Burián László: Hitem és nemzetem

Templomi prédikációkban is sokszor mondom, amit Mindszenty bíboros úr is mondott, hogy hitünket és nemzetünket nem lehet kettéválasztani. Serédi bíboros ú r is mondta ezt annak idején. És ezt igyekeztünk mi, magyar papok többé-kevésbé megvalósítani. Tekintettel, arra hogy mi, felvidéki magyar papok is csak emberek vagyunk, tele gyarlósággal, gyöngeséggel, de igyekeztünk mégis működni és kitartani. Csodát tenni sajnos, nem tudtunk, mert sokan gyávák és megalkuvók voltak, mint mindenhol, de azért sokat tettünk.

Mint már többször is mondtam, én soha nem választottam ketté a hitemet és a nemzetemet. Egyszerre voltam keresztény és egyszerre voltam magyar. Mindig úgy éreztem, különösen most a HIT évében, hogy a templomokban is ki kell hangsúlyozni, hogy a hitünk és a nemzetünk összeforr. Amellett, hogy én ragaszkodom százszázalékosan a hitemhez és a magyarságomhoz, a másikat megbecsülöm. Az, hogy gratuláljanak, egynek se jutott az eszébe. Hogy azt mondja, hogy köszönjük, tartsatok ki, jövünk nektek segíteni. Sokszor látom, mintha nem is érdekelné az anyaországi papokat, mi van velünk. Voltam jelen itt, Szlovákiában egy püspöki ebéden, ünnepségen, ahol az egyik magyarországi püspök, - nevet nem mondok, - fölvetette a kérdést az egyik itteni papnak , mellette ültünk, az egyik oldalán én, a másikon a másik magyar pap, hogy azt mondja, hogy vagytok ellátva, hogy vannak betöltve a plebániáitok? És az illető pap így válaszolt, hogy minden plebánia be van töltve. De azt gondoltam, azt miért nem kérdezed, hogy hogy van betöltve? Fogyunk, egyre kevesebben vagyunk itt magyar papok. De még egyszer sem kérdezték meg a szlovák püspökeink a szlovák papokat, hogy ki akar közületek elmenni magyar vidékre? Ha megkérdezik a szerzeteseket, hogy ki akar menni misszióba, Afrikába vagy valahová, kérem, én szívesen megyek. Akkor menj. Én most a szlovákokat védem. Ahogyan a magyarok között is vannak soviniszták, akik semmi mást nem ismernek el, csak a magyarokat, úgy a szlovákok között is vannak, akik abszolút nem törődnek a mi magyar problémáinkkal, és a világért meg nem tanulnak magyarul. De én biztos vagyok benne, hogy akadnának olyanok a szlovák papok között, akiket szép szóval, ha a püspök biztatná, hogy hiszen a magyarok is a mi híveink, a mi országunknak az állampolgárai, egy országban élünk, egy Egyháznak vagyunk a tagjai, hát vállaljátok , hogy akinek jó nyelvérzéke van, hát a magyarok meg fogják hálálni, akkor elvállalnák. Úgy, ahogy én szlovákoknál kezdtem, minden szlovák nyelvtudás nélkül, és nem szégyellem magyar létemre kijelenteni, hogy engem soha senki nem bántott meg. Nem tudtam egy ép mondatot! Tele hibával beszéltem a szószéken. És amikor 60 év után találkoztam az akkor még gyerek hívőkkel, nem is akarták elhinni, hogy én nem szlovák vagyok. Annyira nem volt nekik fontos! Hanem érezték a papi szeretet, hogy én Krisztus papja vagyok, hogy én nem teszek különbséget , hogy mert ti szlovákok vagytok, akkor veletek nem beszélek.

Nem csak föltételezem, hanem tudom, hogy vannak szlovák papok, akiket szép szóval meg lehetne győzni, vagy megértetni velük, hogy magyar területen tudna szép papi munkát végezni. Ott fogod érezni, hogy ami a szlovákoknál természetes, az a magyar faluban egy többlet lenne. És azok nagyon hálásak lesznek. Én látom azt, hogy ha jön egy szlovák pap, és csak annyit mond magyarul, hogy dicsértessék a Jézus Krisztus, nagy nyögve, szlovákosan kiejtve, már oda vannak a boldogságtól. Hogy akar!

