Adriányi Gábor: A vatikáni keleti politika értékelésének

rövid összefoglalása (1958-1978)

Részlet a szerző "A Vatikán keleti politikája és Magyarország (1939 - 1978) - A Mindszenty-ügy" c. könyvéből, amely 2004-ben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában.

1. A Vatikán elismerte Magyarországon azt az egyházra rendkívül hátrányos helyzetet, hogy az egyház az Államegyházügyi Hivatal és az állambiztonsági szervek teljes ellenőrzése alatt áll. Ezzel a magatartással azonban tolerálta egyúttal a hivatalos pártpolitikát is, amely minden egyház és vallás felszámolására törekedett.

2. A vatikáni politika félreállította azokat az egyháziakat, akik felvették a küzdelmet, és kizárólag a kormány embereivel és a hatóságok által beszervezett egyházi ügynökökkel tárgyalt.

3. A vatikáni politika azt sugallta, hogy az ellenállás céltalan és értelmetlen, a hozott áldozatokat leértékelte, ami természetesen elkeseredést váltott ki a legjobb hívekben és papokban kül- és belföldön vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.

4. A vatikáni politika túlértékelte a püspökök szerepét. Tudása és információi ellenére elfogadott a püspöki kinevezéseknél olyan állami javaslatokat, személyeket, akik politikailag és erkölcsileg kompromittálva voltak.

5. A Vatikán tolerálta a békepapok bomlasztó tevékenységét és kifogásolható életvitelét, 1971-ben pedig felmentette a név szerint kiközösített papokat anélkül, hogy a kiközösítés okától, a politikai szerepvállalástól megváltak volna és - előírás szerint - bűnbánatot tartottak volna.

6. A Vatikán nem tiltakozott nyilvánosan sem Nyugaton, sem Keleten a továbbfolytatódó egyházüldözés ellen, ezáltal - főként Nyugaton - szinte megtévesztette a közvéleményt.

7. A Vatikán keleti politikája feláldozta az egyház hű fiát, Mindszenty bíborost, aki ennek a politikának az útjában állt. 1964-ben ugyanis egy 'aidmémoire'-ban, majd VI. Pál pápa 1971-ben személyesen is garantálta Péter János külügyminiszternek, hogy amennyiben Mindszenty bíboros kiutazhat Magyarországról,

a./ ő egyszer s mindenkorra rehabilitáció nélkül hagyja el az országot,
b./ semmit sem tesz, mond, ír, ami a Népköztársaság érdekeit sérti,
c./ nem avatkozik bele a magyar egyház ügyeibe,
d./ két éven belül meg lesz fosztva esztergomi érsekségétől, amennyiben nem hajlandó lemondani,
e./ és egy ellenőrzött helyen - kolostorban - tartózkodik.

Miközben a budapesti tárgyalások során a Szentszék 1971-ben jegyzőkönyven biztosította Mindszentyt teljes szabadságáról Nyugaton, a fenti garanciákat előtte elhallgatta. Ezekről a magyar prímás csak tizenöt hónappal később, Bécsben értesült.

Végkövetkeztetés: Ezek a tények a Vatikánnak egy olyan nem őszinte - mondjuk ki nyíltan hazug - keleti politikájáról tesznek tanúbizonyságot, amilyenre a pápai diplomácia egész történetében nincs példa.'