Az Egyház elítéli a homoszexualitást
A korai évszázadoktól kezdve az egyházatyák és egyházdoktorok mind elítélték a homoszexualitást és a pederasztiát, több zsinat is foglalkozott vele.
- 305-ben a spanyolországi Elvira-i zsinat elrendelte, hogy a „fiúk megerőszakolóitól” meg kell tagadni a szentáldozást, még akkor is, ha haldokolnak.
- 314-ben az ancyrai zsinat létrehozta a kánoni büntetéseket.
- 693-ban a toledói zsinat bűncselekménynek minősítette a homoszexuális gyakorlatot, amelyet jogi szankciókkal büntettek: a papot laicizálták és örökös száműzetés volt a büntetése.
- A 11. században kétségbeejtő volt a helyzet a Szent Római Katolikus Egyházban: eretnekség az eretnekség hátán, burjánzott a simónia, a homoszexualitás és a pederasztia. IX. István pápa 1057-ben Rómába hívta Damjani Pétert, majd Ostiában püspökké szentelte és megerősítette a Szent Római Egyház bíborosi méltóságával, azzal a feltétellel, hogy pápai megbízatással a legnagyobb szigorral reformálja meg és állítsa helyre az Egyház erkölcseit. Mellette mindig ott állt VII. Szent Gergely és munkája, munkáját hat pápa értékelte és támogatta.
A Gomorrhai könyvben (1051), amely a szexualitásról szóló igazi erkölcsi traktátus, sőt az első a maga nemében, Damjáni Péter elítéli a homoszexualitás és a pederasztia perverzióját. Damjáni Péter előtt egyetlen keresztény író sem ítélte el ilyen nyíltan a legkülönfélébb szexuális gyakorlatok elterjedését a papság körében. A könyv kíméletlen elemzése ezzel a pápának és a Római Kúriának szóló javaslattal zárul, amely nem ismert el semmiféle enyhítést:
„az olyan papot vagy szerzetest, aki tinédzsereket vagy fiatalokat zaklat ... nyilvánosan meg kell korbácsolni és elvenni a tonzúráját. Meg kell borotválni, leköpni, vaslánccal megbilincselni. ... hat évig hagyják rohadni a börtön kínjaiban... tápláléka legyen árpakenyér ... elkülönítve egy kis udvarban, foglalkozzon kétkezi munkával … imádkozzon... böjtöljön és ne érintkezzen fiatalabbakkal”.
1120-ban a nepulsai zsinat a természet elleni bűnökért a legenyhébbtől a máglyahalálig terjedő büntetéseket szabott ki a visszaeső bűnösökre.
1179-ben a III. lateráni zsinat kimondja: „Ha egy klerikust rajtakapják, hogy elköveti ezt a természetellenes bűnt, ki kell átkozni, szigorúan távol kell tartani a hívek közösségétől”.
A 16. században, amikor a humanizmus és a reneszánsz feltámasztotta a homoszexualitás gyakorlását, a katolikus ellenreformáció pedig a kereszténység erényeinek újjáéledését eredményezte, hogy szinte mindenütt visszaállította az általa áthatott egyházi és világi körökben a hit és a tisztaság erényeit.
A leghatásosabb intézkedés az volt, amikor V. Szent Piusz domonkos teológust, a „nagy inkvizítort”, Borromei Szent Károly támogatásával váratlanul pápává választották.
Minden szándéka az volt, hogy végrehajtsa a tridenti dekrétumokat. V. Piusz harcolt a simónia ellen, a püspököktől és bíborosoktól a jámborság, a buzgóság és az erkölcsösség biztos bizonyítékait követelte meg, betiltotta a nepotizmust, szigorú rendeleteket bocsátott ki a nép erkölcsének javítása érdekében, utakat és vízvezetékeket épített, javította a védelmi erődöket, ő volt a törökök elleni lepantói győzelem fő tervezője.
1568-ban kiadta az új Missale Romanumot, valóságos misszióba kezdett, kampányt indított az eretnekség ellen, szemináriumokat, vallási rendeket alapított... V. Szent Piusz két konstitúcióban ünnepélyesen elítélte „a természet ellen irányuló, förtelmes élvhajhász erkölcstelenséget”:
„Ez a szörnyű bűntett, amiért a romlott és obszcén városok (Szodoma és Gomorra) az isteni ítélet által felégettettek ... arra késztet bennünket, hogy ezt a bűnt a lehető legnagyobb buzgalommal visszaszorítsuk ... az ilyen súlyos csapás fertőzése ne terjedjen tovább még merészebben, kihasználva a büntetlenséget, amely a legnagyobb ösztönző erő.
Azért, hogy szigorúbban fenyítsék azokat a klerikusokat, akik bűnösök ebben az aljas bűntettben, és nem félnek a lélek halálától, úgy döntöttünk, hogy a világi hatalomnak kell őket megrémítenie.
Ezért ... elrendeljük, hogy a papság bármely tagja, legyen az világi vagy rendes, bármilyen rangú vagy méltóságú, aki ilyen szörnyű bűntényt követ el, a törvény erejénél fogva... jelen törvény értelmében megfosztandó minden egyházi kiváltságtól, minden egyházi tisztségtől, méltóságtól és juttatástól, majd miután az egyházi bíró lefokozta, azonnal átadandó a világi hatóságnak, hogy kínzásra ítéltessék, ugyanazzal a törvény által előírt kínzással, amely az ugyanebbe a bűnbe esett laikusokat sújtja”.
forrás
(folytatjuk).
