Schütz Antal: Szent Mihály arkangyal

Az angyaloknak nincsenek szülőik és rokonaik; nincs születésük és haláluk, nincsenek viszontagságaik és háborúságaik. Mégis van történetük. Sőt minden angyalnak három története is van: az egyik egyéni sorsukról szól; egy másik üdvtörténeti szerepüket beszéli el, és egy harma-dik az őket tisztelő emberek lelkébe és szívébe rajzolódik. Minden angyalnak megvan mind a három története; de a másodikát és harmadikát kevésnek ismerjük. Legtöbbet tudunk éppen Szent Mihályról, és ha ő így közelebb kerül hozzánk, rajta keresztül meg tudjuk sejteni és sze-retni azoknak is az életét, kiket hálás és szerető áhítatunk csak a Mindenszentek litániájában fog egybe: Mindnyájan szent angyalok és főangyalok, könyörögjetek érettünk!

Minden angyal története ott kezdődik a teremtéssel, amikor Isten megvetette a föld alapjait és letetté sarkköveit, miközben együttesen dicsérték őt a hajnali csillagok, és ujjongtak Isten fiai mindnyájan” (Jób 38,4-7). Az angyalok Isten legjelesebb teremtményei voltak. A legkiválóbb művésznek is lehanyatlik a vésője, elhalványulnak színei, mikor csak némi sejtelmet kellene adni arról a fölséges szépségről, erőről, értelemről, tisztaságról, szentségről, izzó Isten-szeretetről és égő buzgóságról, mely a legkisebbről is lesugárzott. S Mihály az elsők között volt! Sőt „égi seregek fejedelme”. Meg is mutatta nyomban, hogy igazán fejedelem, angyalok fejedelme.

Az angyalok egyéni sorsa ugyanis öt fordulón keresztül teljesedik. Az első a teremtésük, a második a kegyelembe való öltözésük, a harmadik a próba, a negyedik a helytállás a jóknál, a bukás a lázadóknál, az ötödik a jók örök boldogsága, a bukottak örök kárhozata. A próba Isten örök gondviselő bölcsességének titka. Az aranyat tűzben kell próbára tenni, az eszes teremt-ményt az engedelmességben és hódolatban. Akkor mutatja meg eszes teremtmény, akár angyal, akár ember, hogy megérdemli Isten barátságát, a kegyelmet és az örök boldogságot, ha nehéz körülmények között hűnek bizonyul. Az angyalok égy része nem állta a próbát. Fejükbe szállt épen az, aminek hálás hódolatra kellett volna indítani őket: kiválóságuk, eszük és erejük. Meg-ejtette őket az a kísértés, mely nagytehetségű embereket, sőt egész korokat is annyiszor környékez: nem akarnak Istenre szorulni, tőle és az ő kegyétől függni, hanem úgy gondolják, hogy a maguk erejéből, a maguk esze szerint megalkotják a maguk világát, lesznek a maguk istene, sőt kisebb szellemeknek is ők lesznek az istene. A paradicsomi kísértő ezzel csábította az embert, amiben ő annak idején elbukott: „lesztek, mint az istenek”, s még az Úr Krisztust is így biztatta: Az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem!

Könnyű elgondolni, micsoda lángoló szent haragot és Istenért égő buzgóságot váltott ki ez a káromló vakmerőség a hű angyalokban. Ki meri kisajátítani Isten fölségét? Kicsoda olyan, mint az Isten (héber nyelven: mí khá él = Mihály)? harsogott föl a szent harci jelszó, és „nagy harc lőn az égben. Mihály és angyalai harcolának a sárkánnyal, s a sárkány harcola és az ő angyalai; de nem diadalmaskodának, sem helyük nem találtaték többé az égben. És levettetik az a nagy sárkány, az őskígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a föld-re vetteték, és angyalai vele együtt letaszíttatának” (Jelenések k. 12,7-9).

Szent Mihály ezt a szerepet viszi az üdvtörténetben is: mindig Isten igazának elszánt és dia-dalmas harcosa, és ezáltal a választottak számára Isten kegyelmének útkészítője; a bűnnek és vezérének, a sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője. Valahány-szor megjelenik, mindig a bűnt sújtó isteni szent fölségnek és egyben a bűnbocsátó isteni irga-lomnak hírnöke (angyal görög szó = küldött) és közvetítője.

Mikor teljesedőben van az ószövetség nagy jövendölése, mikor a zsidóságnak ki kell szabadulni a babiloni fogságból, ill. Isten népének a bűnből, a világ hatalmai ellene szegülnek Isten irgalmának. A angyal, aki Dánielnek, a fogság és szabadulás nagy prófétájának megviszi a nagy hírt, maga fölpanaszolja: „a perzsák országának fejedelme ellenem állott huszonegy napig”. „És íme, teszi hozzá, Mihály, egyike az első fejedelmeknek, segítségemre jött” (Dán. 10,13). Mihály a választott népnek, s az ő szellemi örökösének, az Egyháznak védő angyala: „Mihály a nagy fe-jedelem, ki a te néped fiaiért helyt áll” (Dán. 13,1).

