"... a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot"

A hit megélése, ha tilos a nyilvános szentmise

"... a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot ” (Róma, 5:3)

Az úgynevezett szabad nyugati világ katolikusainak a milliói a következő hetekben vagy hónapokban, és különösen a Szent Hét és Húsvét során, amely az egész liturgikus év csúcspontja, meg lesznek fosztva a nyilvános istenimádattól, a kitört koronavírus (COVID-19) járványra adott világi és egyházi válasz következtében. Ezek közül a legfájdalmasabb és legfélelmetesebb a szentmisének és a szentáldozásnak a megvonása.

A csaknem az egész bolygóra kiterjedő pánik jelenlegi légkörét folyamatosan táplálja az új koronavírus világjárvány egyetemesen hirdetett "dogmája". A mozgásszabadságnak, a gyülekezési jognak és a véleménynyilvánítás szabadságának, mint alapvető emberi jogoknak a megtagadása szinte egy pontos terv szerint, globálisan összehangolva zajlik. Így az egész emberiség egy "egészségügyi világdiktatúrának" a foglyává válik, amely politikai diktatúraként is megnyilvánul.

Ennek az új, az egész világon elterjedő "egészségügyi diktatúrának" egy lényeges mellékhatása, amely villámgyorsan terjed az egész földön, a nyilvános istentiszteletek minden formájának egyre növekvő és kompromisszumok nélküli betiltása. 2020. március 16-tól kezdve a német kormány betiltotta a vallások nyilvános összejöveteleinek minden formáját. [szerk. megj.: Azóta már Magyarországon is betiltották.] A nyilvános istentisztelet minden formájának ilyen drasztikus, szigorú tilalma még a Harmadik Birodalom idején is elképzelhetetlen lett volna.

Mielőtt Németországban meghozták ezeket az intézkedéseket, Olaszországban és Rómában, a katolicizmus és a kereszténység szívében, már államilag betiltottak minden nyilvános istentiszteletet. A nyilvános istentisztelet Rómában történt betiltása visszajuttatta az Egyházat a pogány római császárok által az első évszázadokban kiadott hasonló tilalom idejéhez.

Azokat a papokat, akik hívek jelenlétében szentmisét mernek bemutatni, a jelen körülmények között megbüntetik vagy börtönbe vetik. Az "egészségügyi világdiktatúra" olyan helyzetet teremtett, amely a katakombák, az üldözött Egyház és a földalatti Egyház levegőjét árasztja, különösen Rómában. Ferenc pápa, aki március 15-én magányosan, meg-megállva végigzarándokolt Róma elhagyatott utcáin, a Santa Maria Maggiore templomban található „Salus populi Romani” képtől a Szent Marcello templomban található Csodálatos keresztig, apokaliptikus képet idézett fel. Emlékeztetett az 1917. július 13-i harmadik fatimai titok következő leírására: „A Szentatya egy nagyvároson haladt át, amely félig romokban hevert, félig remegve meg-megállt, fájdalomtól és bánattól sújtva.”

Hogyan reagáljanak a katolikusok és hogyan viselkedjenek ilyen helyzetben? Úgy kell felfognunk és elfogadnunk, mint próbatételt az isteni gondviselés kezéből, amely nagyobb lelki haszonnal fog járni, mintha nem tapasztaltuk volna meg. Ezt a helyzetet úgy kell felfognunk, mint isteni beavatkozást az Egyház jelenlegi példátlan válságába. Isten most az irgalmatlan világ „egészségügyi diktatúráját” használja fel az Egyház megtisztítására, hogy felébressze az Egyházat, elsősorban a pápát és a püspököket a szép modern világ illúziójából, a világgal való flörtölésből , az időleges és földi dolgokba való elmerülésből. E világ hatalma mostanra erőszakkal elválasztotta a hívőket pásztoraiktól. A papságot a kormányok arra kötelezik, hogy nép nélküli liturgiát mutasson be.

Ennek a tisztító isteni beavatkozásnak megvan az az ereje, hogy megmutassa mindannyiunknak, mi az, ami a legfontosabb az Egyházban: Krisztus Testének és Vérének eucharisztikus áldozata, valamint a halhatatlan lelkek örök üdvössége. Az Egyházban azok, akiket váratlanul és hirtelen megfosztottak a leglényegesebbtől, most mélyebben láthatják és értékelhetik annak értékét.

Annak ellenére, hogy a szentmisétől és a szentáldozástól való megfosztás fájdalmas helyzetet eredményezett, a katolikusok nem adhatják át magukat csalódásnak vagy melankólianak. Ezt a próbát úgy kell elfogadnunk, mint bőséges kegyelmek forrását, amelyet az Isteni Gondviselés készített számunkra. Sok katolikus most valamilyen módon megtapasztalhatja a katakombák, a föld alatti Egyház helyzetét. Remélhető, hogy egy ilyen helyzet a hit és a szentség hitvallói számára új lelki gyümölcsöket fog teremni.

