Randy Engel: Kik állnak az Opus Dei mögött?

Részletek Randy Engel, neves amerikai katolikus író és újságíró, a remnantnewspaper.com , a CFN és az https://akacatholic.com/ tradicionalista katolikus honlapok rendszeres publicistájának a cikkéből. Az eredeti teljes cikk angol nyelven a www.renewamerica.com honlapon olvasható.

"Be lehet csapni egy bizonyos ideig minden embert, be lehet csapni egy kevés embert örök ideig, de nem lehet becsapni örök ideig minden embert ."
Abraham Lincoln

Az Opus Dei, a világméretű egyházmegye

Az "Opus Dei" azt jelenti, hogy "Isten Műve". Ez egy hamis kifejezés, amelynek a kifejtése egy örökkévalóságig tartana. Egyszerűen azt kell mondanom ebben a bevezető részben, hogy nem hiszem el, hogy ez igaz, pedig valójában éppen az ellenkezőjét gondolom, és ezt ennyiben is hagyom.

Azonban az Opus Dei tagjai úgy vélik, hogy az Opus Dei alapítója Isten, és Escrivá az Ő hírnöke volt. Úgy vélik, hogy dolgozni a Művön annyit tesz, mint teljesíteni Isten akaratát. Kritizálni a Művet az ugyanazt jelenti, mint bírálni az Istent. A Művet elhagyni az annyit tesz, mint Istent elhagyni, és örök kárhozatra jutni.

Az Opus Dei irányító testülete hierarchikus és férfi. A legfelsőbb hatalom a Prelátus/Elnök-Generális, az "Atya" kezében van, akit egy életre szólóan választanak. A prelátus megválasztása pápai engedélyezhez kötött. A prelátust a helyettes generális követi a parancsnoki rangsorban. A Legfelsőbb Tanács a Szent Kereszt Papi Társaság tagjaiból és az Opus Dei női tagjaiból álló Központi Tanácsadói Testületből áll, és segíti a prelátust a lelkipásztori kormányzásban. Ebből a leírásból azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy a nők bármilyen döntéshozó szerepet játszanának a prelatúra irányításában - mert nem így van.

Az egyes Opus Dei rezidenciák egy Opus Dei igazgató vezetése alatt működnek, akit a Regionális Bizottság felügyel. Minden kormányzó szervezet a Opus Dei római központi kormányához tartozik.

Az USA-ban körülbelül 3 000 tagja van az Opus Dei-nek, világszerte pedig 84 000. Ezek a számok az Opus Dei PR hivatalától származnak. Hogy mennyire pontosak, azt nem tudhatjuk, mert az Opus Dei tagságának "nem engedélyezett semmilyen kifelé irányuló megnyilvánulás", és "a tagok száma a kívülállók számára titkos".

Kezdjük az Opus Dei papokkal, és onnét haladjunk lefelé.

Saját szavaikkal: "A Szent Kereszt Papi Társaság és az Opus Dei Intézet, rövidítve az" Opus Dei ", a világ keresztényi tökéletesítése céljából létrehozott intézmény az apostolkodás elsajátítására és gyakorlására. Az Opus Dei név az egész Intézményre vonatkozik, amelyben megnyilvánul, azonban van a tagoknak egy csoportja, akiknek a neve a "Szent Kereszt Papi Társaság", amely magában foglalja az Intézmény pap tagjait és bizonyos laikusokat, akiket az Atya különösen kedvezően ítél meg arra, hogy a jövõben papokká váljanak. "

Az Opus Dei papjait csak a prelatúra saját, gondosan kiválogatott férfi tagjaiból szabad felvenni. Éveken át gondosan figyelik őket az Opus Dei körzetükben, mielőtt tájékoztatnák őket arról, hogy Isten meghívta őket a papságra. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az Opus Dei meghívását elutasítaná valaki.

A Sedes Sapientiae Nemzetközi Egyházi Főiskola és Szeminárium 1991. január 9-én alakult meg Rómában az Opus Dei egyházi rendre jelölt tagjainak a képzése céljából. A szeminaristák az Opus Dei Szent Kereszt Pápai Egyetemén tanulnak, amely a szemináriumból gyalogosan elérhető.

