Bangha Béla S.J.: Világhódító kereszténység

Krisztusnak a világot s a világnak Krisztust! (Előszó)

Legszebb álom minden álmok között és legsürgetőbb kötelesség minden kötelességek között: Krisztust elhozni a krisztustalan világnak s a világot meghódítani Krisztusnak! Odafektetni ismét a Megváltó lábai elé a földkerekséget, felragyogtatni az ő királyi jogarát minden ember, minden intézmény s minden életnyilvánulás fölött!

Az Úr maga tanított minket erre a vágyra s törekvésre, amikor a Miatyánkban mindnyájunknak - nemcsak a szen- teknek. hanem az egyszerű halandóknak is, és nemcsak a püspököknek és papoknak, hanem minden hívőnek - ezt az imádságot kötötte legelsősorban a lelkére: "Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!"

Nem a mindennapi kenyér, nem is a saját bűneink bocsánata vagy a gonosztól való menekedés, hanem mindenekelőtt az töltse el mindnyájunk szívét s arra kérjük mindenekelőtt az lsten kegyelmét: hogy az Ő neve szenteltessék meg, az Ő országa jöjjön el közénk s az Ő szándékai teljesedjenek idelenn, mikép teljesednek a mennyben!

Krisztusnak a világot és a világnak Krisztust!

Nagyobb jót az emberiséggel nem tehet senki, nagyobb őrömet és dicsőséget az Úrnak nem szerezthet senki, mint aki ennek az üdvözítő imádságnak teljesedésén dolgozik s szomjas lélekkel vizsgálja az utakat és módokat, amelyeken ezt a szent álmot és nemes akaratot valósággá lehet kristályosítani. A társadalmat vissza kell vezetni Krisztushoz, mert jogilag az övé s mert valamikor, legalább a keresztény világ- világban valóban az övé is volt. Krisztushoz kell vezetni az emberiséget, mert "más név nem adatott az embereknek az ég alatt, melyben üdvözülnünk kellene". Krisztus nélkül már itt a földön céltalan, sivár és értelmetlen az élet, vigasztalan a fájdalom, megoldhatatlanok a társadalmi feszültségek, odatúl pedig nincs nélküle remény és üdvösség. A tudat, hogy milliók és százmilliók élik le az életet Krisztus nélkül, tehát igazság, erő, boldogság és remény nélkül, főkép azért, mert nincs aki őket Krisztushoz vezesse, elviselhetetlen annak, aki Krisztusban hisz s embertársait szereti. Az elviselhetetlenségnek ez az érzete kelti fel aztán a jobbak lelkében az apostoli tettvágyat, valamint az aggódó kérdést: mikép lehetne ezen a legnagyobb bajon segíteni?

Ennek az apostoli lélekvágynak szeretne egyben-másban utat jelölni ez a könyv. Rá szeretne mutatni a Krisztusország mai helyzetére, az örvendetes jelenségek mellett a fájdalmas hiányok, lesiklások s elmaradások okaira, valamint azokra a módozatokra, ahogyan a kereszténység mai megalázott és méltatlan helyzetén javítani lehetne. Vagyis: a mulasztásokra és a teendőkre. Bátran ée nyiltan, de ugyanakkor szeretettel és mérséklettel. Őszintén feltárva a hiányokat és hibákat, amelyek az apostoli tevékenységben a sikertelenség okai szoktak lenni, de nem a meddő kesergés vagy szeretetlen vádaskdás hangján, hanem a magunk munkájának lehető tökéletesítése és a helyzet jobbítása céljából. Mérséklettel: mert eszmélődéseinkkel nem lázas kapkodást vagy éppen forradalmi kezdeményezéseket kívánunk sürgetni, hanem vizsgálni a helyzetet, kutatni a megoldások módját s indítványokat tenni, mindíg azzal a magától értetődő megszorítással, hogy javaslataink fölött ítéletet mondani s abból a felhasználhatót felhasználni, a meg nem felelőt pedig mellőzni mások joga és feladata.

A hatalmasan ébredő katolikus öntudat és apostoli tettvágy, hisszük, szívesen fogadja szerény fejtegetéseinket. Hiszen mindenki érzi, hogy a Krisztusország védelme és fejlesztése terén ma tömérdek az égető probléma s mindenkép jogosult a kérdés: mi volna még a teendő és min múlik a Krisztusország igazabb, teljesebb, diadalmasabb előbbrevitele. Azok, akiknek ez szívük ügye, bizonnyal örömmel mélyednek el e kérdések tárgyalásában s ha talán nem teszik is minden részletben magukévá a szerző felfogását, mégis bizonnyal találnak e lapokon további gondolkozásra indítót. Nem mindenki van hivatva messze kimagasló őrhelyen, súlyos felelősséggel a vállán védeni s gyarapítani a Krisztusország ügyét; sokakat szerény helyre állított a Gondviselés. De talán ezeknek is viqaszukra, buzdulásukra, eligazodásukra szolgál, ha szerényebb munkájukat is egy világot felölelő, történeti távlatokkal dolgozó, gigászi apostoli munkaterv kereteibe illesztve szemlélthetik.

Az Úr orszáqa jöjjön el közénk! Mielőbb és minél teljesebben!

*

Miközben e könyv fejtegetései papírra kerültek, megrázó események vonták magukra a világ érdeklődését. Spanyolországban a keresztény s nemzeti irány vívta élethalálharcát az ázsiai bolsevizmus ellen, majd kitört a némel-lengyel háború, amely a katolikus Lengyelországot, legalább egyelőre, letörölte Európa térképéről.

