Athanasius Schneider püspök: Az abortált magzatok

sejtjeinek a felhasználásával készült oltások

alkalmazása erkölcsileg nem megengedett

Michael J. Matt-nek, a Remnant főszerkesztőjének a bevezetője: Mivel a világ legnagyobb részének azzal a nyugtalanító kilátással kell szembesülnie, hogy rákényszerítsék egy 99,5 százalékos gyógyulási rátájú vírus elleni védőoltásra, igazán hálásak vagyunk Athanasius Schneider és Joseph Strickland püspöknek, hogy kiadták ezt a fontos új nyilatkozatot arról, hogy az abortált magzatok sejtjeiből származó vakcinák erkölcsileg nem megengedettek. Nem minden oltóanyagjelölt tartalmaz magzati sejteket, de a keresztények számára mindenhol fontos megérteni a különbségeket és megismerni az oltások elfogadásának erkölcsi következményeit, amelyek azok munkája, akiknek nyilvánvalóan nem okoz gondot ilyen hátborzongató módon megsérteni az élet szentségét. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a nyilatkozat 2020. december 12-én kelt, a Guadalupe-i Szűzanya, a Meg Nem Születettek Patrónusának liturgikus emléknapján. Járjon értünk közbe azért, hogy legyen erőnk megismerni és megérteni keresztény kötelességünket, hogy betartsuk az erkölcsi törvényt ezekben a szorongató és keresztényüldöző időkben. Amint azt a szöveg megjegyzi, a nyilatkozat "különböző országok orvosainak és tudósainak tanácsai és javaslatai alapján íródott".

Az elmúlt hetekben hírügynökségek és különféle információs források arról számoltak be, hogy a Covid-19 vészhelyzetre reagálva néhány ország oltásokat gyártott abortált emberi magzatok sejtjeinek a felhasználásával. Más országokban pedig terveznek ilyen oltásokat előállítani.

Egyháziak egyre növekvő kórusa (püspöki konferenciák, egyes püspökök és papok) mondja, hogy abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre alternatív, etikailag engedélyezett anyagokat felhasználó oltóanyag, erkölcsileg megengedhető lenne a katolikusok számára is az abortált babák sejtvonalaiból készült oltás. Ennek az álláspontnak a támogatói a Szentszék két dokumentumára hivatkoznak: az első, az Pápai Élet Akadémiájáé, a címe: „Morális reflexiók az abortált emberi magzatokból származó sejtekből készített vakcinákról”, és 2005. június 9-én adták ki; a második, a Hittani Kongregáció utasításai, „Dignitas Personae, bizonyos bioetikai kérdésekről” címmel, ami 2008. szeptember 8-án jelentek meg. Mindkét dokumentum lehetővé teszi ilyen oltások alkalmazását kivételes esetekben és korlátozott ideig, annak alapján, amit az erkölcsteológiában a gonosszal történő távoli, passzív, materiális együttműködésnek neveznek. A fent említett dokumentumok kijelentik, hogy ugyanakkor az ilyen oltásokat használó katolikusoknak „kötelességük közölni eltérő nézetüket és kérni, hogy egészségügyi rendszerük más típusú oltásokat is elérhetővé tegyen számukra”.

Az abortált emberi magzatok sejtvonalaiból készült oltások esetében egyértelmű ellentmondást látunk az abortuszt minden esetben kategorikusan súlyos, bosszúért az égbe kiáltó erkölcsi rosszként elutasító katolikus tanítás (lásd: Katolikus Egyház katekizmusa, 2268, n. 2270) és aközött a gyakorlat között, hogy az abortált magzati sejtvonalakból származó oltásokat erkölcsileg elfogadhatónak tekintik a „sürgős szükség” kivételes eseteiben - távoli, passzív, materiális együttműködés alapján. Az az érvelés, hogy az ilyen vakcinák erkölcsileg engedélyezhetők, ha nincs alternatíva, önmagában ellentmondásos, és a katolikusok számára nem elfogadható.

Idézzük fel II. János Pál pápa következő szavait a születendő emberi élet méltóságáról: „A személy sérthetetlensége, amely Isten abszolút sérthetetlenségének tükröződése, elsődleges és alapvető kifejeződését az emberi élet sérthetetlenségében találja meg. Mindenekelőtt az az általános felháborodás, amelyet az emberi jogok - például az egészséghez, az otthonhoz, a munkához, a családhoz, a kultúrához való jog - nevében méltán tesznek, hamis és illuzórikus, ha a legalapvetőbb, az élethez való jog, valamint minden más személyes jog feltételét nem védik maximális elszántsággal.” (Christifideles Laici, 38). A meggyilkolt születendő gyermekek sejtjeiből készített vakcinák használata ellentmond a születési élet védelme „maximális elszántságának”.

