Seres Ferenc: Mihalovics Zsigmond, a XXXIV. Nemzetközi

Eucharisztikus Kongresszus előkészítő Főbizottsága

ügyvezető igazgatója

Részlet Seres Ferenc „Mihalovics Zsigmond élete és művei" c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki, és amely ITT megtekinthető.

Az Eucharisztikus Kongresszus előkészítését és megrendezését a magyar Actio Catholica szervezeti hálózata és emberei hajtották végre. A szervezés élére Előkészítő Főbizottságot és tizennégy Bizottságot nevezett ki Serédi hercegprímás. Az Előkészítő Főbizottság ügyvezető igazgatójává Mihalovicsot, az Actio Catholica országos igazgatóját tette.
Az Előkészítő Főbizottság Kongresszusi irodája a Bizottságok mellett az előkészítés minden munkájának központjaként működött.
A Kongresszus előkészítésének nem volt olyan mozzanata, amely nem a Kongresszusi irodán futott volna át. Titkársága, pénzügyi osztálya, ügyészsége, irattára, expedíciós osztálya egyszerre és felváltva végezték a legbonyolultabb munkák egész sorát, minden tagja hosszú időn át összes szellemi és fizikai erőik legvéksőkig fokozott igénybevételével dolgoztak. Magán a hivatalos gondosságon és szereteten kívül az Iroda még imáival is igyekezett szolgálni a Kongresszus sikerét, minden tagjának havonkénti közös szentáldozásaival. (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékkönyve, 49.)
Az Eucharisztikus Kongresszus fő ünnepségei Előzetes ünnepségek. Május 22-én vasárnap délután előkészítő gyűlés volt az Iparcsarnokban. Május 23. Pacelli Jenő pápai legátus érkezése, ünnepélyes fogadása, s a Koronázó templomban üdvözlése. Május 24. Pacelli legátus üdvözlőestje az Iparcsarnokban.
Az Eucharisztikus Kongresszus. Május 25-én délután öt órakor a Kongresszus hivatalos megnyitása a Hősök terén. Serédi hercegprímás magyarul, Pacelli pápai legátus francia nyelven megnyitó beszédet intézett a százezernyi hívőhöz.
Május 26-án, Áldozócsütörtökön, 9 órakor a gyermekek és az ifjúság szentmiséje és közös áldozása százötvenezer fővel és százötvenezer kísérővel. Délután az első nemzetközi gyűlés az ünnepi csarnokban. Este a Kongresszus eseménye az Oltáriszentséget kísérő hajókörmenet, Krisztus Király diadalútja a Dunán volt. A Duna két partján milliós emberszalag szegélyezte együtt imádkozva és énekelve.
Május 27-én délután a második nemzetközi gyűlés. 23 órakor százötvenezer férfi éjszakai szentségimádása, utána éjféli miséje és közös áldozása volt a Hősök terén. Magyarországon a férfiak e hitvallása a legfelemelőbb tömegdemonstráció volt.
Május 28-án délután a harmadik nemzetközi gyűlés volt. Május 29-én vasárnap délelőtt Pacelli legátus szentmisét mutatott be a Hősök terén. Áldozáskor háromszáz pap áldoztatott. Utána a vatikáni rádióállomás adóján XI. Pius pápa beszélt a Kongresszuson résztvevő félmilliós hívősereghez.
Délután az Eucharisztikus Kongresszus befejező manifesztációja a szentségi körmenet volt. Milliónyi ember állt ájtatosan sorfalat a szentségi Jézusnak az Andrássy úton a Hősök teréig. A Kongresszus zárókörmenete Krisztus Király hitvalló diadalmenete volt a magyarság tömegeinek és negyvennégy nemzet zarándokainak hódoló részvételével. Az eső miatt a rádióban hangzott el Pacelli legátus beszéde és Serédi hercegprímás záróbeszéde.
Az Eucharisztikus Kongresszus ünnepségei leírhatatlan lelki élményekben részesítettek százezreket, akik ezen résztvettek. Az Eucharisztikus Kongresszus előkészítésében és lebonyolításában az ügyvezető igazgatónak oroszlánrész jutott. A 14 bizottság ezer és ezer kényes részletkérdése felett őrködő agy és egyetlen intéző kéz állott: Mihalovics agya és keze, lelki szellemi és anyagi problémák folytak össze, protokoláris, utazási, szállítási, szállodai, közrendészeti, nyelvi, valutáris ügyek hullámzottak, és ha volt is mindegyiknek külön bizottsága, egy embernek kellett mindent tudnia és ezért felelnie, és az Mihalovics igazgató volt.
Mihalovics szervezőképességének legnagyobb teherpróbája és egyúttal legnagyobb sikere a budapesti Eucharisztikus Kongresszus megszervezése és levezetése volt. A Világkongresszus nagy sikere Mihalovics szervező zsenialitásának gigantikus csúcsteljesítménye, életének legáldozatosabb szolgálata és legnagyobb diadala.
z Eucharisztikus Világkongresszus után Mihalovics a „Katolikus Akció” szaklapja első cikkét időszerűen és boldogan ezzel kezdi: „Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat!” Meg is teszi, mert a világ minden tájáról érkező levelek százai és a külföldi sajtó hatalmas hasábjai igazolják: az Eucharisztikus Kongresszus sikere felülmúlt minden várakozást...!
A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus emlékkönyve a magyar katolicizmus egész eddigi történetében páratlan fényű demonstrációkat és világjelentőségű megnyilatkozásokat írás, kép és könyvkészítői művészettel díszes formában örökítette meg.