Athanasius Schneider: 12 tanács eretnek környezetben

élő katolikus családoknak

Róma, 2016. május 27. – Azzal a szexuális anarchiával szemben, amit "nevelésnek" neveznek, és amely aláássa a férfi és a nő közötti különbségeket a "gender jogokra" hivatkozva, valamint a házasság intézményének az "egyenlőség" jegyében történő lerombolásával szemben indítandó harcra hívja fel a katolikus szülőket a kommunista terror alatt sokat szenvedett egyházi vezető. Athanasius Schneider püspök túlélési tanácsokat ad a katolikus szülőknek, akik elvilágiasodott, relativisztikus értékrendet valló, ellenséges környezetben találják magukat vagy egyszerűen csak biztosítani szeretnék gyerekeiknek az örök mennyei életet .

A kazahsztáni püspök úr azt nyilatkozta a LifeSiteNews-nak, hogy a katolikus szülőknek komolyan kell venniük a legfontosabb kötelességüket, hogy hitben neveljék a gyerekeiket, hogy túlélhessék azokat a negatív, sőt ellenséges befolyásokat, amelyek minden oldalról nyomulnak és keresik, hogy hol romboljanak.

A részletes interjúban, amely felölelte a püspök úrnak a kommunizmus alatt átélt katolikus gyermekéveit, a gondolatait, hogy mit jelent ma katolikus családnak lenni, a nevelésről, rossz plébániákról és egyházmegyékről, amelyeket napirend-vezérelt papok és püspökök vezetnek, arról, hogy hogyan vélekedjen a hívő ember Ferenc pápáról, a püspök úr 12 pontban foglalta össze azt, amit a katolikus szülőknek meg kell tenniük, hogy megmentsék a családjukat és a gyerekeiket.

Schneider püspök azt mondta, hogy az eretnek környezetben élő katolikus szülőknek [szerk. megj.: vagyis mindenkinek] a következőket kell tenniük:
1. Az üldözőket mint Isten kegyelmének eszközeit kell fogadni, akiket azért kaptunk, hogy megtisztítsanak és megerősítsenek bennünket.
2. Mélyedjenek el a katolikus hitben a katekizmus tanulmányozásával.
3. Védjék a családjuk egységét mindenek felett.
4. Katekizálják a gyerekeiket, ami elsőrendű hitbeli kötelezettségük.
5. Imádkozzanak naponta közösen a gyerekeikkel, a litániákat és a Rózsafüzért is.
6. Alakítsák át az otthonukat házi templommá.
7. Vasárnapi mise és pap hiányban végezzenek lelki áldozást [ld. Dr. Balogh Sándor: Lelki áldozás]
8. Tartsák távol a családjukat az olyan plébániától, ahol hamis igét hirdetnek és olyan plébániát látogassanak, ahol az igaz katolikus hitet hirdetik, még akkor is, ha sokat kell utazni.
9. Vegyék ki a gyerekeiket az olyan iskolából, ahol erkölcstelen szexuális oktatásnak vannak kitéve.
10. Ha nem lehetséges kivenni a gyereküket az ilyen iskolából, akkor szövetkezzenek a többi szülővel és harcoljanak ezért a jogért.
11. Harcoljanak a szülői jogokért a rendelkezésre álló demokratikus eszközökkel.
12. Készüljenek fel az üldözésre, amelyet a gyermekeik védelmében kell elszenvedniük (ld. 1.pont).

Azt is mondta a püspök úr, hogy katolikus családnak lenni a szó legnemesebb értelmében a túlélés kulcsa.

"Az üldözés éveiben szerzett tapasztalatom, hogy életmentő jelentősége van a családnak, a család egységének, és annak, ha mindkét szülő mélyen hívő. Ez a hit átadódik a gyerekeknek, azt kell, hogy mondjam, hogy a gyerekeknek az anyatejjel kell magukba szívniuk a hitet. A szülők legelső feladata, hogy a gyerekeket megtanítsák a katolikus hit tisztaságára, a szépségére, egységére." (...)

Ha a gyerekeket kívülről mérgezik, például az iskolában a hedonista és nihilista szexuális "nevelési" programokkal, a szülőknek "kötelességük" elvinni onnét a gyerekeiket. (...)

Ha a gyerekeket a szószékről mérgezik ugyanezt kell tenniük, a szülőknek keresniük kell egy hithű plébániát, mondta a püspök úr és a hitetlen papokat és püspököket a "hit árulóinak" nevezte.

"Ha a pap vagy a hierarchia más tagja mást hirdet,mint amit Krisztus Egyházának örök Tanítóhivatala mindig is tanított, akkor el kell vinniük a gyerekeiket arról a plébániáról, még akkor is, ha 100 km-t kell utazni, hogy igazi katolikus templomot találjanak." (...)