Az Opus Dei papjai úgy kapják meg a szent rendet, hogy szolgálhassák a prelatúrát, annak tagjait és potenciális tagjait. A felszentelés után általában egy Opus Dei központban vagy létesítményben laknak, így bizonyos értelemben közel állnak ahhoz az élethez, amelyet mint Opus Dei laikus vezettek. Általában az Opus Dei papjai továbbra is alkalmaznak laikus lelki igazgatókat.

Az Opus Dei számos papja haladó kánonjogi diplomával rendelkezik. Így szól a mondás - "A dominikánusok adták az Egyháznak a teológusokat, a jezsuiták és a ferencesek adták az Egyháznak a misszionáriusokat, és Opus Dei adta az Egyháznak az ügyvédeket!" (Elnézést kérek minden nem Opus Dei-tag egyházjogász barátomtól).

Az Opus Dei prelatúra technikailag egy egyházi struktúra. Az Opus Dei papjait beépítik a prelatúrába, de a laikusok szerződéssel társulnak. Bár laikusokon keresztül történik az Opus Dei-apostolkodás finanszírozása és végzése; az Opus Dei hatalma, jogi értelemben, a papjai kezében összpontosul.

És miközben az Opus Deit gyakran "tradicionalistának" nevezik, a prelatúra és a Papi Társaság papjai a Novus Ordo (újmisét) mutatják be, de néhány pap a saját hitbuzgalmából élhet azzal kiváltsággal, hogy időnként a hagyományos latin mise mondja.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a a függöny mögött álló ember , a hírhedt kanadai pap, Fr. Paul Nicholson, néhány furcsa kanonikus machinációban Voris [amerikai újságíró, a Church Militant weboldalon "Vortex" címmel az Egyházat egyoldalúan kritizáló videókat jelentet meg] névtelen spirituális tanácsadója, valójában nem Opus Dei pap, soha nem volt Opus Dei pap-ként beiktatva, és nem tagja a "Opus Dei -híveknek" sem, de tagja a Szent Kereszt Papi Társaságának, amely "alapjaiban" kapcsolódik az Opus Deihez.

Az Opus Dei szerkezeti felépítése és laikusi testülete

Senki sem csatlakozhat magától az Opus Dei-hez, meghívottnak kell lenni.

Miután valaki elérte a 18 éves korhatárt, be kell nyújtania a prelatúrához a tagsági kérelmet; ezt ellenőrizniük kell az Opus Dei igazgatóknak annak megvizsgálása céljából, hogy a pályázó valóban "isteni felhívást" kapott-e az Opus Dei "hivatásra"; és aláírja az írásos szerződést a Mű végzésére - ÉLETRE SZÓLÓAN. Az életkorra vonatkozó szabályt azonban gyakran megkerülik, mivel az Opus Dei felhasználja a gyóntatószékeket, a táborokat, az Apa-Fia klubokat és a C.S. Lewis Narnia klubokat, valamint a női vendéglátói és háziasszonyi tréningeket tizenéves fiatalok felvételére, majd, hogy fenntartsák elkötelezettségüket az Opus Dei iránt, azt mondják nekik, hogy tartsák titokban a szülők és a barátok előtt, amíg el nem érik a beleegyezés életkorát, vagy még azon túl is.

Bár az Opus Dei azt állítja, hogy "a tömegek számára alakultunk," elsõsorban az "intellektuálisnak nevezett körökből toboroznak, vagy azon elv alapján, hogy kiemelkedõk, vagy az általuk adott adományok, vagy méltóságuk miatt - akik a civil társadalom vezetői. " (sic)

Az Opus Dei titkos társaság. Míg a prelatúra közzéteszi papjainak, nemzetközi és regionális igazgatóinak a nevét, az Opus Dei laikus tagjainak tilos feltárni tagságuk létét, kivéve, ha a Központ igazgatója kifejezetten jóváhagyja. Marc Brammer kivétel a szabály alól. Ő része a prelatúra "nyilvános arcának" , és annak a központnak a igazgatójává nevezték ki, amelyhez megbízást kapott. Az ő "sejtjének" minden tagja "nyilvános arcot" visel.

