Andor Imre, dr. Köpeczi Bócz Edit: Mindszenty József
halála
Kérésünk Őszentségéhez, Ferenc Pápához!
Őszentsége, fogadja teljes szívből és szeretettből jövő jókívánságunkat Zalaegerszegről, az Úr áldása kísérje mindvégig szolgálatát.
A világban a keresztények élete soha nem volt könnyű, nehéz ellentmondani a rossznak, amely mindannyiunkat körülvesz nap mint nap, mert a sátáni erők folyamatosan igyekeztek és igyekeznek gyengíteni, átformálni a keresztény életünket. Ez történt a kommunizmus ideológiát éltető országok soraiban, így hazánkban Magyarországon is.
A bolsevik hatalom megszállása után, egyik napról a másikra, az ezer éves kereszténységünket akarták tűzzel, vassal kiirtani. Feloszlatták a szerzetesrendeket, megszüntették az egyházi iskolákat, kórházakat, intézményeket. Az egyházakat a vagyonuktól megfosztották, lelkészeket üldözték, megbélyegezték, vagy kivégezték. A kommunista hatalom számára mindez kevésnek bizonyult. A világ felé a békét hangoztatva, sátáni erővel üldözték a keresztény embereket, Jézus Krisztus követőit, akik az igaz szeretetet és a valódi békét hirdették az embereknek. Ezek közé tartozott Mindszenty József, bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása, aki Jézus Krisztus igaz követője volt, a szegények támogatója, az eltévelyedett lelkek megmentője.
Zalaegerszegen negyed századon keresztül épített, segített, szolgált, ahol mindenki szerette, tisztelte és ma is szeretettel emlékeznek városunkban személyére. A város vezetői a posztumusz díszpolgári címet adományozták a tavalyi esztendőben „Mindszenty emlékév” alkalmából, amit az egyház képviselői vettek át. Egész évben tömegek imádkoztak a szentmiséken a boldoggá avatásáért.
Amikor 1944-ben kinevezték Veszprém megye püspökévé, az erős oszlopokra épített egyházi közösséget tíz év múlva sem tudták Zalaegerszegen meggyengíteni a hatalom részéről hiába akarták.
A titkos jelentésben BM 10-3359/1955 szám alatt olvasható: „Az igen erős római katolikus egyház stabilitását, befolyását, gyengíteni kell Zalaegerszegen. Olyan papi ügynököket kell beszervezni, akik lojális felsőbb papi személyekkel bizalmas kapcsolatban vannak.”
Negyedszázados szolgálata a városban ma is világít és fénylik!
Ezért próbálkozunk Zalaegerszegről a Szentatyához fordulni támogatásáért. Andor Imre és Köpeczi Bócz Edit mindketten több éve Mindszenty József életét, munkásságát tárjuk fel kutatásaink alapján.
Andor Imre: személyesen ismertem családommal együtt és mind a mai napig a szívemben őrzöm emlékét, imádkozva boldoggá avatásáért családommal, két pap fiammal és sok-sok keresztyén testvéremmel együtt. Életét és munkásságát az összegyűjtött dokumentumok, fényképeket, személyes tárgyak kiállítás megrendezésével mutatom be szerte az országban. Szeretném ha a fiatalok körében minél többen megismerhetnék példamutató, szerény, Krisztuskövető életét. Zalaegerszegen a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium falain láthatók az általam átadott tablók. Fontos, hogy ne csak elnevezzenek valakiről egy épületet, hanem átérezzék, megértsék, akik ott tanulnak és tanítanak, hogy a valóságban, az életükben is befogadják Jézus Krisztust. Szeretném, ha a tanulóknak a példaképük lenne Mindszenty József.
A sok jó cselekedetét nehéz lenne felsorolni, de minden bizonnyal erről a Szentatyának is tudomása van, hiszen a boldoggá avatásának folyamata már hosszú évek óta tart.
Köpeczi Bócz Edit: már húsz éve igyekszem feltárni a múlt borzalmait, a kereszténység tudatos üldözését, a keresztény emberek átnevelését, amelyet a háttérből próbáltak megvalósítani a sátán szolgái. A kommunista titkosszolgálat behálózta az egész keresztény világ egyházait, ahová beépítették az embereiket. (Sajnos ez alól még a Vatikán sem lehetett kivétel.)
