Bangha Béla S.J.: Katolicizmus és nemzet

Pedig nem is csak vallási szempontból nagy baj ez, hanem nemzeti szempontból is.

Vallási szempontból baj, mert Krisztus Urunk szerint az embernek az Istenhez s a kinyilatkoztatáshoz való viszonya a voltaképpeni döntô dolog az életben; ettôl függ örök boldogulásunk vagy boldogtalanságunk: az az örök élet és öröm, melyet ô oly káprázatos és kívánatos színekben fest, s az a rettentô másik örökkévalóság, a büntetô Isten borzasztó számonkérése, amelyrôl ô oly megrázó, velôt elszárító dolgokat mond az evangéliumban. Nem törôdni vele, nem keresni az Isten igazságát, készakarva nem járni azon az úton, amelyet ô kijelölt, nem hallgatni az ô egyházára s azért kivettetni tôle, ,,pogánynak és vámosnak'' lenni, nem élni az általa rendelt kegyelmi eszközökkel, az üdvösség feltételeivel: Isten ellen való bűn s a krisztusi örökélettan szempontjából a legborzasztóbb következményekkel jár. S már ebben az életben is pusztulás, meghasonlás, szétesés, erkölcsi elgyengülés jár ennek az eltévelyedésnek nyomában. De ezzel együtt egyéb bajok is, mint ezt a következôk még igazolni fogják.

Csak nemrég jelent meg Pezenhoffer Antal hatalmas statisztikai alapokon mozgó munkája, amely Magyarországról is kimutatja azt, amit más országokról régóta kimutatott a vallási statisztika, hogy ti. a nagy nemzetölô modern társadalmi betegségekkel szemben mennyire csak a katolicizmus az, amely eredményesen megküzdeni tud. A szerzô fôleg három ilyen fôbajra mutat rá; ezek: a házassági elválások, az öngyilkosságok és az egyke terjedése. Mindahárom végzetes baj: az öngyilkosság annak a jele, hogy az a népréteg, amelyben leginkább pusztít, milyen nagy mértékben boldogtalan s milyen kevéssé képes az élet megpróbáltatásaival szemben erôs lélekkel helytállani; a házassági elválások a társadalom és állam alaposzlopának, a családi tűzhelynek felbomlását és részint a gyermekek normális neveltetésének megszűnését jelentik; az egyke pedig egyenesen a nemzet elfogyására, fokozatos kiirtására vezet. Már most mindahárom említett téren a katolicizmus az, amely még külsôleg megfogyatkozott is, a modern hitközöny mellett is leginkább tud eredményeket felmutatni a társadalmi és nemzeti fennmaradás szempontjából. Erre nézve hadd álljon itt Pezenhoffer könyve alapján néhány sebtében kiragadott példa.

Az ilynemű statisztikában roppantul fontos, hogy lehetôleg egynemű néposztályokat állítsunk egymással szembe, tehát azonos vidékekrôl valókat, egyazon műveltségi fokon állókat, azonos foglalkozásúakat stb. Csak ebben az esetben számíthatunk biztosan a vallásstatisztika alapján; csak ebben az esetben bizonyos, hogy ha mégis nagy különbségek vannak pl. katolikusok és protestánsok között, ez a különbség elsôsorban a vallásra vezetendô vissza. Mármost ha ilyen teljesen egynemű s csupán vallásilag különbözô rétegeket veszünk szemügyre, az egyes vallások óriási döntô szerepe pl. az öngyilkosságok kérdésében egyenesen kiáltó.

Így pl. Baranyamegyében egymással határos a megye legkatolikusabb járása, a pécsi, s a legkevésbé katolikus, a siklósi járás, amely azonban felerészben még szintén katolikus. Az elôbbiben tíz év alatt 61 ember lett öngyilkos, a másodikban 139; mindkettôt 100.000-es alapra átszámítva: a 94 százalékban katolikus járásban 100.000 közül öngyilkos lesz 153 ember, a félig protestáns járásban már 369; azaz jóval több, mint kétszerannyi. Zalamegyében a legkatolikusabb járás a perlaki (99,3 százalékban katolikus); a legkevésbé katolikus a balatonfüredi (ahol azonban szintén csak 40,4 százalék a protestáns). Az elôbbi járásban tíz év alatt (1900-1910) 14-en lettek öngyilkosok, a másikban, amely pedig jóval kisebb, ugyanazon idô alatt 42-en; ez 100.000-re átszámítva amott 52-t, emitt 341-et tesz ki. A 40 százalékban protestáns lakosság közt tehát tízszer annyi öngyilkosság fordult elô, mint a csaknem színtiszta katolikus perlakiak között.

