Budapest, Magyarország,
1965. május 6.
Eminenciás Bíboros Államtitkár Úr!
Csak egy rövid beszámolóval merem zavarni Eminenciádat. Exkuzálásom hivatalos kötelességem legyen.
Kossa István, aki augusztusig a Kádár-„kormány” tagja és – még a Rákosi-periódusban – az Állami Egyházügyi Hivatal első vezetője volt, meghalt. Úgy reméltem korábban, amint hír is volt róla: mint aktív „miniszter” vagy utóbb mint nyugdíjazott „miniszter” alá fog írni egy dokumentumot a Budapesten lerombolt Regnum Marianum plébániatemplomról. Mint akinek nagy szerepe van Budapest városházán és aki betöltötte az említett vezető pozíciót, elrendelte az 1927-ben befejezett és fölszentelt, a fővárosban harmadik legnagyobb templom lerombolását. 1947-ben 15.000 volt a hívek száma. A rendeletet a vezető hívő jelenlétében közölte a plébánossal (Dr. Tóth Jánossal).
Amikor 1954-ben Genf enyhülése megkezdődött, a rezsim, mivel arra számított, hogy a nyugati nagy[hatalom] meg fogja kérdezni a fogoly bíborossal (5) kapcsolatos találkozáson, kitett engem a fegyházból, és egy Beranéhoz hasonlítható helyzetben egy papot küldött hozzám, akinek otthon nem volt funkciója, aki engem is kedvezően hangolna az – ezzel az intézkedéssel „nemes”-nek bizonyuló – rezsim irányában. A papot pontosan kikérdeztem temploma lerombolása felől (6). Ő kifejezett említést tett Kossa szerepéről és arról az ígéretéről, hogy azonos méretű templomot épít a korábbi anyag felhasználásával – állami kötelezettségvállalással és költséggel. A plébániának csak egy kötelezettsége van: megmutatni az új, megfelelő telket. Ez a városházán történt.
Kádár ilyen előzmények után 1956-ban „minisztert” csinált Kossából. Ha ő már nem is él, legalább az emlékére szüksége van annak a 15.000 hívőnek, akik szívesen hallgatják a gyakorta beteg plébánost Kossa rendeletéről és ígéretéről. (A hívek nincsenek megelégedve a lerombolás idején tanúsított magatartásával.) Merőben félénknek bizonyult: mint hallgatag békepap, kapott egy plébániát (amely a Regnum és a domonkos plébánia egyesítéséből jött létre), kb. 30.000 hívővel (1947), akiknek létszáma – csak az anyakönyvezett katolikusokat számítva – a betelepülőkkel együtt legalább 45–50.000-re nőtt a „felszabadulás” 20. esztendejére.
A székesfehérvári püspök meghallgatása is fontos, aki már idős (80 fölött jár), aki 1927-ben a Regnum plébánosa és felépítője volt: a költségek legnagyobb részét ő gyűjtötte össze az Egyesült Államokban a magyaroktól, missziók keretében. A főváros is adott pénzt az úgynevezett keresztény kurzus idején.
Ezeknek a följegyzéseknek a felmutatásával nyomás alá lehetne helyezni a rezsimet: vagy–vagy. Újjáépíti-e a templomot, vagy más módon fogjuk rá kényszeríteni? Az amerikai plébániák aláírásával ítéletet kérnénk Hágában a rezsim ellen – Kossával kapcsolatban. A rezsimnek nincs szándéka mozdulni, de ma, amikor a Nyugattól várja azt, amit Románia már megkapott, a nyugati közvélemény előtt ez a lépés távolról sem közömbös a rezsim számára. Először is szembe kell néznie a sajtóval, ha az elkezd érdeklődni e kérdés felől is. Kádár gazdasága teljes csődben van. Természetesen ebben a helyzetben a Vörös Hadsereg jelenléte és törvénytelen terrorja sem közömbös.
A Nyugat tudni fogja, hogy egy művészi, impozáns templomot romboltak le, részben azért, hogy Sztálin túlméretezett szobrát állítsák föl a Kádár és „minisztere” által ezerszer elítélt személyi kultusz jegyében
Másképp a világ Isten segítségével – és csakis Isten segítségével – jogához juthat. Az hasznos, ha ez a dokumentum minden eshetőségre készen áll. Fontos, hogy ez a dokumentum – tévedésektől és hibáktól mentesen – a legegzaktabb legyen.
Kérem Eminenciádat, szíveskedjék a Szentatyát legalázatosabb hűségemről és tiszteletemről biztosítani.
Eminenciádnak alázatos tisztelettel
Mindszenty József [s.k.]
esztergomi érsek
Magyarország prímása
Honlapunk szerkesztői Mindszenty bíborost szentként tisztelik, ezért fájón érintik Somorjai Ádám OSB Mindszetnty bíborost csak "Mindszentyként" emlegető, a bíboros igazságát időnként
szinte az őt elítélők véleményével azonosulva megkérdőjelező tiszteletlen megjegyzései. De mivel a szentté avatás relátoraként (ld. P.Szőke János Hűtlenség? c. írását,) hosszú éveken keresztül csak ő férhetett hozzá fontos római iratokhoz, kénytelenek vagyunk időnként az ő forrásaira is hivatkozni. Ezt a levelet is ő tette közzé.
De minden esetben hozzátesszük, hogy csak a forrás kedvéért közöljük, Somorjai Ádám OSB hozzáfűzött megjegyzéseivel szerkesztőségünk nem azonosul.
forrás: Regnum portál.