Ma is igyekeznek a kereszténységet átreformálni, összemosni más vallásokkal, pedig Jézus Krisztus nélkül nincs EGYHÁZ!
A közelmúltban megjelent könyvemben (A TITKOSSZOLGÁLATOK HÁLÓJÁBAN, Mindszenty József a lélekmentő bíboros, hercegprímás) részletes beszámolót olvashatunk bántalmazásairól, rágalmazásairól és halálának gyanús körülményeiről.
Andor Imrével mindketten sok millió ember nevében fordulunk a Szent Atyához azzal a kéréssel, hogy Mindszenty József bíboros boldoggá avatásának menetét szíveskedjék kezdeményezni.
Szomorú, de személyéről még ma is hallani igaztalan negatív kritikákat, mert lélekmentő főpapunkat a kommunista hatalom a becsületétől akarta megfosztani!
Mindazok akik bírálják, nem csak a katolikus egyház, hanem az egész keresztény világ ellenségei.
Tisztelettel kérjük Szentatyát, hogy Mindszenty József csodálatos életét egy új bizottsággal vizsgáltassa meg. Élete világít mind a mai napig, mert példaképe a katolikus egyháznak, a világnak és a magyar nemzetünknek!
Szeretnénk néhány valós tényekkel indokolni és alátámasztani kérésünket
• Amikor 1945–be elfoglalhatta az esztergomi érseki széket, XII. Pius pápa még Rómában figyelmeztette, hogy valószínű ő lesz az, akinek vállalnia kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot.
• Hazánkat, az ateista ideológiával átitatott, szovjet bolsevik kommunista hadsereg, erőszakkal elfoglalta. Mindszenty József főpapként a kormányhoz átiratot intézett, melyben kijelentette, hogy nem ért egyet azzal, hogy a köztársaság behozatalával olyan alkotmányreformokat akar megvalósítani a nemzetgyűlés, amely az egyházak és a keresztény hitélet szétrombolását hajtja végre és az ateizmust akarja az ország bázisaként létrehozni. Óvást emelt a szocialista köztársaság létrehozása ellen!
• Már 1946-ban elkezdődött Esztergomban katolikus egyház vezetőinek és papjainak megfigyelése. A jelentésekben kiemelten szerepelt Mindszenty József, akinek a letartóztatása után Drahos János lett az egyházmegye vezetője, aki szintén gyanús körülmények között meghalt. (A kórházból az ÁVH emberei akarták elhurcolni.) Ezt követte Meszlényi Zoltán, aki az esztergomi főegyházmegye főpásztora lett. Őt internálótáborba hurcolták, magánzárkába agyonkínozták és1951-ben meggyilkolták. A halotti bizonyítványát csak négy évvel később állították ki róla, 1954-ben, exhumálására pedig csak 1966-ban kerülhetett sor.
• Tehát látható, hogy a katolikus egyház főpapjait, Mindszenty József támogatóit likvidálni kellett!
• Világszerte felhívta a figyelmet a kommunista diktatúra törvénytelen intézkedéseire, a sok-sok gyilkosságra, és követelte az internálótáborok feloszlatását.
• Tudta, hogy félre fogják állítani, ezért felhívta az egyház papjainak figyelmét, hogy akkor sem szabad a gyilkos hatalommal kiegyezni, ha őt erőszakkal eltávolítják, vagy esetleg gyilkosság áldozata lesz. Jézus Krisztus követőjeként nem írta alá azt az egyoldalú diktátumot, amelyet formálisan az egyház és az állam kiegyezésének hívtak. Jézus Krisztus is a kereszthalált választotta az egyezkedés helyett.
• 1948.decemberében koholt vádak alapján letartóztatták, a börtönben agyon kínozták és világszerte hazug vádakat terjesztettek róla, amit sehol nem hittek el mindazok akik ismerték. Az ENSZ is tiltakozott letartóztatása ellen.
• Az 1956-os forradalom alatt a politikai foglyokat kiengedték a börtönökből, így Mindszenty József is kiszabadult.
Az orosz tankok elől sokan külföldre menekültek, de a bíboros érsek úr nem hagyta el hazáját. Hivatalosan ő volt a katolikus egyház vezetője. Az amerikai követségen kapott menedéket, ahonnan 15 éven keresztül igyekezett a lelkeket menteni intézkedéseivel, és utasításaival.
