a) Kelj föl, siess! Csak 37 óráig van Jézus a sírban ;
a három nap es három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi
élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul;
azt is hogy keskenyitette ! Siet; korán reggel támad föl. Ő a
mi hajnalunk, az örök élet hajnala. Ő a mi ünnepünk; ezt
a föltámadást hirdeti minden vasárnapunk ! Siess jó nap,
ragyogj ránk; hasadj ránk fölséges vasárnap ; akár a bűn
éje, akár a vigasztalanság éje kurta legyen. Az lesz, ha vasárnapi
lelkek leszünk.
b) Jézus lelkével a lelkek vonulnak a sírhoz, kiket a
pokol előtornácából kiszabadított, mint hajnali fényes felhő .
költöző lelkek csoportja ezüst szárnyakon Mily néma zene !
Elvonul a föld fölött az örök elet. Jézus örül; a fölszabadulás
énekét zengik körülötte a lelkek ; «Cantemus Domino, gloriose
enim magnilicatus est!» Ez az első föltámadási processzió !
Mily háta, mily imádás Krisztus vére, sebei iránt; mily öröm
győzelme fölött ; mily epedés és vágyódás szive és a szivéből
áradó örök élet után ! Így járjunk processziót! A sírba érve
szent szomorúsággal, hálás epedéssel nézik a lelkek Krisztus
holttestet, szent sebeit, melyek a világ üdvét lehelték Jézus
lelke is mély megilletődéssel látja testét, érdemeinek csodálatos
szervél; látja rajta a halai képét és most szembenéz
vele, úgy ahogy ő tud nézni, nem passive, hanem pathetice;
a diadal páthoszával: halál, — mondja — megtörlek, meghaltam,
hogy az élet föltámadjon Ez a sir a te sírod, itt te
rothadsz el; én, az élet, föltámadok Imádandó, szent hatalom,
mely a rosszat legyőzi. Akik nem hisznek, azok csak
passive, mint áldozatok nézik a halált és viszik a szenvedést;
«Hinter dieser vVeltauffassung sitzt das Grausen» Nálunk nem ;
nálunk a halál mögött is élet int felénk ! Jézusom, életem,
erőm, győzelmem !
c) Azután Krisztus lelke ismét megeleveníti testét, azzal
az erővel, mellyel a megdicsőült lélek tudja lefoglalni s átváltoztatni
az anyagot. A Táboron megmutatta, itt végleg
megvalósította. Szépségbe, fénybe öltöztette; átszellemesítette; akaratának hajlítható eszközévé és szervévé változtatta.
— Mit tesz a lélek a hipnózisban, mily érzékenységet,
lelkiséget lehel a testbe az extázisban ! A megdicsőülésben
meg épen áthatja a testet s abban új energiákat léptet föl.
Ezentúl át tud hatni ajtón, kövön ; megjelenik, ahol akar ;
elváltozik úgy, hogy meg nem ismerik. — Ó fölséges, szép,
dicsőséges Jézus, létünk eszménye és példája; szemeidbői
villan ki a megdicsőült élet sugara; te érezted át először az
örök dicsőséget idegeidben ; erőd, szépséged benned vált az
örök ifjúság örömévé. Üdvözlégy elsőszülött testvérünk, te
újjászülött! A megdicsőült élet után epedünk. Lelkünk valamiképen
átszellemesíti testét, és akkor átéljük a te húsvétedet.
Azért akarjuk már most a lélek győzelmét kivívni testünk,
ösztönösségünk fölött; fegyelmezni akarjuk magunkat; a
lélek uralmát akarjuk biztosítani a halandó testben a szép,
erős halhatatlanságért !
d) A föltámadt testnek sajátságai: l. A fényesség, melylyel
a lélek árasztja el a testet. Van fényesség karácsonyéjjel,
van a Táboron ; az apokalipszis víziói is fényben úsznak ; a
szentek is szépek és fényesek, például Pazzi sz. Magdolna
s a valenciai imádkozó, kinek fényétől ragyogott éjjel a
templom; Jézus leírhatatlan szépségben ragyog. 2. Azért
többé nem is szenvedhet; a szenvedés, a szomorúság, keserűség
meg nem környékezi. Arca nem esik be, nincs rajta a
savanyúság s elégületlenség kifejezése. Ó, hogy szántja s
szaggatja a lelket a szenvedély és hervasztja a szenvedés!
3. Gyors, mint a szellem, a tér korlátait nem érzi; az erény
útjaira is, azokra a sokszor egyhangú, göröngyös, nehéz
utakra részvéttel néz le és biztat: Csak rajta, előre ! Kik
sírva vetnek, örvendve aratnak majd! 4. Teste átszellemült.
Mily különbség a pocsolya sara s a virág szirma közt; ez át
van járva élettel, az meg nem. A lélek egyre jobban járhat át
testet, míg végre a test átszellemül tőle. Átszellemülni, magunkra
ölteni a szépség, a készség, a fegyelem lelkét! Ezek a
föltámadás jellegei. Minél többet belőlük, hogy tűnjék el az
«állati ember».