Ágotha Tivadar: A Budapesti Megyei Bíróság I.

Balogh Sándor [a későbbi dr. Balogh Sándor, a szemináriumból való kirúgása után az USA-ba emigrált politológus professzor, akinek honlapunkon ITT és ITT vannak fent írásai] beszéde 1952-ben a Budapesti Megyei Bíróság előtt, a veszprémi kispapok perében. Részlet a szerző "Megalkuvás nélkül - Veszprémi kispapok az ateista hatalom börtöneiben" c. könyvéből. A könyv letölthető a Pázmány Péter elektronikus könyvtárból a ITT. )

...Utánam Balogh Sanyi következett. Bőven és világosan fejtegette a maga igazát.
Beszédét később ő maga újra összeállította. Ez a bíróságon elmondottal lényegileg megegyezik.

A szöveg pedig így hangzik:

-- Tisztelt Megyei Bíróság!
Először is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az államvédelmi hatóság által kiállított jegyzőkönyvet nem ismerem el, amennyiben a tények puszta felsorolásán túl mást is tartalmaz.
Kétségtelen tények a következők:

1. Kitettük Mindszenty bíboros képét a faliújságra, a következő szöveggel: ,,1949. február 3. - 1952. február 3. Ma van három éve annak, hogy a Népbíróság megkezdte a Mindszenty-per tárgyalását. Imádkozzunk a rettenthetetlen főpásztorért, aki még mindig börtönben szenved a magyar nép bűneiért.''

2. Kitettem Ágotha Tivadar cikkét, melyben a lebontott Regnum templom történetét ismerteti.
3. Kitettem Szabó István Európa oázisa című cikkét, melyben Portugáliát és Salazárt ismerteti.
4. Az Acta Apostolicae Sedis-ből, a Vatikán hivatalos lapjából közöltem decretumokat, melyek a materializmust és a kommunizmust elítélik.
Ezek a tények. Amennyiben a szeminárium szelleméről és eme tények államellenes mivoltáról van szó a jegyzőkönyvben, az nem tőlem származik, hanem a szavaimat eredeti értelméből kiforgató nyomozóközegektől. Például, mikor azt kérdezték, hogy bűnösnek érzem-e magam, erre a következő választ adtam: ,,A felsorolt tények valódiságát elismerem, azonban minthogy azok nem bűncselekmények, bűnösnek nem érzem magam.'' Ezt a jegyzőkönyvben úgy rögzítették, hogy az ellenem felhozott vád valódiságát és bűnösségemet elismerem.

Miért írtam mégis alá a jegyzőkönyvet? Először a délutáni kihallgatáson megtagadtam. Éjjel az előadó a kövező kijelentést tette: ,,Nézze, akár aláírja, akár nem, az történik, amit mi akarunk. Csak ha nem írja alá, akkor még súlyosbítja a helyzetét, ha pedig aláírja, a bíróságon még kifejtheti nézetét.''
Ezért tehát élek az alkalommal, és részleteiben is ki fogok térni a jegyzőkönyv tartalmára. Egyébként ki fogom mutatni, hogy az elkövetett tettek nem lehetnek bűncselekmények. Majd a szeminárium szelleméről fogok még néhány szót szólni.
Első pontként a Mindszenty-kép szerepel. Erre vonatkozólag a következő megjegyeznivalóm van:

Mindszentyt a népbíróság elítélte ugyan, de az ítélet indoklásában hangsúlyozta, hogy nem a főpapot és bíborost hanem -- idézőjelben mondom -- a ,,népellenes összeesküvőt''. Mi pedig nem az ,,összeesküvő'', hanem a bíboros Mindszentyért imádkoztunk. A kép is egyházi funkció közben ábrázolja.
Mindszenty jogilag még mindig a magyar Egyház és az esztergomi főegyházmegye feje, és mint ilyenért, egyházmegyéjében ma is, minden misében imádkoznak érte. Tehát mi sem követhettünk el államellenes cselekedetet, mikor imádkoztunk érte.

Mindszenty valóban rettenthetetlen főpásztornak bizonyult már 1945-ben, veszprémi püspöksége idején is. Akkor, mint elnök úr is bizonyára jól tudja, a nyilasokkal szemben is rettenthetetlenül kiállt épp értünk, kispapjaiért. Lelkiismeretben tehát kötelezve érezzük magunkat, hogy imádkozzunk érte. -- Tehát nem mi követtünk el bűntényt, akik imádkozunk Mindszentyért, hanem azok, akik megsértve a lelkiismereti szabadságot biztosító alkotmányt, minket ebben megakadályoznak.
Ágotha és Szabó teológus társaim cikkeivel kapcsolatban az alkotmányban biztosított sajtószabadságra hivatkozom. Kétségtelen, hogy Ágotha Tivadar cikke alkalmas arra, hogy államellenes, izgató hatást váltson ki, ez azonban nem Ágotha hibája, hanem azoké, akik egyrészt a templom lebontását elrendelték, másrészt, akik a nép hangulatát szinte úgy felszították, hogy pusztán a csupasz tény minden kommentár nélkül való közlése is, az államrend elleni izgatással egyenlő. Ha tehát egy puszta ténynek a közlése büntetendő cselekmény, akkor hol van itt a sokszor emlegetett és hangoztatott sajtó- és szólásszabadság?