• A hatvanas években az enyhülési politika jegyében már útban volt a hatalmi politikának. Mindenáron el akarták távolítani a számára menedéket nyújtó követségről és hazájából, hogy a közelébe férkőzhessenek és elhallgattassák!
• Engedelmeskedve VI. Pál pápa kérésének szomorúan, de 1971-ben elhagyta az országot.
• Hazája elhagyása után a titkosszolgálaton keresztül figyelték, és folyamatosan hazug rágalmakkal lejáratták. (Hivatalos dokumentumok mellékelve)
• Az ellenségei meglepődve tapasztalták, hogy körútjai során a templomok mindig tele voltak amikor misét celebrált, a lejáratási kampányuk nem mindig érte el a célját.
• Halála előtti betegségének súlyosságáról hivatalos iratokban nem találkozhatunk, sőt
olyan érzésünk lehet, hogy sokkal jobb egészségi állapotban volt a korábbi évekhez képest. Bécsbe érkezése után fél évvel egy kint élő magyar orvos, levélben megkereste, felajánlva orvosi szolgálatait.
A bíboros válaszlevelében köszönetét tolmácsolva, az alábbiakat írta:
„Köszönöm a honfitársi szíves szolidaritásból eredő kedves felajánlását. Meghat odaadó ajánlata. Rendszeres orvosi ellátásom nincs: elfoglaltságom nem is engedett gondolni erre.
Prof. Szirmai volt olyan kedves, eljött, beható vizsgálatot végzett, gyógyszert rendelt és küldött, ami részben a vámon elakadt. Ezek előrebocsátása után a nemes ajánlatot köszönettel elfogadom. Ha szüksége merül fel állapotomban – Istennek hála-, kérni fogom”.
• Folyamatosan figyeltették az egészségi állapotát, de még a Pázmáneum épületében lévő személyeket is kiemelve, hogy xy. orvos, nővér, vagy laboráns.
A hivatalos dokumentumokban és ügynöki jelentésekben olvasható
• „A prímás nagyon mozgékony, de szótlan. Állandóan dolgozik, gyorsan eszik, jól hall, fürge.”
• Magyarország bécsi követ utasítása: „sokkal nagyobb propagandamunkát kell kifejteni Mindszenty ellen, hogy elszigetelődjön.”
• Számtalan titkos dokumentumban olvasható, hogy „el kell hallgattatni”! Akció tervet készítettek a végleges elhallgattatására.
• Más lehetőségük nem volt, csak titokban likvidálni, ugyan úgy, mint számtalan mártír papot, (Pl. Romzsa Tódort, akit a kórházban megmérgeztek) megjátszva, hogy a halála természetes haláleset.
• Így került sor a műtétre, amelynek leírása tele van ellentmondással!
Sajnálatos, hogy mindez ideig nem vették figyelembe, hogy a bíboros úr halála nem az idős kora ellenére történt! A szándékosan rossz, műtéti beavatkozás okozhatta?! Mert el kellett hallgattatni! Ez a titkos Belügyminisztériumi iratokban számtalan helyen olvasható!
Közvetlenül a műtét előtt az őt körülvevő személyek nyilatkozatai különbözőek és ellentmondásosak.
Jó lenne, ha nem a politika befolyásolná a boldoggá avatási eljárás kezdeményezését, hanem valóban figyelembe vennék Jézus Krisztus követésének mozzanatait, és lélekmentő csodálatos szolgálatát.
A Titkosszolgálatok hálójában c. könyvben eredeti dokumentumok alapján olvasható, hogyan figyeltették Mindszenty József minden lépését. Olyan titkos ügynököket küldtek a Pázmáneumba, akiknek az volt a feladata, hogy lejárassák.
A halálával kapcsolatos ellentmondások egy részének felsorolásával, szeretnénk rávilágítani arra, hogy milyen nagy szükség lenne az igazi és valós tények kivizsgálására!
A több zsáknyi iratanyag közül már sok mindent eltüntettek, de amely összegyűjtve még megvan, biztosan igazolja és segíti a boldoggá avatását.
Ellentmondások halálának körülményeiről
1. Utolsó körútjára 1975 áprilisában került sor, a venezuelai Caracasból még szívből jövő üzenetét küldte áldásával együtt szerte a világba. A bogotai érsek április 26-án még úgy köszönt el tőle, „Maradj mindig ilyen fiatal!” Hazaérkezése után sem lehetett annyira rosszul, mert nem az ágyába sietett lefeküdni, hanem késő este még felbontotta és megnézte a leveleit. Tehát biztosan nem volt halálos beteg, mint ahogy azt a következő pontban Soltész Elemér az irgalmasoknál lévő kórházlelkész nyilatkozta a sajtónak.