Pestmegyében a legreformátusabb járás a dunavecsei. Erre a járásra esik egész Pestmegyében a legtöbb öngyilkosság is. A megyében ott van egymás mellett három nagyhatárú, földmívelô, magyar város: Félegyháza, Czegléd és Nagykôrös. Az elsô tisztára katolikus, a második felerészben az, a harmadik kétharmadrészben református. Az elsôben, amely pedig a legnagyobb a három közül, tíz év alatt 97 öngyilkosság fordult elô; a másodikban már 165, a harmadikban, amely pedig a legkisebb, 201. Keczel és Kunszentmiklós éppen egyenlô nagyságú községek; mindkettô magyar és földmívelô; de Keczel katolikus, míg Kunszentmiklós vegyes vallású, református többséggel. A katolikus Keczelen az öngyilkosok száma a mondott idôben összesen 7 volt, míg Kunszentmiklóson 43. Pestmegye keleti részében egymás mellett épült két község: Ókécske és Újkécske. Az elôbbi nagyrészt református, a másik katolikus. A katolikus Újkécskén 8359 lakos közül 9 lett öngyilkos, míg a csak 3100 lakosú Ókécskén ugyanakkor 29. Csongrádmegyében a többségében református Hódmezôvásárhelyen majdnem ugyanannyi az öngyilkos, mint a kétszer akkora s még hozzá sokkal városiasabb jellegű Szegeden. A katolikus Csongrád községben 56 öngyilkosság történt, míg a vele szomszédos, nem sokkal nagyobb, de vegyes vallású Szentesen 208.

Hasonló képet nyerünk Pezenhoffer kimutatásai szerint a legkülönbözôbb megyékben, járásokban és községekben.

Még csak egy rendkívül feltűnô adatot ragadok ki a sok közül s ez a Budapest külvárosainak tekinthetô Erzsébetfalva, Kispest és Rákospalota öngyilkossági arányszáma. E községek túlnyomórészt katolikusok, s bár a fôváros közelsége, szociáldemokrácia stb. erôsen kikezdte vallásos érzületüket, a kiirthatatlan katolikus érzés és gondolkodás mégis sokkal inkább megôrzi ôket az élet nagy válságaiban is az öngyilkosságtól, mint pl. a sokkal primitívebb életmódú, gazdag, de református alföldi nagyközségek népét. Az említett három Pest melletti községgel pl. egyenlô számú lakossága van Mezôtúrnak, Nagykôrösnek és Szentesnek. Mindhárom gazdag, földmívelô város; többnyire református lakossággal. S az öngyilkosok száma mégis Erzsébetfalván csak 50, Kispesten is 50, Rákospalotán 35; míg viszont Mezôtúron 199, Nagykôrösön 201 és Szentesen 208. ,,Tehát -- mondja Pezenhoffer -- Mezôtúron, Nagykôrösön, Szentesen 4-5 református parasztgazda is felakasztja magát addig, míg Kispesten, Rákospalotán, Erzsébetfalván, mondjuk, egy gyárileány mérget vesz be.'' Végül még csak egyet: a Magyar Birodalom legkatolikusbb megyéje Varasdmegye, 300.000 lakossal, akik 99 százalékban katolikusok. Ebben a megyében tíz év alatt csak 93 öngyilkosság fordult elô, tehát kevesebb, mint a csak 13.000 lakosú, de 90 százalékban református Túrkevén (103).

