Juliánus barát: Négy évnyi népirtás demokratikus módra

Itt a legújabb európai recept a rituális öngyilkosságra:

Klímaszorongás és LMBTQ helyett háború!

Négy évnyi II. világháború.

Napra pontosan negyedik éve tart a háború Óceánia és Eurázsia között. És még nemhogy a vége nem látszik, de sajnos úgy néz ki, hogy még most fog csak igazán elkezdődni.

"Ha baj van, mindenkit berántunk" -- Mondta Pisztolyos Ruszinusz a sorkötelesség esetleges visszaállítása kapcsán, de akár Zelenszkij is mondhatta volna ezt, nem emberekre, hanem országokra értve.

De ez nem az olcsó orosz gáz elleni szabotázsról és a méregdrága amerikai LNG, valamint palaolaj eladásáról szól! De nem ám!

Ez kérem erkölcsi kérdés. Az ártatlanul megtámadott országnak nyújtott önzetlen segítségről van szó, amely mindenkinek kötelező.

Már megint azt látjuk tehát, hogy egy keresztes háborút vívunk, csak most nem a Szén-dioxid ellen, nem is a COVID ellen, hanem most épp a Szovjetúnió ellen (már megint, mert egyszer nem volt elég), hogy megakadályozzuk, hogy "a Vörös Rém véres karmaival belemarkolhasson Országunk szent, megszentelt földjébe!" (Ez egy 1943-as rádióbeszéd részlete).

Mi folyik itt Gyöngyösön?

Tehát, mi is történik itt a szomszédban? Nem Gyöngyösön, ez csupán egy utalás egy mémmé vált rövid youtube-videóra.

Illetve most már lassan nálunk is, mert a 600 forintos benzinár sem véletlenül alakult ki, de ne aggódjatok, lesz az még 1600 forint is nemsokára -- de lesz még nagyobb baj is, csak várjátok ki...

Mert ez nem a demokrácia harca a diktatúra ellen, de még csak nem is a proletár internacionalizmus harca a fasizmus ellen.

Ez "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" néven indult Oroszországi Polgárháború, amely 1917-ben kezdődött el, de a jelek szerint még mindig nem ért véget.

1991-ben a Szovjetúnió felbomlásakor sokan azt hitték (köztük én is), hogy végre béke, boldogság, és fejlődés köszönt Kelet-Európára, és eljön az európai kereszténység új virágkora is, de a jelek szerint ez nem, vagy legalábbis nem mindenütt volt így.

23 év kellett ahhoz, hogy Ukrajnában szép csendben felnőjön egy új generáció, amelyiknek a szobája falán a tömeggyilkos Sztálin elvtárs képe helyett egy másik tömeggyilkos, Bandera szentképe lógott. Sztyepan Bandera hőstetteiről szerintem mindent elmond az, hogy olyan sok lengyelt mészárolt le, hogy azt már Hitler is megelégelte, így végül a fajnemesítő karrierje azzal végződött, hogy a Gestapo letartóztatta. Bár a halálos áldozatok számában nem éri utol Sztálin elvtársat (az OUN és az UPA mérlege néhány 10 ezer, maximum 100 ezer halott, de Bandera mentségére legyen mondva, hogy ezt mindösszesen 2 év alatt hozták össze (1941-43), és nem kaptak hozzá állami támogatást sem, tehát abszolút civil kezdeményezés volt, mikroadományokból...)

2014-ben a CIA a Majdan téri puccsal újra begyújtotta az akkor már 70 éve szunnyadó konfliktust, ismét vonultak az OUN horogkeresztes halálosztagai, csak most "Azov alakulat" néven, és lángoltak az épületek, dőltek a Lenin-szobrok, közben pedig keleten alakultak a Népköztársaságok, zúgott az Internacionálé, és a "fasiszta pribékek" ellen hadba indultak az "ázsiai hordák".

2014-2022 között teljesen olyan érzése volt az embernek, mintha az 1910-es évek végén járnánk, annyi különbséggel, hogy a szovjet tankokra kitűzött zászlókon Sztálin elvtárs és Szűz Mária képei immáron egymás mellett lobogtak.

Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a zűrzavarban!

Szerencsére azonban nekünk nem is kellett ebben eligazodni, mert ez nem a mi háborúnk, ez két rokon nép közötti tragikus testvérharc. Volt. Egészen 2022. február 24. reggeléig.

Az invázió.

Putyin 8 évig tűrte, hogy az Ukrán Hadsereg céllövöldéset játszik a szakadár donbasszi városokkal és falvakkal, random szétlőve hol egy piacot, hol egy iskolát, és a Minszki Megállapodásokat pedig meg sem kísérlik végrehajtani, hanem helyette Ukrajna egyre újabb és újabb fegyvereket tesztel a saját oroszajkú állampolgárain. Aztán amikor a Kievi rezsim már az akkor legmodernebbnek számító török Baytaktar drónokkal kezdte lőni Donyecket, akkor a Putyin eldöntötte, hogy ez így nem mehet tovább.

2022. február 24-én hajnalban Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, amelynek valami olyasmi forgatókönyve lehetett megírva, mint amit idén az USA részéről Venezuelában láthattunk, azzal a különbséggel, hogy ezt a szokásos orosz trehánysággal hajtották végre, ennek megfelelően nem is sikerült. Méghozzá nagyon nem.

Ahogyan néhai szeretett miniszterelnökünk fogalmazna: "Elszúrták. Nem kicsit, nagyon". Ennek az elszúrásnak az eredménye (eddig) nagyságrendileg 2 millió körüli halott.

Bár hivatalos ukrán közlések szerint mindössze 43 ezer ukrán katona halt meg eddig a háborúban (és persze emellett közel negyvenmilliárd orosz), de ugye ahogy mondani szokták, "ezt érdemes fenntartásokkal kezelni." Viccet félretéve, biztos, hogy millió felett van az áldozatok száma (halottak és hadirokkantak együttvéve), de könnyen lehet, hogy a 2 milliót is meghaladja, akár 3 is lehet.

A Nyugat pedig azonnal beavatkozott Ukrajna védelmében, egész pontosan a háború fenntartása érdekében, így most ez már nem oroszországi polgárháború, hanem ez már az Óceánia és Eurázsia közötti háború. Innentől kezdve ehhez sajnos nekünk is közünk van, ha tetszik, ha nem.

Ha valaki nem olvasta még Orwell könyvét, az 1984-et, akkor nagyon sürgősen tegye meg. A film megtekintése nem elegendő, nem jön át a lényeg, mindenképpen a könyvet kell elolvasni (mivel sajnos a rendező sem értette, hogy miről szól).

Mi tehát, Óceánia polgárai, a Külső Párt tagjai és prolik egyaránt, kötelesek vagyunk hadba vonulni Ukrajna megsegítésére, mert a gonosz Eurázsia összefogott az ősellenség Keletázsiával, és egész Óceániát el akarják pusztítani. Minden más narratíva bűngondol!

Ezért fontos, hogy minden napot a gyűlöletkétperccel kezdjünk, amikor megnyitjuk a Telexet vagy a 444-et, és megfogjuk egymás kezét, és emeljük a magasba, és mondjuk hangosan együtt, hogy "lépésről lépésre... tégláról téglára... visszaverjük az oroszokat."

Szinte látom a teleképen megjelenni a „Testvériség” vezetőjének, Orbán Viktornak az arcát, amint a tömeg dühöngése közepette arról magyaráz, hogy "nekünk nem Eurázsia a valódi ellenségünk, hanem maga a Párt, amely Wéber Nagyúr vezetésével a saját polgárait akarja kiirtani, és amely szándékosan húzza egyre csak tovább és tovább ezt az értelmetlen, és megnyerhetetlen háborút".

Nos, eddig a regény. A helyzet azonban az, hogy ez nem csak regény, ez több annál, mert sajnos próféciának bizonyult.

És sajnos, „Testvériség” vezetőjének igaza van. Noha ő maga is a Párt kreálmánya, hiszen a Párt legtitkosabb ösztöndíjas programja keretében tanulhatott Oxfordban "liberális filozófiát", és azért küldték haza Magyarországra, hogy előkészítse az országnak az Eurázsiából Óceániába való átléptetését.