2. Soltész Elemér : http://mno.hu/migr_1834/az-utolso-orak-831112 (Magyar Nemzet)
A sajtó munkatársai megkérdezték tőle, hogy milyen betegségben szenvedett Mindszenty József, amire a következőket válaszolta:
„Prosztatabántalmai voltak meg szívpanaszai. Az a furcsa eset állt elő, hogy nem a kórház főorvosát hívták hozzá, hanem kívülről egy orvostanárt. Ez persze nem tetszett a főorvosnak, aki nekem is panaszkodott. És nekem mondta el azt is, hogy a prímás menthetetlen, és meg fog halni. Jobb volna talán, ha egy hónap múlva műtetnék meg, s ezt mondjam el a bíborosnak.”
Megmondta neki?
Igen.
És mit válaszolt a bíboros?
Azt, hogy nem vár egy hónapig.
Az operáció időpontját is kijelölték?
Ki. Másnapra.
Az utolsó kenetet feladták neki?
Nem.”
Megjegyzés: A kórház lelkésze, aki hetente meglátogatta Mindszenty Józsefet, nem adta fel az utolsó kenetet, pedig állítólag ő tudta, hogy meg fog halni! A további nyilatkozata is elgondolkodtató!!! Ő volt mellette az utolsó órájában egyedül???!! Tehát az orvosok nem küzdöttek az életéért!?
„Az operációt követően még élt. Visszavitték a szobába, de már nem volt magánál. Öntudatlanul olyan gesztusai voltak, amelyek a fájdalomra utaltak. Rázkódott. Mintha viaskodott volna a halál angyalával. És ekkor, amikor már nem volt senki mellette, kapott a szent kenetből, amelyet Jézus Krisztus létesített és Jakab hirdetett. Az olajjal megkentem az érzékszerveit és imádkoztam a lelki üdvéért.”
Megjegyzés: Vajon miért nem jutott az eszébe, ha viaskodott a halál angyalával, hogy gyorsan orvoshoz rohanjon segítségért?!
3. Mészáros Tibor:
A bíboros titkárának a nyilatkozatát hiteles tanúként gondolhatnánk, de a könyveiben mégis az ellentmondások özönével találkozhatunk!
Leírta, hogy az utolsó körútjára már nem ő kísérte el a bíboros urat mert elbocsátotta. Kérte, hogy amire visszajön, menjen el a Pázmáneumból, de hiába küldte el, mert nem akart elmenni! Hazaérkezésekor ismételten felszólította a távozásra, mégsem ment! Sőt amikor hirtelen a kórházba került, állandóan mellette volt, mintha a legjobb titkára lenne! Semmi keresnivalója nem lett volna már a beteg Mindszenty József mellett.
Idézetek a könyveiből:
Msgr. Mészáros Tibor, Akit övéi be nem fogadtak, Pro Domo, Pécs, 1997.(p.280)
„Már ismét vele voltam, amikor az Irgalmasok kórházában megtörtént a végső nagy konzílium. Az orvosok nem bántak vele kíméletesen. Ott ült az ágyon, láttam az arcán, hogy ez neki nagyon megalázó. Arról volt szó, hogy operáljanak, vagy ne operáljanak. Ezt nagyon alázatosan mélyen meghajolva közölték vele. Elmagyarázták, hogy a sikeres operáció után lehetséges a javulás.”{…}(281.p)
{…}”Azon a napon, 1975. május 6-án, amikor megoperálták, bent voltam mellette egészen negyed 2-ig. Nagyon hánykolódott. Rossz sejtelmeim voltak. Mivel már megéheztem, negyed 2-kor hazamentem ebédelni. Kisvártatva jött Vecsey, s mondta, hogy fél 2 körül meghalt a bíboros.
Visszasiettem a betegszobába, amelyben meghalt. Egész délután Vecsey, Cser-Palkovics, Ádám Gyurka, Harangozó Feri, Fábián Karcsi, akik mind olyan tanácsadófélék voltak mellette, siettek a bíboros lakására, és keresték a testamentumát. Egész délután, majd este 9-ig egyedül őriztem tetemét a kórházi szobában. Már senki sem törődött vele. Ők, a többiek futottak a Pázmáneumba.”