Ennek nagy bizonyságát adta már akkor, mikor „Mihály főangyal az ördöggel tusakodva Mózes teste fölött viaskodott (Jud. 9). Akkor ti. megakadályozta, hogy a sátán Mózes holttest-ének helyét fölfödje a zsidóknak és ezzel végzetes bálványimádásra csábítsa őket. Itt is Isten ki-zárólagos dicsőségének buzgósága vezette. A sátán Istentől el akarta terelni a zsidókat, a nagy Mózest akarta istenükké tenni. Mihály közbelépett: Kicsoda olyan, mint az Isten! Ki mer Isten mellé idegen isteneket állítani?

És ezt a szent harcot folytatja végig a történelmen, mint Isten lovagjainak láthatatlan égi ve-ére, egészen az utolsó döntő nagy harcig, melyet a jelenések könyve ír le a 12. fejezetben, melyben az első nagy szellemcsatához hasonló módon újra legyőzi a sátánt, - már most nem mint a lázadó angyalok vezérét, hanem mint az Isten-ellenes történelmi hatalmak szervezőjét, és letaszítja a történelem színpadáról. Isten engedi a szellemek próbáját és harcát végigmenni min-den időn és minden nemzedéken; de végre is az ő Krisztusa győz az egész vonalon. Ennek a szentháborúnak vezére és első vitéz lovagja Szent Mihály.

Csak természetes, hogy Isten harcosai, a lovagok őt választották védőszentjüknek. A várká-polnáknak ő lett az oltárszentje, és a művészet kezdi úgy ábrázolni, mint páncélos-pajzsos ifjú harcost, aki lándzsájával ledöfi a sárkányt. Keresztény hadseregek zászlójukra írták kepét, és a 77

lechmezei (augsburgi) ütközetben (955) a még akkor pogány magyar felé a német zászlókon az ő alakját lengette a reggeli szél.

Minthogy az Egyház őt fővédőjének tiszteli, a gonoszság hatalmai ellen folyó állandó harcában is őt tekinti vezérnek és zászlóvivőnek (Michael, salutis signifer, mondja az ünnepi him-nusz). S mert ő a győzelmes vezér a nagy harcban a sátán ellen, a halál és kárhozat fejedelme el-len, az Egyház ősidők óta őt tekinti a másvilág őrállójának, és a szegény lelkek védő kísérőjé-nek, amint a temetéseken is mindig halljuk: Mihály a paradicsom feje, akit tisztelnek az angya-lok rendjei (Michael praepositus paradisi, quem honorificant angelorum cives).

Szent Mihály az ő védettjeinek bizalmát és tiszteletét azzal jutalmazza, hogy nemcsak adja láthatatlan segítségét, hanem időnként láthatóan is megjelenik, és lehetővé teszi az iránta való tiszteletnek új megnyilatkozásait, amibe beleszövődhetnek a korok, nemzedékek és helyek kü-lön színei. Három ilyen megjelenése vált híressé: a Garganó hegyén 500 k. (lásd máj. 8); az An-gyalvár (mely innen kapta nevét) fölött megjelent 6. század végén Nagy Szent Gergely pápának a nagy pestis idején, és kardját hüvelyébe dugta; ezzel jelezte, hogy a vésznek vége. Aztán a 8. században a Mont-Saint-Michel tenger mosta meredek szikláján Normandiában. Itt I. Rikárd normann herceg 966-ban bencés apátságot alapított, a 250 éve álló templom mellé. Mind máig igen látogatott búcsújáróhely. 1456-8-ban egész Németországból csapatosan kerekedtek föl még gyerekek is búcsút járni Szent Mihályhoz.

Így kíséri végig az Egyházat a századokon az Istenért vívott harcaiban Szent Mihály, ki a szeráfnak lángoló buzgóságával és szent tisztaságával állandóan belekiáltja a bálványimádás ezer kísértésétől szétszedett világba a nevét, a szent harcok fölséges csatakiáltását: Kicsoda olyan, mint az Isten?!

Az Egyház pedig szorongatásaiban megemlékezik Szent Pál szaváról: „Nem (csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ennek a sötétség-nek világkormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen. Ennélfogva vegyétek föl az Isten fegy-verzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon és megállhassatok” (Ef. 6,12). Ezért imádkozza a nagy XIII. Leó pápa rendelkezéséből minden szentmise végén azt az imádságot, mely úgy hangzik bele ebbe a sátán kísértette világba mint egy hatalmas exorcizmus: „Szent Mihály ark-angyal, védelmezz minket harcainkban. A sátán gonoszsága és incselkedése ellen légy oltal-munk. Parancsoljon neki az Isten (lásd Jud. 9), esedezve kérünk; és te, égi seregek fejedelme, a sátánt és más gonosz szellemeket, kik a lelkek veszedelmére törnek a világon, Isten erejével taszítsd az alvilágba. Ámen”.