Az Opus Dei-tagságra vonatkozó titoktartás, a "mérlegelési jogkör", vagyis a "körültekintő csend" célja, hogy tagjai "rejtett életet élhessenek a társadalomban", úgy, ahogyan Jézus élt Názáretben, mielőtt elkezdte volna nyilvános fellépését; hogy lehetővé tegye a prelatúra hatékony működését; és az emberi társadalom tömegében kovászként műküdjön. A valódi okok: könnyebb beszivárgás a társadalomba és intézményeibe; hogy könnyebben, minimális ellenállással apostolkodhassanak; hogy könnyebben tudjanak jelölteket toborozni; és hogy megakadályozzák a potenciális tagok és egyéb források szüleinek esetleges ellenkezését. Szintén titokban kell tartani a prelatúra belső munkadokumentumait, szokásait, szellemiségét, szertartásait és apostolkodási módszereit, beleértve a toborzási módszereket is.

Ez a titoktartási követelmény azonban már nem tartható meg, mivel ezek közül a prelatúrákat irányító titkos dokumentumok közül sokat szépen lefordították köznyelvre, és az "Opus Dei Guidebook" címen található új weboldalon online megtalálhatók a: realcatholiconline.org oldalon.

Ezek a dokumentumok magukban foglalják a nyilvánosan elérhető 1983-as kódex-törvényeket, amelyek meghatározzák a prelatúrát és annak kapcsolatait a laikusokkal és a püspökökkel; az Ut Sit-et, az 1982. november 28-i pápai rendeletet, amely az Opus Deit, mint a katolikus egyház első személyes prelatúráját állítota fel; az 1950-es alkotmányokat, amelyek magukban foglalják az Opus Dei irányadó dokumentumait, amelyek még hatályban vannak, de az 1982-es módosított alapszabályban nem szerepelnek; és az 1950-es alkotmányt felülvizsgáló, de nem helyettesítő 1982-es alapszabályt.

Tanulmányozásra javasolnám az Opus Dei Awareness Network (ODAN) (http://www.odan.org/ ) -t.

Az Opus Dei laikus tagsága

Az Opus Dei laikus testületének a csúcsán a férfi és női "numerárik" állnak.

A hagyományos vallási rendekkel ellentétben, ahol a jelölt nyilvánosan tesz esküt és az Egyház nyilvánosan ismeri el és fogadja be, élete végéig gondoskodik róla, a "numerári" egyszerű szerződéssel vagy ígérettel szerződik a prelatúrával, de személyes fogadalmat kell tennie a cölibátusra, szegénységre és engedelmességre két tanú előtt. Ami a felelősséget illeti, a prelatúrának nincs jogi vagy kanonikus kötelezettsége a "numerári"-val szemben. Így amikor egy "numerári", aki felnőtt életének nagy részében szolgálta az Opus Dei -t, úgy dönt, hogy elhagyja a prelatúrát, semmit sem kap sem pénzben, sem egészségbiztosításban, sem referenciákban stb.

Amikor egy numerári az Opus Dei-nek ígéri életét, "természetes" családját elhagyja új, "természetfeletti" családja kedvéért. Ezután az igazgató engedélye szükséges ahhoz, hogy a numerári kapcsolatba léphessen saját családtagjaival. A numeráriknak bizonyos mértékű világi karrierrel kell rendelkezniük, vagy egyetemi szintű jogi, üzleti, orvosi, pénzügyi, oktatási és mérnöki okleveleket kell szerezniük. Ha azonban a karrier és az Opus Dei számára végzett apostolkodás között konfliktus merül fel, az apostolság elsőbbséget élvez. A fizetésük az Opus Dei-en keresztül megy, onnét kapnak vissza belőle havi fizetést és jól szabott ruházatot, egészségügyi ellátást stb. A főiskolai hallgatók szülei a prelatúrához irányítják a támogatásukat és pénzüket. Ahol lehetséges, a numerárik megpróbálnak amennyit csak lehet a fizetésükből az Opus Dei nonprofit apostolkodásának céljára adományozni, hogy maximális adókedvezményeket kaphassanak. Havonta egyszer a numerárinak le kell adnia egy pontos bevételi/kiadási bizonylatot az összes vásárlásáról a központ igazgatójának.