Ebben a helyzetben a katolikus családok arra kényszerülnek, hogy szó szerint megtapasztalják a házi templom jelentését. A vasárnapi szentmise hiányában a katolikus szülőknek otthonaikba kell gyűjteniük családjukat. Részt vehetnek otthon a televízión vagy az interneten keresztül közvetített szentmiséken, vagy ha ez nem lehetséges, szenteljenek egy imaórát az Úr napjának megszentelésére, és lelkileg egyesítsék magukat akár a városukban vagy a közelben a papok által zárt ajtók mögött bemutatott szentmisékkel. A házi templom ilyen vasárnapi szent óráját például a következő módon lehet megtartani:

Rózsafüzér imádkozása, a vasárnapi evangélium olvasása, a bűnbánat gyakorlása, a lelki áldozás, litánia, ima azokért, akik szenvednek és meghalnak, az üldözött személyekért, ima a pápáért és a papokért, ima a jelenlegi fizikai és lelki járvány véget éréséért. A katolikus családnak a nagyböjt péntekein is imádkoznia kell a keresztút állomásait. Ezenkívül vasárnap délután vagy este a szülők összegyűjthetik gyermekeiket, hogy felolvassanak számukra a szentek életéből, különösen azokat a történeteket, amelyek az egyház üldözésének időszakaiból származnak. Számomra kiváltság volt, hogy gyermekkoromban átélhettem egy ilyen élményt, amely egész életemre megadta a katolikus hit alapját.

Azok a katolikusok, akiket talán csak rövid ideig, néhány hétig vagy hónapig megfosztottak a szentmisén való részvételtől és a szentáldozás vételétől, átérezhetik azoknak az üldöztetéseknek az idejét, amikor a hívek éveken át nem vehettek részt szentmisén és nem részesülhettek szentségekben, mint például a kommunista üldöztetések során a Szovjetúnióban sok helyén.

Isten következő szavai erősítsék azokat a katolikus híveket, akik jelenleg meg vannak fosztva a szentmisétől és a szentáldozástól:

“Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” (1 Péter 4: 12–13)

“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2 Kor. 1:3–4)

“Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1 Péter 1:6–7).

Az Egyház egyik kegyetlen üldözésének idején kartágói Szent Cyprián (+258) a következő tanítást adta a türelem értékéről:

„A türelem az, ami szilárdan megerősíti hitünk alapjait. Ez az, ami reményünk növekedését a magasba emeli. Ez az, ami tetteinket irányítja, hogy megmaradhassunk Krisztus útján, miközben az Ő türelmével járunk. Milyen nagy az Úr Jézus, és milyen nagy az Ő türelme, hogy az, akit imádtak a Mennyben, nem állt bosszút a földön! Vegyük fontolóra szeretett testvéreim az üldöztetéseinkben és szenvedéseinkben az Ő türelmét; éljünk teljes engedelmességben az Ő eljövetelére várva". (De patientia, 20; 24)

Imádkozzunk teljes bizalommal az Egyház Édesanyjához, kérve Szeplőtelen Szívének közbenjárását, hogy a szentmisétől való megfosztás jelenlegi helyzete bőséges lelki gyümölcsöt teremjen az Egyház igazi megújulása számára, az igaz katolikusok, klerikusok és hívek Egyházon belüli több évtizedes üldözésének sötét éjszakája után. Hallgassuk meg Szent Cyprián szavait:

„Ha a katasztrófa okát felismerjük, egyúttal azonnal megtaláltuk a seb orvoslását is. Az Úr azt akarta, hogy a Családját próbára tegye; és mivel egy hosszú béke megrontotta az Istentől kapott tanítást, a mennyei dorgálás felébresztette a hitünket; és bár többet érdemeltünk volna a bűneinkért, az irgalmas Isten mindazonáltal úgy enyhítette, hogy minden, ami történt, inkább próbának, mint üldözésnek tűnt. ” (De lapsis, 5)

Isten megengedi, hogy a nyilvános istentisztelet és a szentmisék megvonásának rövid próbája a pápa és a püspökök szívében új apostoli buzgalmat keltsen a halhatatlan spirituális kincsek iránt, amelyeket Isten rájuk bízott - azaz buzgalom Isten dicsősége és tisztelete iránt, Jézus Krisztus egyediségéért és megváltó áldozatáért, az Eucharisztia központi szerepéért és annak szent és fenséges ünnepléséért, Krisztus eucharisztikus testének legnagyobb dicsőségéért, a halhatatlan lelkek üdvösségéért , tisztességes és apostoli gondolkodású papságért. Hallgassunk meg Szent Cyprián következő biztató szavait:

"Dicsőíteni kell Istent, jótéteményeit és ajándékait köszöntéssel kell megünnepelni, hiszen még az üldöztetések idején sem szűnt meg a hangunk Őt dicsérni. Még az ellenségnek sincs akkor hatalma, hogy meg tudná bennünket, akik teljes szívünkből és erőnkből szeretjük az Istent , abban akadályozni, hogy szüntelenül hirdessük áldásait és dicsőítsük mindig és mindenütt. Eljön az imádkozók által vágyott nap; és a hosszú éjszaka félelmetes sötétsége után a világot beragyogja Isten világossága." (De lapsis, 1)

2020. március 19.

+ Athanasius Schneider, az Astana-i érsekség segédpüspöke

forrás: https://onepeterfive.com/we-glory-in-tribulations-living-the-faith-when-public-worship-is-prohibited/