Fájón mondom, múltkor szóba került. Voltam itt a takarékpénztárban, - OTP van nálunk is,- és egy nagyon szimpatikus hölgy intézte az ügyemet. Tudta, hogy pap vagyok, és csak úgy megkérdeztem, hogy hová való. Mondja a falu nevét. Jól ismertem a falut, jól ismertem a papot, de úgy ravaszul megkérdeztem, hogy van ott katolikus templom? Persze, hogy van, válaszolta. És papjuk is van? És ez lett a válasz, nagy megdöbbenésemre, hogy végre van egy jó papunk! Én tudtam, mi van emögött. Most helyezték el a magyar papot,. aki ott volt talán 15 évig, és kaptak egy szlovák papot. És a magyar hívő ezt mondja, hogy végre van egy jó papunk! Ez nem szid bennünket, ez együtt érez velünk, ez akar magyarul beszélni, és nagyon kedves hozzánk, mindent megtesz értünk. Akkor úgy elszégyelltem magamat, és nem vallottam be, hogy ismerem egyiket is, a másikat is. Tehát igenis vannak szlovák papok, akik elmennének magyar területre. De visszatérve a püspök úr felületes kérdéséhez, hogy hogy vagytok ellátva? A válasz igaz volt, be van töltve. De hogyan? Évek óta járok gyóntatni Bénybe, egy szent kutacska van ott, és búcsújáró hely. Egy évben háromszor van búcsú, a környékbeli faluk odajönnek. Engem már megismernek az öregek és jönnek hozzám gyónni. Gyónás után mondja az egyik, hogy már megint panaszkodni fog. Mondja csak, mondom, Még mindig nincs magyar papunk! Magyar a falu, Igaz, hogy minden faluban van már egy-két szlovák család, és az a törekvés, hogy a magyar faluk kiürülnek, mert a fiatalok jönnek be a városba, és a szlovákok olcsó pénzekért megveszik a magyar falukban a házakat. Bejelentkeznek oda, és mindjárt emelkedik a szlovákok létszáma. Évek óta járok oda,. és a gyónás után mindig elbeszélgetünk, - nem gyónási titkot árulok el, - hogy hat-hét éven át mondták, hogy még mindig nincs magyar prédikáció. Az a pap, aki odament egész jó magyarsággal, mondta, hogy a püspök úr úgy küldött ide, hogy magyarul misézhetek, de prédikálni csak szlovákul prédikálhatok. Az a püspök úr már négy éve nyugdíjban van, de a pap azóta is csak szlovákul prédikál. Pedig tud magyarul. De neki ezt mondta akkor a püspök. Szóval ez mind fájó dolog. De amikor Magyarországról annyit kérdeznek csak, hogy be vannak-e töltve a plebániák? Mondok egy másik példát. A besztercebányai püspök, amikor szétdarabolták az egyházmegyét, és bennünket is Besztercebányához csatoltak 10 vagy hány magyar falut, a püspök úr nagyszerűen megoldotta az üres plebániák problémáját: azokat a plebániákat, amelyek nincsenek betöltve, hanem oldallagosan végzi a szomszéd plebános, azokat egyszerűen degradálta filiának. Ha nincs plebános, akkor az nem plebánia, hanem filia. És így minden plebánia be lett töltve. Nekem egyszer volt három plebániám, három plébániai hivatal, háromszoros pénztár, háromszoros anyakönyvezés. Én ezt megoldottam . De most már ezek csak filiák. És minden plebánia be van töltve. Ez statisztikailag nagyon jó. Vagy: ha van plebános, akkor jó. Azt hiszik, hogy a magyar falukban magyarul beszél a szlovák pap. Dehogy beszél, nem is akar megtanulni! Nem lehet elválasztani a magyarságot a hittől. Mert megalkudtak sokan , egyik a másikat biztatta. Itt a papírgyárban tudok például egy esetet. Az egyik faluból volt egy vezető állást betöltő falubeli, és egy melós munkás. Ha találkoztak a folyosón, persze, magyarul beszéltek, mert falubeliek voltak, mind a kettő magyar. Egyszer a vezető megszólal, és azt mondja: idefigyelj, te, muszáj nekünk hangosan magyarul beszélni? Tudod, hogy ezek nem szeretik. Beszéljünk előttük szlovákul. A melós megijedt, a folyosón ezentúl szlovákul beszéltek. Elmúlt néhány hónap, és akkor azt mondta: Józsi, muszáj nekünk minden vasárnap templomba menni? Attól még lehetsz jó katolikus… Látta, hogy egész jól megalkudott, hogy szlovákul beszéltek. Én is megteszem azt, ha bemegyek egy szlovák társaságba, hogy nem fogok tüntetően magyarul beszélni, hogy ha már megtanultam szlovákul, hogy nehogy az a látszat legyen, hogy most olyant mondok, amit ő nem hallhat. Én is szívesen beszélek szlovákul. De az, hogy ketten együtt magyarok szlovákul beszéljünk??

A múltkor felhívtam egy magyar embert, a kórházban operálják. Kezdtünk magyarul beszélni, és mindent átfordított szlovákra, mert bejött a szobába egy szlovák, aki odaszólt szlovákul. Nem mert magyarul beszélni. Igaz, hogy ez Besztercebányán volt. Mindenki tudja, hogy ebben az országban vannak magyarok, de ő rögtön megijedt, és elkezdett szlovákul beszélni, nem mert magyarul. Mi, felvidéki magyar papok erre rá merünk mutatni. A régi időben a magyar papok mind rá mertek erre mutatni. Nem akarok a másik végletbe esni, hogy szidjam a szlovákokat, és ezzel mutassam a magyarságomat, de az a szlovák pap is vegye tudomásul, hogy én többletmunkát végzek akkor, amikor magyar létemre nem csak a magyar híveket, hanem a szlovákokat is kiszolgálom. Mert ő ugyanebben az országban szlovák létére nem szolgálja ki a magyarokat. Tehát én többet adok. Olyan nem fordulhat elő, hogy én egy szlovákot visszautasítok azzal, hogy nem tudok szlovákul! Mert megtanultam szlovákul. Nem azért, hogy szlovák legyek, eszem ágában sincs. Magyar vagyok, de megteszem. Egy jó orvos sem azt nézi, hogy a paciens milyen nyelvű, hanem azt nézi, hogy ha vakbélgyulladás, akkor operáljuk meg.

Párkány, 2013.

Hangfelvételről lejegyezte: Slíz Judit