Postájukat, beleértve az újságokat és a folyóiratokat is, ellenőrzik. A numerári rezidencián belüli vagy kívüli tevékenységének felügyelete és a jelentés róla fontos jellemzője a numerári létének. Az Opus Dei saját orvosa kezeli a fizikai betegségeit, és egy Opus Dei pszichiáter szolgál mentális és érzelmi problémáira. Szigorúan uralt lelki életet élnek, az Élettervben foglaltak szerint, amely magában foglalja a rendszeres napi, heti, havi és éves vallási feladatokat, valamint a saját maga elleni testi fenyítés indítványozását. Szociálisan és személyiségükben vonzóknak , valamint fizikai vagy kozmetikai akadályoktól mentesnek kell lenniük. Egy Joseph (John) Merricket sohasem találnánk a soraikban.

Amint látják, az Opus Dei numerárik nem csak egy rakás "közönséges Joe", mint ahogyan azt az Opus Dei szeretné elhitetni velünk.

Állításuk szerint a numerárik az Opus Dei laikusainak kb. 20%-át teszik ki. Sokuk fontos USA vagy nemzetközi állami tisztviselői pozíciót foglal el, úgyszintén jelentős beosztásban vannak a Vatikánban is.

A sorban az olyan oblaták vagy társult tagok következnek, akik szintén cölibátusban élnek, de általában egy hivatalos Opus Dei rezidencián kívül élnek és dolgoznak személyes, szakmai vagy családi okok miatt. A numerárikhoz hasonlóan az életüket a Műre kell szentelniük.

A numerári asszisztensek/segédszemélyzet fiatal, nem házas nők, akik cselédként és szolgákként dolgoznak, és kézi munkát végeznek az Opus Dei rezidenciák és konferenciaközpontok számára. Gyakran külföldi születésűek, Mexikóból és Spanyolországból származó fiatal nők, akik elszegényedett családokból származnak, fiatalkorúak, fiatalok, tizennégy évesek is vannak köztük. Egész életen át tartó cölibátusra vannak kötelezve. Béreik alacsonyak, és az egy Opus Dei női központban kapott szállás és ellátás díját levonják . Ezek a fiatal nők soha nem maradnak egyedül. Amikor elhagyják az Opus Dei központot, általában két fős csoportokban, akkor is egy női numeárinak kell kísérnie őket.

Sokat ezek közül a lányok és asszonyok közül a Chicago-i Lexington Center-ben képeznek ki. A központ azt állítja, hogy " oktatási szemináriumokat és kurzusokat tartanak a lelki növekedésre."

Az Opus Dei visszaélése a lelkivezetésben

Opus Dei-nek a potenciális jelöltek lelkivezetéséhez és a prelatúra új tagjaihoz kötődő gyakorlataiban a belső és a külső fórum közötti határok elmosódnak, hogy lehetővé tegyék az állítólagos bizalmas "testvéri beszélgetésekben" felfedezett intim ügyeket, hogy aztán szükség esetén továbbítsák az Opus Dei ranglétráján felfelé.

Az Opus Dei XIII. Leó pápának a lelkiismeret kötelező megnyilvánulására vonatkozó tiltása ellenében működik, azt állítva, hogy a prelatúra technikailag szólva nem egy "egyházi rend".

Lássuk csak, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Tudjuk, hogy minden leendő Opus Dei-tagot alaposan kivizsgálnak és leellenőriznek, amely folyamat magában foglalja a négyszemközti gyónást egy Opus Dei pap előtt egy Opus Dei központban. Az Opus Dei pap rendelkezésére áll egy lista a bűnbánók nevével, abban a sorrendben, amelyben a sorra kerülnek a gyónásban.