A házassági elválások statisztikája, ez a szintén szomorú, társadalombomlasztó jelenség, ugyanezt a rendkívül kedvezô arányt mutatja a katolikusok javára. Nem számítva itt a vegyes házasságokat: 1913-ban (az utolsó békeesztendôben) 73.604 tiszta latin szertartású katolikus házasságot kötöttek s a világi törvényszék elôtt ugyanazon évben 2156 ugyanilyen katolikus házasságot bontottak szét. Görög szertartású katolikus házasságkötés volt ugyanez évben 16.182, elválás pedig 300. Tiszta református házasságkötés volt 17.204, elválás 1528. Ágostai evangélikus házasságkötés 8891, elválás 487. Görögkeleti házasság 25.725, elválás 1634. Unitárius házasság 357, elválás 39. Izraelita 6578, elválás 468. E számok azt jelentik, hogy Magyarországon minden 9-ik házasság felbomlik, ha a felek unitáriusok; minden 11-ik, ha a felek reformátusok; minden 14-ik, ha a felek izraeliták; minden 15-ik, ha a felek görög-keletiek; minden 18-ik, ha a felek evangélikusok; de csak minden 37-ik bomlik szét, ha a felek akár latin, akár görög szertartású katolikusok. Ebbôl egyenesen következik, hogy a családi élet legjobb fenntartója s a gyermeknevelés folytonosságának leghívebb ôre a katolikus vallás.

A legmegrázóbb adatokat s egyben a katolikus vallásra legfényesebb bizonyítékokat ott kapjuk, ahol az országpusztító egykét vesszük szemügyre s a statisztika világánál azt kérdezzük, melyik vallás tud az egyke terjedésének leginkább gátat vetni. Pezenhoffer könyve elsôsorban az egykével foglalkozik; a fent érintett két másik kérdést csak mellesleg tárgyalja. Kimutatja pl., hogy 1830-tól 1900-ig a Dunántúlon a katolikusok több mint 66 százalékban szaporodtak, míg a reformátusok csak 49 százalékkal. Még feltűnôbbek a legújabb adatok. 1900-tól 1910-ig a katolikusok a Dunántúlon 160,803 lélekkel szaporodtak; a reformátusok ugyanazon idôben ugyanott mindössze csak 13 lélekkel. Ez a katolikusoknál 7,24 százalékos szaporodás, a reformátusoknál csak 0,004 százalékos. Azaz: ott a katolikusok szaporodása, egyenlô tömegeket véve alapul, a reformátusokénak ezernyolcszáztízszerese. Azt a népszaporulatot tehát, amelyet a hazának tíz év alatt a dunántúli 2.225.156 katolikus megadott, a reformátusok csak akkor adták volna meg, ha 4.027.532.000-en, azaz négymilliárdnyion volnának. Pedig a reformátusok között éppen nagyobb jómódjuk miatt a kivándorlás is kevesebb volt s a halálozás is, mint a katolikusoknál.

Hasonlót mutat ki Pezenhoffer az ország többi részeirôl, a városokról is.

Szeged pl. jóval nagyobb mint Debreczen; az országnak Budapest után legnagyobb városa 118,328 lakossal (1910-ben). Debreczen lakossága 92,729; tehát egy nagy alföldi várossal kisebb mint Szeged. Ez azonban régente nem így volt. Fényes Elek szerint 1830-ban Debreczen még jóval nagyobb volt Szegednél. Debreczennek szerinte akkoriban 48,400, Szegednek csak 32,725 lakosa volt. De még ezenfelül adatok vannak arra, hogy Debreczennek ez a lassabb szaporodása is nagyobb, részben nem a református törzslakosság érdeme, hanem a ma már 20,8 százaléknyi katolikusságé. A ,,Hármas Kis Tükör'' szerint az 1840-es években Debreczennek 60,000 lakosa közül még csak 1500-an voltak katolikusok. Ma a reformátusok a város lakosságának már csak kb. kétharmad részét teszik. A török hódoltság idején pusztasággá lett Alföldet csaknem kizárólag a katolikusok népesítették be újra; egyedül nekik volt erre népfeleslegük. A jászfényszarusiak népesítették be pl. Félegyházát s egy csomó más pusztát, le egészen Bugacig és Halasig. A jászapátiak alapították Kunszentmártont, ahonnan viszont ismét újabb rajok repültek ki, még Somogymegyébe is. A jászberényiek alapították Lajost és Mizsét. Más jász katolikus rajok alapították Csongrádmegyében Kiskundorozsmát; ugyancsak jászok alapították Kiskunmajsát, Kígyóst, Kerekegyházát, Kocsert, Jászkarajenôt s még egy csomó virágzó, népes községet. Ezzel szemben református telepítés alig van egy-kettô s a reformátusság azokban is egyre fogy. Pezenhoffer végül táblázatba szedi Magyarország összes megyéit a népszaporodás szempontjából s e táblázatból letagadhatatlanul kitűnik, hogy a 63 vármegyébôl 57-ben a katolikusok jobban szaporodtak, mint a másvallásúak, három megyében egyenlô a katolikusok szaporodása a többi vallásbeliekével s csak háromban múlják emezek felül a katolikusokat. E három megye közül is csak az egykés Torontál válik a katolikusoknak szégyenére; a másikban, Máramarosban, a katolikusok száma elenyészô s csupa városlakó, a primitív életkörülmények közt élô s jobban szaporodó ruténekkel szemben; a harmadik: Csík, teljesen katolikus megye; itt a katolikusok százalékszáma oly magas, hogy szinte már nem is emelkedhetik (98,8); a reformátusok és zsidók számbeli gyarapodása itt tisztán a bevándorlás következménye a fellendült faipar, erdôirtások stb. következtében.