Megjegyzés: tehát a halála előtt mindössze negyed órával előbb távozott mellőle, mert megéhezett?! Miért nem szólt az orvosoknak ha rossz sejtelmei voltak!? Látnia kellett, hogy rosszul van, miért nem szólt az orvosoknak? Hogy lehet, hogy egyedül volt mellette? Soltész Elemér hol volt?
„A száműzött bíboros szolgálatában” c. könyvében a napi jegyzetei között (1972-1975) http://www.ppek.hu/k248.htm (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban is megtalálható)
„Kimegyek az urológia nappalijába. Odajön Bianchi doktor. Nem győzi mondani, mennyire megvan minden esélye egy jól sikerülő műtétnek. Aztán együtt bemegyünk a betegszobába, ahol éppen gyülekeznek az orvosok a konzíliumra: Kaindl szívorvos professzor, Halzl ideg, agy és vérkeringési specialista, Scherzel urológus, dr. Ludvik docens, Übelhör tanítványa, aki majd a bíborost megoperálja. Rajtuk kívül még ott voltak az asszisztenseik, két-három ápolónő, Bianchi doktor és én. Mikor a Bianchi doktorral belépünk, Kaindl professzor már vizsgálja a prímást, kérdezgeti, de mivel nem érti a választ, fordítót kér. Azonnal odasiettem, hogy segítségükre legyek az egymás megértésében.
Megtárgyalják a szív állapotát, amely jobb, mint a dél-amerikai út előtt. Eléggé meg van elégedve a professzor. Az urológusnak nincs különösebb kifogása a műtét ellen. Halzl nyugtalankodik a prímás lassú beszéde miatt, hogy nincs-e olyan nagyfokú érelmeszesedése, amely az agyban, a szívben és máshol is bonyodalmakat okozhatna. Bianchi doktor is, én is fölvilágosítjuk, hogy a bíboros mindig ilyen lassan beszél, és nála ez nem érelmeszesedést jelent. Halzl doktor láthatólag nincs meggyőződve erről, de lévén egy olyan társasággal szemben, amely az operáció felé hajlik, elhallgatott.
Ott tanakodtak sorsáról. Mindenki tudta, hogy utazni akar, hogy meg akar gyógyulni, megszabadulni a katétertől, hogy szinte egy más lehetőség szóba sem jöhetett.
E tanakodás közepette éreztem, hogy mennyire átcsúszik az ember önrendelkezése idegenek, orvosok, ,,hóhérok'' kezébe. A konzílium, a döntés egy ember felől szinte egyenlő a halállal vagy legalább Isten abszolút rendelkező hatalmával az ember felől. Lenni vagy nem lenni! Megsajnáltam. Nagy, makacs, bátor gyerek volt most különösen.
Ezekbe a tördelt mondatokba, amelyek meg voltak tűzdelve latinnal, göröggel, robbant bele a bíboros mondata, amely szinte szét akarta robbantani ezt a professzori-orvosi varázst sajátmaga körül, és amely szinte elemi erővel buggyant ki belőle, mert láttam rajta, megalázónak érzi, hogy így a jelenlétében róla és felőle, megkérdezése nélkül döntenek. Irult-pirult, zavartan nézett, hol kicsit gúnyosan, hol kicsit türelmének a határán, és azt mondta németül:
-- Also Herren Professoren, der Delinquent wartet auf das Urteil! (Tehát professzor urak a delikvens az ítéletre vár)
Ez a kissé félszeg, kissé erélyes mondat fölébresztette a társaságot, és Kaindl szívspecialista, miután kapisgatta a mondat tartalmát, szó szerint ezt mondta:
-- In Anbetracht der guten, organischen Zustände des Patienten und seines gegenwärtigen Zustandes -- kann der Deliquent hingerichtet werden. (Tekintettel a páciens jó szervezetére és jelenlegi állapotára -- és beleszőtt még néhány orvosi kifejezést -- a delikvenset ki lehet végezni.)
Általános derültség volt, de csak egy pillanatra. Utána rögtön mindenki igyekezett megszabadulni a delikvens és kivégzés szó zavartkeltő és alig másképpen, mint vészesen magyarázható benyomásától, és a derültségnek pillanatok alatt vége szakadt. Ezt Kaindl professzor pontosan lemérte és kezdte mondani, hogy ,,Spass beiseite!''(félre a tréfával) vigyázni kell az oxigén adagolásával.