Az események politikai és nemzetközi vonatkozásai mögött itt a világnézetek érvényesülésének csatája dúl, amint általában megállapítható, hogy ahol a közvélemény felületes szemlélete csak külső érdekháborgások harcát látja, gyakran ott is a világnézeti ellentétek komorsága sötétlik fel a háttérben. Elvek, felfogások, képletek, gondolati irányok feszülnek és robbannak egymásra, nemzeti presztizsen és gazdasági érdekeken túl új világfelfogások akarnak utat törni az érvényesülés felé - egyfe1ő1 a marxista forradalom eszmevilága, másfelől az új faji és nemzeti mitoszok elméletei. A háborúk a világtörténet folyamán mindíg akkor voltak legelkeseredettebbek, amikor eszmék, szemléletek, szellemi lángolások fűtötték a harci szenvedélyeket.

A legújabb világnézet-politikai bajvívás ok az Ibériai-félszigeten a kereszténység győzelmére s erősödésére vezettek. míg másutt épp ellcnkezőleg, a keresztény élet és kultúra szörnyű beszűkülését jelenthetik s egy új világszövetség létesítését, amely minden eddiginél céltudatosabban kisérli majd meg a kereszténység likvidálását Európának egyharmad területén. Ez a likvidálás történhetik brutális ázsiai módszerekkel, vagy színre finomultabb s rejtettebb formában: a cél mindkét esetben azonos lesz. Nem a régi liberalizmus és szabadkőművesség tűszúrásai lesznek a módszerek, hanem a teljes és maradéktalan visszaszorítás eszközei, amikor az ellenfélnek már védekezni sincs joga többé. A kereszténység maradhat, ha tud, a lelkek csendes eligazítója és vigasztalója, az otthonokban s a templomokban tovább folyhat a vallásos élet, de az ifjúság nevelésében, közéletben s kultúrában az Egyháznak mozdulnia sem szabad többé. Itt egy új katakombai helyzet kezdődik, az egyháztörténelemnek egy új szaka, a népek cél- céltudatos visszakancsukázása egy új pogányságba.

A helyzet döbbenetes komolyságát növeli az az ájult némaság, amellyel az európai kereszténység az események torlódását szemléli. Nem gondol s mai helyzetében nem is igen gondolhatna arra, hogy az egyre növekvő veszélyt elhárítsa: nincsenek meg hozzá az eszközei. Ha fél Európa fölött összecsapnak is a modern vallásirtás hullámai, a kereszténység tiltakozni fog, amiq tud, de tenni ellene nem fog. Tudomásul kell vennie, ami történik, mint ahogy tudomásul veszi a szovjet húszéves vallásirtását s a mexikói egyház elpusztítását s tudomásul vette volna Spanyolországét is, ha veletlenül másfelől, politikai érdek területek felől, nem nyúlik feléje segítség. Valamikor Európa népei vallásos lelkesedésből a Szentföld visszavételére szöktek talpra, majd a török betörésekkel szemben századokon át egész Európán végigzúgott a csatakiáltás a kereszténység közös védelmére. Ma nem hogy egyetlen kard nem lendül ki a hüvelyéből s egyetlen len tiltakozó szó sem hangzik el a keresztnek egész országokban ban való letiprása ellen, de a közvélemény szinte fel sem figyel már rá, sőt mindnyájan eszelősnek tartanók azt, aki a mai államoktól a keresztény életvédelem erélyes gesztusait kívánná - ugyanakkor, amikor befelé az Egyház jobban virágzik, mint valaha s a katolicizmus erkölcsi presztízsének újabb fénykorát éli.

Lehet, sőt valószínű, hogy a kereszténység ellenségeinek pillanatnyi előnyomulása csak átmeneti s esetleg éppen a katolicizmus számára nyit a közeli jövőben széles, eddig elzárt érvényesülési távlatokat. Lehet, hogy a borzalmak, amelyek a vallásüldözés és társadalomfelforgatás erőszakos útját jellemzik, valami nagy és egyetemes kiábrándulást hoznak majd maguk után s a legépítőbb erő, a vallás és a katolicizmus visszasóvárgását teszik uralkodó jelenséggé a kijózanodott tömegekben. Ebben az esetben maga ez a szerencsés fordulat állítja majd az Egyházat ma még nem is sejtett méretű, ú] világtérítés feladatai elé.

Mind a két esetben az az érzésünk, hogy a világtörténeti helyzet újabb meg újabb alakulása csak aláhúzza e könyv tételeit; nevezetesen azt, hogy napjainkban a kereszténységnek mindenkép rá kell ébrednie a korszak jelentőségére, amelyben él s a feladatokra, amelyek előtt áll; nem szabad megengednie, hogy kívülről, tőle függetlenül, külső hatóerők szerencsés vagy szerencsétlen közrejátszása szerint dőljön el, talán századokra, talán visszavonhatatlanul a saját jövője s az emberiség sorsa. Ha valaha, ma kell tanulmányozni a kérdét: hol rejlenek a mi helytállásunkban végzetessé válható mulasztások, módszertani hibák vagy veszedelmes egyoldalúságok , s hogyan kell a Gondviselés által reánk bízott végtelen erőket s értékeket a jövő alakításának áldott és tevékeny energiáivá váltani: lsten dicsőségére, a kereszténység új igazolására s az emberiség mérhetetlen hasznára.

Budapest, 1939 szeptember 27-én.