Idővel a jelöltet arra ösztönzik, hogy egyre több és több személyes adatot tárjon fel gyóntatja előtt, amíg megszokja, hogy felfedjen a papnak intim spirituális részleteket, beleértve a lelkiállapotát mutató lelkiismereti megnyilvánulást, valamint információkat adjon képzettségéről, képességeiről, pénzügyi helyzetéről és bármely, a Mű számára a jövőben végzendő apostolkodás természetéről.

Az egyház mindig azt tanította, hogy a gyónás szentségi pecsétje sérthetetlen. Ezért teljesen meg van tiltva a gyóntatónak, hogy a bűnbánót elárulja, akár szóval vagy bármi más módon, bármilyen okból (Canon 983 - 1.§). Úgyszintén teljesen tilos a gyóntatónak a bűnbánó kárára felhasználni a gyónásból származó ismereteket, még akkor is, ha kizárható a lelepleződés veszélyét (Canon 984 - 1. §). Továbbá a felhatalmazást kapott személy semmilyen módon nem használhatja fel a gyónásban bármikor is megismert bűnök ismeretét külső irányításra (Canon 984 - 2.§).

Így, ha az egyházi rendbe való felvétel vagy a szemináriumból való elbocsátás a kérdés, soha nem kérhető ki egy lelkivezető vagy egy gyóntató véleménye. A lelkivezetők és a szemináriumi rektorok sem hallgathatják meg ugyanabban a házban lakó diákjaik szentgyónásait, hacsak a hallgatók adott esetben maguk nem kérik.

Ezek a tilalmak azonban nem feltétlenül kötelezõk az Opus Dei gyóntatók számára, akik rendszeresen hallgatják az ugyanazon lakóhelyen élõ tagok gyónásait, vagy olyan gyóntatókra, akiket felkérnek arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a lehetséges numerári vagy szupernumerári személyek felvételéről a prelatúra soraiba.

Laikus lelkivezetés az Opus Dei-ben

Egy meghatározott próbaidő letelte után, amely után a jelöltet elfogadja a Rómában székelő Atya, teljes mértékben belép a prelatúra életébe. Majd közlik vele, hogy az Opus Dei gyóntatón kívül a Központ igazgatója kijelölt neki egy laikus lelkivezetőt. Az új tagnak nincs beleszólása ennek a kiválasztásába. Az új tagoknak azt mondják, hogy a laikus igazgatók "különleges kegyelmet kaptak Istentől", és mindenkor engedelmeskedni kell nekik. A szabálytalanságokat haladéktalanul büntetik

A "bizalom", amelyet most "testvéri csevegésnek" neveznek, magába foglalja ugyanazokat a területeket, mint a heti vallomás, de több annál..Az új tagoknak vagy mondják vagy hagyják azt a következtetést levonni, hogy a "testvéri csevegés" ugyanazzal a gyónási pecséttel van ellátva, mint ami a gyóntató papot köti, de ez nem igaz.

Néha a laikus igazgató elmondja az új tagnak, hogy mint a helyi és regionális tanácsok lelki igazgatója segíti őt. De ezt az új tag ritkán fogja fel, hogy bármit is mond el igazgatójának, amely "szükséges" a Mű érdeke vagy jóléte számára, azt az Opus Dei parancsnoki láncolatát keresztül megosztják.

Mire az új tag megérti, hogy lelki jóléte messze a második helyre szorul a Mű előrehaladásához képest, vagy hogy lelkiismeretét manipulálják és deformálják a "spirituális irányítás" során , már késő.

John McCloskey atya, aki egy "nyilvános" Opus Dei pap-arc, a Washington DC Egységes Katolikus Információs Központ igazgatója volt. Van egy interneten fellelhető cikke, "Egy spirituális tanácsadó" címmel, amelyben támogatj azt az elképzelést, hogy minden felnõtt katolikusnak kell választania egy papot vagy lelki lelki vezetõt, akire rábízhatja "halhatatlan lelke üdvösségének és megszentelődésének" kérdését, mintha a lelki irányítás valamiféle sütõipari vállalkozás volna. Azonban nem teszi világossá, hogy "csak a szentgyónásra" vonatkozik a gyónási titoktartás pecsétje. (...)