A bíboros -- annyira drámai volt a jelenet, hogy szinte senki sem tudott egészen önmaga lenni és önmagán uralkodni -- hozzátette, hogy az élete az Isten és az orvosok kezében van: ,,In Gottes und Experten Hand''. Németül valahogy magyarosabban mondta.
Aztán valami nagyon érdekes történt. Az orvos egy kicsit fölötte állva az életnek a kardinálissal szemben, aki az életéért küzd, és azt Isten és a szakemberek kezébe teszi, azt mondja:
-- Eminenz, ich würde an Ihrer Stelle nach dem Herrgott eine lange, lange Pause einschalten und erst dann auf die Experten vertrauen! (Eminenciás uram, az ön helyében a jó Isten után egy hosszú, hosszú pauzát iktatnék be, s csak utána bíznék a szakemberekben.)
Zavarukban a konzíliumot tartó orvosok mind egyszerre kezdtek el beszélni, és mivel a társalgás németül ment, a bíborosnak nem volt megadva, hogy egy számára könnyen használható nyelven válaszoljon. A beszélgetés vége nem volt ilyen éles vagy kiélezett, mert a bíboros paciens volt, és felőle az orvosok, elsősorban Kaindl, nem akartak egy ilyen nem orvosi beszélgetésbe bocsátkozni.
Nyugodt, tárgyilagos hangon megegyeztek, hogy a műtét lehetséges és ajánlatos.
A bíboros beleegyezett. Az orvosok kivonultak a szobából. A legtöbben közülük talán nem is fogták föl a beszélgetés súlyos voltát. Én ott álltam, hallgattam, és csak belsőleg reagáltam mindenre, ami történt.
Ennél az orvosi konzíliumnál dőlt el a bíboros sorsa, persze Isten rendelése után. Tulajdonképpen saját maga döntötte el a sorsát anélkül, hogy annak tudatában lett volna.
Most eljött a választás: vagy prosztata operáció vagy szokásos tevékenységének a leszűkítése ápolással, a katéter viselésével és sok szenvedéssel. Szinte habozás nélkül választott: műtét! Nem akart meghalni, mert most is remélte, hogy ezen a zátonyon keresztüljut, csak az esetleges, elég távoli rizikójával számolt. Ilyen értelemben állva, küzdőként halt meg.
Az orvosok nyilatkozatai a műtéttel kapcsolatban
Dr. Bianchi, a prímás kezelőorvosa így nyilatkozott: – „Még a fiataloknál is fennáll bizonyos kockázat a műtétek során. A kardinális korábbi vizsgálatai azt mutatták, hogy nincs rizikója ennek a beavatkozásnak. Isten magas kort engedett megélni az eminenciás úrnak, de ebben a korban felléphetnek olyan folyamatok, amelyeket nem lehet kézben tartani. Ez történt most. A szív akut veszélybe került és felmondta a szolgálatot.”
Megjegyzés: Bizony a szív akut veszélybe került a narkotikus altatástól, amit neki is tudnia kellett.
Ludvig docens szerint: „Mikor jött a megterhelés a műtét következtében, kitűnt, hogy mennyire nagyfokú a szívkoszorúér elmeszesedése, és így gyakorlatilag szívinfarktusban halt meg.”
Megjegyzés: Tehát az orvosoknak fel kellett arra készülniük, hogy a narkotikus altatás veszélyes és műtét után, szívinfarktust fog kapni!!! Tudták előre!! Akkor fel lehet tenni a kérdést, hogyan merték magára hagyni a szobájában? Miért engedtek a szobájába kívülálló embereket? Miért nem voltak mellette műtét után az orvosok, ápolók és valóban miért nem küzdöttek az életéért?! A válasz mert előre megvolt tervezve!
(Nem véletlen nyilatkozta a továbbiakban„Walter Ludvig aki operálta a bíborost.) – „Minden, a bíboros betegségéről szóló részletet titokban kell tartanunk. A kardinális halála rekonstruálható lesz, ám erre csak a mi generációnk kihalása után adódik lehetőség. Az adatokat csak akkor hozhatják nyilvánosságra.”