A materiális együttműködés teológiai elve bizonyosan érvényes, és számos esetre alkalmazható (pl. adófizetések, rabszolgamunkából készült termékek felhasználása stb.). Ez az elv azonban aligha alkalmazható a magzati sejtvonalakból készült vakcinák esetében, mert azok, akik tudatosan és önként kapnak ilyen oltásokat, egyfajta közreműködésbe lépnek, bár nagyon távolról, de az abortuszipar folyamatával. Az abortusz bűntette olyan szörnyű, hogy a bűncselekményhez történő bármiféle kapcsolódás, akár ha nagyon távoli is, erkölcstelen, és ennek tudatában egy katolikus semmilyen körülmények között nem fogadhatja el. Annak, aki ezeket az oltóanyagokat használja, be kell ismernie, hogy teste profitál az emberiség egyik legnagyobb bűncselekményének a „gyümölcseiből” (bár a nyomdokait kémiai folyamatok révén eltávolítják).

Az abortusz folyamatához történő bárminemű kapcsolódás, még ha a legtávolabbi és hallgatólagos is, árnyékot vet az Egyháznak arra a kötelességére, hogy rendületlenül tanúskodjon arról az igazságról, hogy az abortuszt teljesen el kell utasítani. A cél nem szentesítheti az eszközt. Az ember által ismert egyik legrosszabb népirtást éljük meg. Millió-millió csecsemőt mészároltak le világszerte anyjuk méhében, és napról napra folytatódik ez a rejtett népirtás az abortusziparon, az orvos-biológiai kutatásokon és a magzati technológián keresztül, valamint a kormányok és a nemzetközi szervek arra irányuló nyomásgyakorlásával, hogy támogassák az ilyen oltásokat, mint céljaikat. Most nem annak van itt az ideje, hogy a katolikusok engedjenek; ezt durva felelőtlenség lenne. Ezeknek az oltásoknak a katolikusok általi elfogadása azon az alapon, hogy ez csak egy „távoli, passzív és materiális együttműködés” a gonosszal, az Egyházat az ellenségei kezére játszaná át, és gyengítené, mint az utolsó fellegvárat az abortusz gonoszsága ellen.

Mi más lehetne a magzati sejtvonalakból származó oltás, mint az Istentől kapott Teremtés rendjének a megsértése? Ugyanis a rend súlyos megsértésén alapul, egy meg nem született gyermek meggyilkolásával. Ha ettől a gyermektől nem tagadták volna meg az élethez való jogot, ha sejtjeit (amelyeket a laboratóriumban többször tovább tenyésztettek) nem bocsátották volna rendelkezésre oltóanyag előállítására, nem tudták volna azokat forgalomba hozni. Itt tehát Isten szent rendjének kettős megsértése van: egyrészt magának az abortusznak, másrészt pedig az emberkereskedelemnek és az abortált gyermekek maradványai forgalmazásának szörnyű üzletén keresztül. De a Teremtés isteni rendjének ez a kettős figyelmen kívül hagyása soha nem igazolható, még azért sem, hogy egy ilyen oltásokkal megőrizzük egy személy vagy a társadalom egészségét. Társadalmunk létrehozott egy helyettes vallást: az egészséget tették a legfőbb Jóvá, ami egy istenpótlék, akinek áldozatokat kell felajánlani - ebben az esetben egy másik emberi élet halálán alapuló oltással.

Az oltásokkal kapcsolatos etikai kérdések vizsgálata során fel kell tennünk magunknak a kérdést: Hogyan és miért vált mindez lehetővé? Valóban nem volt alternatíva? Miért jelent meg a gyilkosságon alapuló technológia az orvostudományban, amelynek a célja az élet és egészség megőrzése lenne? Az ártatlan magzatot kizsákmányoló és testüket „nyersanyagként” oltóanyagként felhasználó bio-orvosi kutatás inkább hasonlít a kannibalizmusra, mint az orvostudományra. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a bio-orvosi iparban egyesek számára a születendő gyermekek sejtvonalai „terméknek” számítanak, az abortuszt végzők és az oltóanyagokat gyártók a „szállítók”, az oltóanyagok befogadói pedig a „fogyasztók”. A gyilkosságon alapuló technológia a kilátástalanságban gyökerezik és kétségbeeséssel végződik. Ellen kell állnunk annak a mítosznak, miszerint „nincs alternatíva”. Éppen ellenkezőleg, abban a reményben és meggyőződésben kell lennünk, hogy léteznek alternatívák, és hogy az emberi találékonyság Isten segítségével felfedezheti őket. Csak így lehet átjutni a sötétségből a fénybe, és a halálból az életbe.

