dán 12:4, 8-10).

Másik fontos hely, ami segít megérteni az utolsó időket, Szent Pál Tesszalonikiaknak írt két levele. Az első levélben azt írja Pál, hogy az Úr eljövetelének ideje bizonytalan, „úgy érkezik el mint éjjel a tolvaj” (1Tessz 5,2.) Majd a második levélben leírja, hogy mi előzi meg az Eljövetelt. Előbb jön az Antikrisztus, amit az elpártolás, aposztázia, ” a keresztény hit teljes elutasítása” (CJC 2089) előz meg. Az aposztázia se nem nyílt hitetlenség, se eretnekség, se elszakadás as Egyháztól, hanem az Egyház tanításának formális elfogadása, de a hit elutasítása: lényegében nem hiszik, amit mondanak, vagy másképp hiszik, mint ahogy az Egyház hagyományosan hiszi és tanítja. Lényegében nem hisznek a természetfelettiben és az Egyház isteni küldetésében. Például amikor üdvözülésről és mennyországról beszélnek, nem a fenti mennyországra gondolnak, hanem valami földi jólétre.

Ferenc például idei újévi prédikációjában, miután kérte a híveket, hogy „szülessenek újra” az irgalom óceánjában, ezt mondta: „Krisztus kegyelme, ami az üdvözülés reményét teljesíti, elvezet bennünket, hogy együttműködjünk vele egy még igazságosabb és testvériesebb világ építésében, amelyben minden személy és minden teremtmény békében élhet, Isten eredeti teremtésével harmóniában.”[1]

Ebből világosan kitűnik, hogy az üdvözülés itt, ebben a világban válik valóra, egy igazságosabb társadalomban. Így Ferencnek a környezetvédelem azért fontos, mert a földön van a mennyország, ahol „minden személy és minden teremtmény békében élhet”, és nem azért, mert a föld is Isten teremtménye, amivel óvatosan kell gazdálkodnunk, mint ideiglenes otthonunkkal, amíg a természetfeletti otthonunkba jutunk.

Nos, napjainkban a pecsétek megnyílni látszanak, ahogy Dávidnak ígérte Gábor arkangyal, és az „értő szívűek” láthatják, mi történik a végső időkben. Hinni kell, hogy értsünk. Az aposztata, aki nem hisz, az nem is fog érteni, vakul megy az események elé és nem ismeri fel sem a Hamis Prófétát, sem az Antikrisztust, a végső idők két fő szereplőjét.

P. Huchede, egy teológia professzor a francia Laval Nagyszemináriumban, 1884-ben írt egy érdekes tanulmányt az Antikrisztusról.[2] A tanulmány azért is érdekes, mert egy ortodox metropolita tette fel az internetre, megjegyezve, hogy a könyvet ugyan egy, a római juriszdikcóban szolgáló pap írta, amely nem egy Egyház önmagában, hanem a ma ún. Ortodox Katolikus Egyház leszármazottja, de a könyv a Szentírást és az apostoli atyák írásait használja, ezért elfogadható.

Huchede az előszóban megmagyarázza, hogy a jövendöléseket hogyan kell értelmezni általában, és hogyan a végső időkre vonatkozóakat. Elöljáróban megjegyzi, hogy „Egyedül az utolsó időkkel kapcsolatos események fogják eloszlatni a misztériumot, ami jelenleg fedi a Szentírást,” ami harmóniában van Dániel írásával, hogy az eseményt a Szentírás megjövendöli, de hogy mikor és hogyan fog történni, azt csak az esemény megtörténtekor fogjuk megtudni. Így vagyunk például az aposztáziával. Felesleges lett volna spekulálni róla, amíg meg nem történik, mert azt a Szentírás sötétben tartotta, le volt pecsételve. Csak most, amikor történik az esemény, lebben fel a fátyol és láthatjuk, hogy a Szentlélek milyen bölcsen rendezte az eseményeket, hogy az megtörténhessen.

Hogy az aposztázia valóban általános legyen, kell, hogy legyen annak egy nagy befolyással rendelkező feje. Ki lenne erre alkalmasabb, mint a pápa? De a pápát védi a Szentlélek a tévedéstől, tehát a pápa nem vezetheti az aposztáziát. Íme a zseniális megoldás: egy érvénytelenül lemondott pápa után érvénytelenül válasszanak egy utódot, aki Róma püspöke lesz, és mint ilyen, sokan pápának tekintik, tehát meg lesz a befolyása, hogy az aposztázia vezetője legyen, a Hamis Próféta, aki bevezeti az Antikrisztus uralmát.

Az aposztázia felismerése fontos, mert ezzel megváltozik a politika is. Általában a politika és a vallás egymástól különböző, ha nem is teljesen független tevékenységek. Azonban az utolsó időkben minden megváltozik. Az Egyház vezetését átveszi a Hamis Próféta, és az Antikrisztus lesz a globalista vezető. Az Antikrisztus nem elégszik meg az állam vezetésével, Isteni személy akar lenni, és elvárja, sőt megköveteli, hogy letérdeljünk előtte, és imádjuk. Ezért nevezik Anti-Krisztusnak, és csak az aposztáziáról ismerjük fel az aposztáziát követő globalista Antikrisztust.

Az aposztázia felismerése nélkül beteljesedik rajtunk Jézus jövendölése, „10Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. 11Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. 12A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, 13de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”+


[1] .All of us are called to immerse ourselves in this ocean, to let ourselves be reborn, to overcome the indifference which blocks solidarity, and to leave behind the false neutrality which prevents sharing. The grace of Christ, which brings our hope of salvation to fulfillment, leads us to cooperate with him in building an ever more just and fraternal world, a world in which every person and every creature can dwell in peace, in the harmony of God’s original creation.
http://www.catholicculture.org/news/headlines/index.cfm?storyid=27079
[2] History of Antichrist, http://www.apostle1.com/pascha_2006/history_of_antichrist-1.htm