Jellemzô, hogy az izraeliták is mindenült fogynak, kivéve az északkeleti rutén megyéket, ahol azonban szaporodásuk szintén nagyrészt a bevándorlás eredménye.

Pezenhoffer számításait a következôkben foglalja össze:

"Az 1910-iki népszámlálás a Magyar Birodalmat 20.886.487 lélekbôl állónak találta. Ha az ország 1870-tôl kezdve úgy szaporodott volna, mint a latin szertartású római katolikusok, akkor 1910-ben 22.345.582 lakója lett volna; ha úgy, mint a görög szertartású római katolikusok, akkor 19.579.724; ha úgy, mint a reformátusok, 20.018.725; ha ág. ev. mintára, 18.673.802; ha úgy, mint a görögkeletiek, akkor 17.891.078... A tiszta katolikus és tiszta református szaporodás közti különbség 2.327.857, a tiszta katolikus és tiszta ág. ev. közti 3.672.080, a katolikusok és görögkeletiek közti 4.453.604. Hazánk tehát a katolicizmustól negyven év alatt egy-egy Görögországot, Szerbiát, sôt Bulgáriát kapott, illetve kaphatott volna, ha katolikus lett volna. De hogy annyi lakosa van, amennyi van, azt is a katolicizmusnak köszöni."

Mindezekbôl szinte kiált az a tanulság, hogy a katolicizmus nemcsak lelki, de nemzeti szempontból is legnagyobb áldása országunknak s a katolicizmus fejlesztése, elsôsorban a hitéleti katolicizmusé, amely a lelkek megnevelésében s erkölcsi érzésének szilárdításában pótolhatatlan szolgálatokat tesz, közös hazafiúi kötelessége mindenkinek, még a nem-katolikus magyaroknak is. A kálvinizmust szerették irányzatosan ,,magyar'' vallásnak nevezgetni. Joggal felel erre Pezenhoffer: nem az az igazi magyar vallás, amely a hazát a lassú öngyilkosságnak viszi neki, hanem amely erôsíti s izmossá, egészségessé, gyarapodóvá teszi, s ez a katolicizmus.

Megjegyzendô még, hogy hasonló eredményeket mutat fel a vallási statisztika a katolicizmus javára más országokban is: Németországban, Angliában, Hollandiában stb. (L. Krose: Religionsstatistik, Hans Rost: Die Kulturkraft des Katholizismus stb.). Franciaországban, mely névleg csaknem teljesen katolikus ugyan, de ahol a katolikus hitélet a forradalom óta szinte teljesen elvesztette befolyását a nép széles rétegeire, szintén statisztikailag kimutatható, hogy csak azokban a département-okban van erôs szaporulat, amelyek vallásosságukról ismeretesek, nevezetesen az északi megyékben (Pas-De-Calais, Bretagne, Vendée, Normandie) s viszont, mennél vallástalanabb valamely megye, annál védtelenebbül esik az egyke karjaiba, a nemzeti öngyilkosság örvényébe.

Itt is igaznak bizonyult tehát: az igaz vallás, Krisztus igaz Egyháza nemcsak hitéleti és erkölcsi téren, hanem még földi boldogulásunk kérdéseiben is a legmegbízhatóbb kalauz, az emberiség legnagyobb jótevôje.