Kádár és a párt vezetői pezsgővel koccintottak Mindszenty halálakor!
dr. Oskar Pendl egyetemi tanársegéd, a boncolásról a következőket mondta el:
„A boncolással a váratlan halál okát tisztáztuk. Megvizsgáltuk az elhunyt szívét, s meglepetésünkre nagyfokú és előrehaladott koszorúér-meszesedést találtunk. Majd megnyitottuk a bal szívkamrát, s ekkor derült ki, hogy az első papillárius izomcsomóban egészen friss elváltozás van. Ez az elváltozás a műtét után keletkezhetett, a bíboros halálát okozva. Az infarktus nem volt felismerhető a műtét utáni narkózis miatt. Ez tragikus következménnyel járt.
Megjegyzés: tehát egyértelmű, hogy a szívében történő elváltozást a műtét, illetve az altatás okozta!
Műtét után
Mivel altatták? Barbituráttal! Ez úgy történt, hogy altatás előtt nem végezték el a megfelelően a szív vizsgálatát sem. Az altatóorvos Pentothal-t fecskendezett a főpap vénájába, amelyről tudható az igen káros hatása. (Az eutanáziához is használják.) Narkotikus hatása nagyon kiszámíthatatlan. Barbiturát-narkózisban egy meghatározott mértékű izomrelaxáció mindig sokkal erősebb légzésdepresszió mellett érhető csak el, mint éterrel, tehát a barbiturátok sokkal veszélyesebb narkotikumok. Az éter- és a barbiturát-narkózis között tehát lényeges különbségek vannak. A légzőközpont ingerlékenységét a barbiturátok már altató dózisban csökkentik. Toxikus adagban légzésbénulást okoznak.
Mindszenty József nem akarta, hogy altassák, mert jól tudta, hogy figyelik, és a szobájában lehallgatják. Ezért beszélgetett a folyóson munkatársaival.
Láthatjuk, hogy az orvosok magára hagyták, mert többen azt nyilatkozták, hogy a szobájában halála előtt egyedül voltak mellette!!
Narkotikummal altatták! Műtét végeztével még narkotikus állapotban, alva vitték vissza egyedül a szobájába és nem voltak mellette még ápolók sem! Pedig amíg valaki nem tér magához, és a narkotikum hatása alatt van, legalább egy ápolónak mellette kellett volna lennie, ha baj van, hogy azonnal közbe tudjanak avatkozni. Ellenőrizni kellett volna a pulzusát, szívét, esetleg infúziót adni, mert ha bármi történik, ahogy történt is, azonnal jelezni kellett volna az orvosoknak. Sajnos egyedül hagyták a szobájában, hiszen a nyilatkozók többször is azt mondták, hogy egyedül ők voltak mellette!!
Ezek szerint még infúziót sem kapott a műtét végén. Egyértelmű hogy a halálát várták!! Ráadásul a szívspecialista jónak találta a cardiogrammot!
Boncoláskor pedig nagyfokú koszorúér elmeszesedést találtak!? Ha ez igaz, akkor szintén itt is van egy ellentmondás!!!
Amennyiben a műtét mégis sikerült, az is feltételezhető, (mivel többször egyedül hagyták a szobájában) hogy esetleg bárki bemehetett hozzá és beadott neki valamilyen kimutathatatlan gyilkos injekciót. (Pl. Káliumot ami pár órán belül lebomlik és kimutathatatlan a boncolásnál, ugyanakkor szívleállást okozhat.)
Kérésünk a Szentatyához !
A rövid felsorolás alapján is látható Mindszenty József szent élete, lélekmentő munkája! Ő soha nem haragudott senkire. Szemben állt egy gyilkos hatalommal, akik nem csak a testet, hanem a lelkeket is megölték. Igyekezett ezeket az embereket is felvilágosítani arról, hogy miért nem köt egy ilyen sátáni hatalommal egyezséget! Szerette volna ezeknek az embereket is a lelkét menteni, hogy megértsék Jézus Krisztus követését, ellentétben azokkal, akik az ateista hatalom végleges kiszolgálóivá váltak. Nem véletlen, hogy halálától kezdve már csodás gyógyulásokat is regisztráltak.
Mély tisztelettel kérjük Szentatyát, hogy mielőbb segítse Mindszenty József boldoggá avatását.
(Hivatalos dokumentumok mellékelve)
Tisztelettel és köszönettel:
Zalaegerszeg, 2013-08-07
Andor Imre Dr. Köpeczi Bócz Edit