Pólusváltás. Kelet és nyugat felcserélődött.

Csakhogy közben, valamikor a 2. évezred vége felé egyértelműen pólusváltás állt be a világtörténelem menetében, mintha megfordult volna a Föld forgása, és Kelet és Nyugat felcserélődött volna.

Ezt úgy értem, hogy Eurázsia elkezdett átfordulni a történelem jó oldalára, a KGB ügynöke lassan megtért, és keresztény cár lett belőle, és az ateista Szovjetúnió helyén egy olyan Oroszországot hozott létre, ahol támogatják a családot, a házasságot, a gyermekvállalást, és az összes keresztény értéket, beleértve az Egyházat is. (Az Orosz Ortodox Egyházról van szó, amelynek tanítása egyébként 100%-ban egyezik a Római Katolikus Egyházéval, csak az 1054-es szkizma miatt nem alkot egységes szervezetet. (De elnézve azt a tragédiát, ami a Katolikus Egyházzal a Ferenc "pápa" politikai ámokfutása során illetve azóta történik, lehet, hogy ez a szakadás tulajdonképpen nem is olyan nagy baj.) )

Óceánia pedig ezzel párhuzamosan szép lassan a Sátán közvetlen irányítása alá került. Ez elsőre költői túlzásnak hangozhat, de sajnos nem az. És még csak nem is irónia.

Az univerzális koordinátarendszer, amelyhez a világot viszonyítani kell, az nem a kelet és nyugat, nem a diktatúra és a demokrácia, hanem az Isten, a kereszténység, és az Egyház, és az ennek megfelelő "jó" és "rossz" kategóriák.

(Hitünk szerint ugyanis az erkölcs, mint isteni törvény, egy univerzálisan létező állandó, amely térben és időben mindenütt érvényes, és semmiféle szavazással, szokással, vagy propagandával nem változtatható meg. Az Utolsó Ítéletkor Isten az általa adott törvényeket fogja számon kérni rajtunk, és higgyétek el, hogy őt teljesen hidegen hagyja, hogy melyik parlament mit szavaz meg, és az is, hogy az ENSZ milyen dekrétumokat ad ki.)

És ha ebben a rendszerben nézzük, akkor világosan látszik, hogy a Nyugati világ, amelynek a vezetői a fontos döntéseket nem a parlamentekben, de még csak nem is titkos tárgyalóasztalok mellett, hanem konkrétan szexpartikon és drogos orgiákon hozzák meg, és ahol a legfőbb érték mára a kihalás lett, és ahol mindent és mindenkit támogatnak, ami a kereszténység ellen és a társadalom fennmaradása ellen hat, ahol az emberek életcélja a véget-nem-érő bulizás, és ahol a legnagyobb bűn az, ha egy lány a gyermekvállalásra gondol, miközben buzik vonaglanak végig a városok főutcáján, és ahol zsákszámra vágják ki a nőkből az egészséges magzatokat, ez a világ bizony nem más, mint a Sátán Országa.

A "nagy népességcsökkentő terv", avagy a keresztény férfiak teljes kiirtása...

Ha így nézzük, akkor megérthetjük, hogy mi a közös a feminizmusban, a klímaszorongásban, a bevándoroltatásban, a szórakoztatóiparban, az LMBTQ lobbiban, az abortusz propagálásában, a COVID-oltásban, és az Ukrajnai háborúban.

Az, hogy ezek mind-mind a még úgy-ahogy megmaradt keresztény nemzetek szétverésére, elkeverésére, csökkentésére, és végső megsemmisítésére irányulnak. Teljesen más, eltérő célok, amelyeknek látszólag semmi köze egymáshoz, mégis a liberális mainstream média hatalmas lelkesedéssel ünnepelte őket.

Azért mert ezek mind-mind a háttérhatalom vetélkedőjén felmerült ötletek voltak a "hogyan irtsuk ki a keresztény népeket" kérdésre.

