Pater Anonymus: „Na és? – mondaná egy klasszikus”

Évekkel ezelőtt láttam egy filmfelvételt az Ecône-i papszentelésről. A szebbnél-szebb liturgikus öltözethez természetesen hozzátartozott a míves csipkével díszített alba. Ezen aztán a hozzászólók kiborultak, mondván: „mit szólnak ehhez a protestánsok?” Mit szólnának? Protestálnak. Na és?

Mária társmegváltó! Mit szólnak ehhez a protestánsok? Mit szólnának? Protestálnak. Na és?

Igaz, hogy én nem tudok angolul (nem is fogok), így lehetséges, hogy lemaradok a tradícióhoz köthető média-megnyilvánulások egy részéről, tehát nem tudhatom, hogy Carlo Maria Viganò Érsek Úr miként nyilatkozik, mit tesz, miként él manapság. Ja! Hogy Róma kiközösítette, tehát kínos szimpatizálni egy jellemes főpappal?

Nem merjük kimondani a mindenféle protestálással szemben, hogy: Na és? Kit érdekel a véleményük?

Itt van most ez a „szeretetláng-mozgalom” ügy, amely ténylegesen is hitbevágó. Máris támadnak a negatíve érintett védelmezői. (Sőt fesztiváloznak, amelyről dicshimnuszt zeng a magyar kurír.) Arra hivatkoznak, hogy az új Egyházi Törvénykönyv szerint hazánk főpapja mellé állt. (NB. ez a bizonyos Egyházi Törvénykönyv 1983-ban jelent meg, de már alig fél év elteltével módosítani kellett a benne foglalt zavarokat – maradt így is éppen elég.)

Nem akarok prófétai babérokra törni, de látható, hogy ez ügyben rövidesen Róma nihil obstat-ját is kieszközlik. Róma már mellé állt a szélhámosságra épülő medjugorjei valaminek, hogyne tenné meg ezt is, hiszen beleillik a hit rombolásának koncepciójába.

Nem merjük kimondani a bomlasztással szemben, hogy: Na és? Kit érdekel a hitetlen Róma véleménye?

Vajon miért csak néhány – nem önmagáért, hanem Krisztusért munkálkodó – pap és világi mer keményebben megszólalni? A zsinati Róma pártján állóknak megszámlálhatatlan blog, honlap, YouTube-csatorna, facebook-fiók, stb. áll rendelkezésére, hogy nagy hangon hirdessék zűrzavaros ötleteiket. Ha valaki odatéved és mer ellentmondó hozzászólást írni, akkor igen-igen aljas proli színvonalon dorongolják le.

Jelen honlapon – már elég régen – szóvá tettem, hogy a tradíció papjai és hívei nem ismerik egymást, a különböző hozzáállású irányzatok pedig egyáltalán nem használnak Krisztus ügyének. Nem lehet erősítőleg hatni egymásra.

Azt is megírtam, hogy közeledésemre is csak semmitmondó pár sor volt a válasz.

A szorosabb közösségek elkülönülnek, saját utat járnak, csak a hivatkozásaikban bukkan fel az igazi alapelv.

Egy-két, hozzám hasonló – „szabadúszó” – kollégával váltunk néha levelet, s ők is hasonlóként éreznek.

Amiként a világban leragadtak az emberek életvitel, divatmajmolás, silány értékigények tekintetében, sajnos ugyanezt tapasztaljuk a hitélet terén is. (Hajmeresztő, amikor püspököket és papokat látok okostelefonról zsolozsmázni…)

Ó, milyen megnyugtató részt venni egy trienti szentmisén – „érzelmileg jót tesz”. (Pedig borzalmas hallgatni a szkólák hangos nyivákolását és látni a már folyó prédikáció közbeni sétálgatását.)

Aztán minden megy a régiben: kedvére teszek az ateista munkatársnak, ha nem védem meg a hitemet, sőt nagyokat bólogatok, amikor szidja a katolikusokat – ki mást… Bezzeg a reformátusok, a baptisták, meg a hitgyüli, meg Iványi…

Féltem az állásomat, mert a könnyebb munkával szerzett többlet jövedelemből lesz majd úszómedencém a kertben.

Beállok tüntetni a mobiltelefonért és a régi bolsevik propagandát hirdető pedagógusokért.

Pedig átírathatnám a gyerekemet egy távolabbi, de valódi értékeket közvetítő iskolába, ám én védem a gyerek érzelmeit, baráti kapcsolatait. (Amelyet a közösségi média hangol ide-oda?)

Jézus „érzelmeinek egyáltalán nem tett jót a nagycsütörtöki agónia”, de nem azért jött, hogy gyáva legyen a pribékekkel szemben. Ezen múlt volna a megváltás.

Vegyük fontolóra a Szent Kereszt és a Szűzanya szeptemberi ünnepei előtt: Hogyan harcolunk a sátán ellen, ha az emberekkel szemben is gyávák vagyunk?

Ezen múlik a megváltásban és saját üdvösségünkben való közreműködésünk.