Az Opus Dei ellenőrzése a vatikáni sajtó felett

1984-ben egy spanyol numerári, orvosi szakember és pszichiáter, profi újságírói és kommunikációs szakember, Dr. Joaquin Navarro-Valls lett a Vatikán Sajtóiroda első igazgatója. Ennek az irodának a megszerzésével az Opus Dei korlátlan és akadálymentes hozzáférést kapott II. János Pál pápához, akit a prelatúrához régi barátság fűzött még krakkói segédpüspök kora óta. Így az Opus Dei jelentős szerepet játszott a pápa médiaképének kialakításában és formálásában.

Robert Hutchison, a Their Kingdom Come (1997), (amely az Opus Dei nemzetközi pénzügyi és vállalati munkáinak ebben a cikkben nem szereplő kritikai elemzése), szerzője szerint Navarro-Valls felemelkedése megnyitotta az ajtót a prelatúra növekvő befolyása előtt a Vatikán Rádióban, Osservatore Romano-ban és a Vatikán Kiadóban, és mint egy erőmű, biztosította az Opus Dei felemelkedését a Szentszék igazgatásában az elkövetkezõ 22 évben. Navarro-Valls jelenleg egy másik, az orvosbiológiai mérnöki és orvosbiológiai szakirányú Biomedikus Egyetem nevű Opus Dei vállalkozásban működik, amelynek tanulmányi és spirituális kialakítását az Opus Dei prelatúrájára bízták, jó, ha tudunk róla.

2006-ban XVI. Benedek pápa kijelölte Federico Lombardi SJ-t Navarro-Valls helyére, az Opus Dei hatalom átmenetileg a jezsuiták kezébe került, de az Opus Dei-nek továbbra is hozzáférése van a pápai irodához és a Vatikán Sajtóhivatalhoz Georg Gänswein atya (ma érsek) személyében, aki XVI. Benedek püspök személyi titkára és a Ferenc pápa pápai háztartásának prefektusa. Gänswein a Canon-törvény professzora volt az Opus Dei Szent Kereszt Pápai Egyetemen, mielőtt 1996-ban csatlakozott Ratzinger bíboros stábjához a Hittani Kongregációban.

2016. július 11-én az Opus Dei Vatikáni média/hírközlési hatalmában mutatkozó hézagot teljesen helyreállították, amikor egy Opus Dei numerári, Dr. Greg Burke lett a Vatikáni Sajtóiroda igazgatóhelyettese. Burke korábban a Vatikáni Államtitkárság közalkalmazottja volt. Egy hosszú interjúban, amelyet 2012-ben, akkor adott a riportereknek, amikor a Vatikán alkalmazta, Burke feltűnően megkérdezte: "Azért alkalmaztak, mert Opus Dei-tag vagyok?" És szerényen válaszolt: - "Lehet, hogy szerepet játszott". (...)

Opus Dei – nagy játékos a nemzetközi médiában és kommunikációban

Az egyik legjobb módja annak, hogy az olvasó megértse, hogy milyen nagyságrendű és jelentőségű hatása van az Opus Dei-nek a médiaellenőrzésre, a PR-re és a kommunikációra, vegyünk egy példát, az egyik nemzetközi médiakonferenciát, amelyet 2016. november 11-13-án tartottak, a Chartered Accounts House-ban, Dublinban, Írországban, a dublini Opus Dei Cleraum Egyetemi Tanulmányi Központ égisze alatt.

A Cleraum Média konferencia fórum az ír, angol, amerikai és európai média-személyiségek, újságírók és újságírók számára, hogy megvitassák az etikai és szakmai kérdéseket, és feltárják az új médiaeszközöket, új technológiákat és új közönséget. A 16. Cleraum konferencia két mesterkurzust tartott: az egyiket a híres brit dokumentumfilm-producerrel, George Carey-vel, a másikat az amerikai születésű Pulitzer-díjas oknyomozó riporterrel, Carol Leonnig-gal. Egyéb kiemelt téma volt a digitális stratégiák és a közösségi média ereje.

A Cleraum fórum kétévente körülbelül 120 vezető hazai és nemzetközi újságírót, film- és televízióproducert vonz Dublinba 1986-ban történt megalakulása óta.