Az Úr azt mondta, hogy a végső időkben még a választottakat is megtévesztik (vö. Mk. 13:22). Ma az egész Egyháznak és minden katolikus hívőnek sürgősen meg kell erősödnie a hit tanában és gyakorlatában. Az abortusz gonoszságával szemben a katolikusoknak minden eddiginél jobban „tartózkodniuk kell a gonosz minden fajtájától” (1Tessz. 5:22). A testi egészség nem abszolút érték. Az Isten törvényének való engedelmességnek és a lelkek örök üdvösségének elsőbbséget kell adni. A kegyetlenül meggyilkolt születendő gyermekek sejtjeiből származó oltások egyértelműen apokaliptikus jellegűek, és esetleg előrevetíthetik a fenevad bélyegét (lásd Jel 13:16).

Napjainkban bizonyos egyházi emberek úgy nyugtatgatják a híveket, hogy megerősítik, hogy az abortált gyermekek sejtvonalaiból származó Covid-19 oltóanyag erkölcsileg engedélyezett, ha alternatív lehetőség nem áll rendelkezésre. Állításukat a gonosszal való „materiális és távoli együttműködés” alapján igazolják. Az ilyen állítások rendkívül antipasztoriálisak és kontraproduktívak, különösen, ha figyelembe vesszük az abortuszipar egyre apokaliptikusabb jellegét, valamint egyes orvos-biológiai kutatások és embrionális technológiák embertelen jellegét. Most jobban, mint valaha, a katolikusoknak kategorikusan nem szabad ösztönözniük és előmozdítaniuk az abortusz bűnét, még a legkisebb mértékben sem, azzal, hogy elfogadják ezeket az oltásokat. Ezért, mint a lelkek örök üdvösségéért felelős apostolok és pásztorok utódai, lehetetlennek tartjuk a hallgatást és a kétértelmű hozzáállás fenntartását azon kötelezettségünkkel kapcsolatban, hogy „maximálisan elszántsággal” álljunk ellen (II. János Pál pápa) ennek a „kimondhatatlanul gonosz" bűncselekménynek. (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 51.).

Ez a nyilatkozat különféle országok orvosainak és tudósainak tanácsai és javaslatai alapján született. Jelentős hozzájárulást jelentettek a laikusok is: nagymamák, nagyapák, apák és családanyák, valamint fiatalok. A megkérdezettek - életkortól, nemzetiségtől és szakmától függetlenül - egyöntetűen és szinte ösztönösen elutasítottták az abortált gyermekek sejtvonalaiból származó vakcina gondolatát. Továbbá gyengének és alkalmatlannak ítélték meg az ilyen oltások használatának indokolását (vagyis a „materiális távoli együttműködést”). Ez megnyugtató és egyben nagyon leleplező: egyhangú válaszuk az ész és a sensus fidei erejének további demonstrációja.

Minden eddiginél nagyobb szükségünk van a hitvallók és mártírok lelkületére, akik elkerülik a saját koruk gonoszságával való együttműködés legkisebb gyanúját is. Isten igéje ezt mondja: „Legyetek egyszerűek, mint Isten gyermekei szemrehányás nélkül, egy romlott és perverz nemzedék közepette, amelyben "feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban" (Fil 2,15).

2020. december 12., a Guadalupe -i Szűzanya emléknapján

Janis Pujats bíboros, Riga nyugalmazott érseke
+ Tomash Peta, Astana érseke
+ Jan Pawel Lenga, Karaganda érseke, nyugalmazott püspöke
+ Joseph E. Strickland, Tyler (USA) püspöke
+ Athanasius Schneider, Astana segédpüspök

forrás: https://remnantnewspaper.com/web/index.php/fetzen-fliegen/item/5189-bishop-schneider-strickland-on-the-morality-of-vaccines