Ugyanez áll az Európa oázisa című cikkre is. Szabó Istvánnak az a bűne, hogy rossz témát választott. Nem Salazárról kellett volna írnia, aki az ügyész úr szerint ,,üldözte a kommunistákat'', hanem a szegény kommunistákról. Vagy ha már róla és munkásságáról írt, nem lett volna szabad elismerni az eredményeket, hanem a fehérre azt kellett volna mondani, hogy fekete, az oázisra, hogy mocsár, és így most nem vádolnák izgatással. Mi ez, ha nem a sajtó- és szólásszabadságot biztosító alkotmány lábbal tiprása?
Vádolnak még azzal, hogy a katolikus Egyház hivatalos lapjából idézeteket tettem ki a faliújságra, a ,,Róma hangja'' című rovatba. Ezzel kapcsolatban ez a mondanivalóm:

Az ,,Acta Apostolicae Sedis'' a magyar posta közvetítésével jutott el hozzánk. Soha el nem kobozták. Annak olvasását soha nem tiltották. Tehát ha szabad egyénileg olvasni, miért nem szabad azt a faliújságon olvasni? Az Acta Apostolicae Sedis a Vatikán hivatalos lapja. A Vatikán pedig a katolikus vallási élet központja. Ennek folytán az Acta Apostolicae Sedis közlései is elsősorban vallási és világnézeti jellegűek. Tényleg a szóban forgó dekrétumok is a kommunizmussal, mint világnézettel foglalkoznak és ítélik el. Ha ez politikai izgatás, akkor ezért én nem vagyok felelős, sem a pápa, hanem azok, akik a vallást és a politikát összekeverik, és politikát csinálnak a vallásból, vallást a politikából. Így aztán a vallásszabadság hangoztatásával a ,,politika'' leple alatt sokkal könnyebb a vallást üldözni. Így azonban a vallásszabadságot biztosító alkotmány csupán írott malaszt, amit naponta százszor és ezerszer fel lehet rúgni.

Tudom, hogy az Alkotmányban szerepel az a kitétel, hogy a szabadságjogokat a ,,dolgozó nép érdekeinek megfelelően'' biztosítja. Nézzük csak, mit jelent ez a megszorítás a jelen esetben?
Mindszenty prímást a ,,Boldogasszony éve'' folyamán az egész magyarság, az egész nép megismerte és megszerette. Tömegesen kereste fel a búcsújáró és egyéb helyeket, ahol Mindszenty beszélt. Az egész katolikus nép ismeri, szereti és imádkozik érte. Miért ellenkezik a nép érdekeivel, ha mi is imádkozunk érte? -- Az egész országban tapasztalható az az örvendetes tény, hogy a templomok szűkek a hívek befogadására. A katolikus nép napjainkban templomba járóbb, mint valaha. Ebből látszik, hogy mi a nép érdeke?

Ebből kitűnik a magyar nép vallásos lelkülete.
El lehet tehát képzelni, hogy mennyire ellenkezik a katolikus magyar nép érdekeivel, ha a pápa az Isten- és vallásellenes materializmust elítéli!
Most még néhány szót a szeminárium szelleméről. Kétségtelen, hogy működésünk elég híven fejezte ki a szeminárium szellemét, és egyes elöljáróink észrevehetően és tudatosan igyekeztek ezt a szellemet építeni és erősíteni, és mind itt, mind a szemináriumban a legteljesebb mértékben meg is voltunk győződve, hogy ez a helyes egyházias szellem. Ez a krisztusi szellem. Azonban le kell szögezni, hogy amikor elöljáróink ezt a szellemet ápolták, a legteljesebb mértékben óvakodtak attól, hogy belemerüljenek a napi politikai kérdésekbe, sőt, hogy a fennálló rendszer ellen meg nem engedett módon izgassanak.

Ezeket tartottam szükségesnek elmondani.
Ezek után nem méltányos és enyhe ítéletet kérek -- mint tisztelt védőm tette --, hanem a legteljesebb mértékben igazságos ítéletet [szerk. megj.: ami 6 év börtön lett].

Sándor beszédébe is bele-beleszólt Olty, de Sanyit ez különösebben nem zavarta.