A Római Kommunikációs Iskola és a Cleraum Médiakonferencia csak két példa az Opus Dei által ellenőrzött hatalmas rádiós és televíziós és kommunikációs hálózatokra. Az Opus Dei az internet és a szociális média hálózatok élvonalában is ott áll, számos weboldalt és blogot hozott létre (sokat névtelenül), melyeket az Opus Dei tagjai, valamint az Opus Dei együttműködői támogatnak. (...)

Carroll [Terry Carroll, a Church Militant TV új munkatársa, szponzora(?)] elítéli az SSPX-et (Szent X. Piusz Papi Társaság) és a tradicionalista vezetőket

(...)2014 tavaszán és azután, Carroll folytatta támadásait a tradicionalista mozgalom ellen. Egy nézői javaslatra válaszul, hogy a Church Militant hagyja abba más katolikusok ostorozását és nyújtson segítséget az egyház egységének elõmozdításában, Carroll elindított egy támadást a The Remnant és a Catholic Family News újság ellen , azért, mert hogy azok szinte minden kérdésben nyilvánosan kritizálják a pápát, és ezzel hozzájárulnak a laikusok kilépéséhez az Egyházból. Továbbra is kritizálja a Szent X. Piusz Társaság tagjait, mint "Halloween katolikusokat", és odasújt egyet a szedevakantistáknak is.

Carroll kijelenti, hogy a Church Militant elfogulatlan kritikus, és minden olyan vallási csoportot kritizál, amely tévedésbe kerül - az Opus Dei kivételével, természetesen.

Voris csatlakozik Carroll-hoz a tradicionalisták támadásában

2015 szeptemberében Voris különleges sorozatot indított el a "Vortex az SSPX-ről" címmel, amelyben megismételte Carroll vádját, hogy "minden egyes SSPX pap és püspök halálos bűnt követ el, amikor szentmisét mond." Voris azt is állította, hogy az SSPX kápolnákat látogató katolikusok számára fennáll az örök kárhozat veszélye.

A tradicionisták közül John Vennarit (CFN), Michael Matt-ot (The Remnant) és Louie Verrecchio-t (AKA Catholic) támadta. Ezen sorok írója büszke arra, hogy az elmúlt harminc évben számos cikkeket írt ezen tiszteletreméltó katolikus urak számára.

Miután egy nap alatt átolvastam az egész sorozatot, szöget ütött a fejembe, hogy vannak ismétlődő témák Voris előadásaiban. Az egyik, amit Voris ismételten hangsúlyoz, az a vak engedelmesség erénye. "Számos út van a pokolba és csak egy a mennybe" - mondja Voris -, és ez "az engedelmesség, az abszolút és teljes engedelmesség".

Mint ahogyan már írtam, ez nem igaz. (...)

Mire megy ki a játék?

Végezetül úgy gondolom, hogy a fenti kérdésre adott válasz az, hogy egy Opus Dei prelátust ültessenek Szent Péter trónjára, és egy olyan Opus Dei egyházat alakítsanak ki, amelyen kívül nincs üdvösség - egy új Egyházat, amelynek átnevelt papsága, átírt evangéliuma , átdolgozott Tanítóhivatala, és abszolút alárendelt, átdolgozott laikus testülete van..

Amikor Robert Hutchison ezt a címet adta a könyvének: "Their Kingdom Come" (Az ő királyságuk jön), nem túlozta el.

Az Opus Dei nem Istentól való. A Sátántól van. Az Opus a katolikus Egyházat saját céljaira használja fel, amelyek pénz és hatalom. Titkos, önálló, önfenntartó és robotszerű szervezetük egy kultuszra utal. Az Opus Dei valódi természetének megismerésében nem arra kell hallgatni, amit a prelatúra mond, hanem meg kell nézni, mit csinál.

Végül egyetlen nyilvánvaló kérdés maradt az Opus Dei függönye mögött rejtőzködő férfiak és az Opus Dei tagjai, együttműködői és az olvasó számára: "Ki fogsz szolgálni: Istent vagy az Opus Dei-t?

Végül el kell dönteni. Én tudom, kit választok. "És Te tudod-e?"