És itt választ kapunk arra is, hogy a COVID miért került le a napirendről. "Putyin eltörölte a koronavírust" -- szoktam mondani. Rájöttek ugyanis a háttérhatalom gondolkodói, hogy sokkal gyorsabb lemészároltatni a keresztény országok férfi lakosságát, mint ilyen nehézkes és fakultatív propagandákkal erőlködni.

A háttérhatalom látja, hogy az USA térvesztésével a világ feletti uralma a végéhez közeledik. Ráadásul az USA-ban éppen ellenforradalom van, Trump feloszlatta az USAID-ot, kilépett a WHO-ból, tehát a háttérhatalomnak a "megbízható bázisa" az már csupán Nyugat-Európa, ahol ráadásul a bukás szélén táncoló, erőszakkal hatalomban tartott kormányok vannak, amelyeket bármelyik pillanatban elsöpörhet a népharag.

És mivel már kevés idejük maradt, ezért gyors eredményt akarnak. A háborúnál gyorsabb módja a népirtásnak pedig nincsen.

A Kelet-Európai keresztény nemzetállamok megsemmisítésére a legegyszerűbb megoldás, ha meghal a fronton minden életképes fehér férfi, és kész, vége, utána ha egy hölgy gyereket szeretne, akkor vagy hívhatja az inszeminátort, mint a tehenekhez, vagy ha társat is szeretne, akkor feleségül mehet egy migránshoz.

A futballban ezt öngólnak hívják.

A háború első évében még volt realitása annak, hogy Putyin megbukjon, és utána Oroszországot esetleg szét lehessen darabolni. Hiszen van ott még bőven elvennivaló, a Kaukázus vidéke, a Jeges-tenger, az orosz Távol-Kelet, vagy éppen Kalinyingrád...

De ez a vonat elment, a Prigozsin-lázadás leverése óta eldőlt, hogy Putyin rendszere marad, sőt stabilabb lett, mint ahogy azt korábban bárki el tudta volna képzelni.

Oroszország a háború előtt nem volt diktatúra, de most már az. Oroszország a háború előtt nem volt erős, de most már az. Oroszország a háború előtt félt háborútól, de most már köszöni szépen, megszokta. Oroszország a háború előtt ezer szálon függött a Nyugattól, most teljesen független. Oroszország a háború előtt gyanakvással tekintett egymásra Kínával, most már azonban Putyin, Kim Dzsong Un, és Hszi Csin-Ping elválaszthatatlan bajtársak lettek.

Miközben zajlik a háború, Oroszország hadereje exponenciálisan fejlődik. A háború elején kb. fej-fej mellett állt az orosz és a nyugati katonai technológia, valamint a termelési kapacitások. Mostanra a nyugat minden téren le van maradva, és a lemaradása egyre csak növekszik. A Starlink az egyetlen, amiben még a nyugat előrébb jár, de idő kérdése, és ennek is megtalálják az alternatíváját (vagy ellenszerét).

A futballban ezt hívják öngólnak. Ilyen esetben épeszű ember, felelős vezető mit tenne? Békét kötne.

És tetszik vagy nem tetszik, mivel jelenleg Oroszország áll nyerésre, ezért egy esetleges béke feltételeit Putyin fogja diktálni. És ha húzzuk az időt, akkor még több halott lesz, és még rosszabb feltételek.

llyen helyzetben a háború folytatása egyetlen egy esetben logikus, amennyiben a célunk az, hogy haljunk meg minél többen.

A háború célja tehát maga a háború.

Szomorú, de sajnos ki kell jelenteni, hogy soha senki nem akarta, hogy ezt a háborút Ukrajna megnyerje.

Ukrajna a háború első másfél évében, az invázió összeomlása után nyerő helyzetbe került. Az orosz hadsereg súlyos dilettanciával és létszámhiánnyal és pl. drónok terén technikai lemaradással küzdött, Ukrajna pedig haladt előre, és a kérdés már csak az volt, hogy vajon Zelenszkij hadserege meg fog-e állni az orosz határnál, vagy tovább halad Moszkva felé.

De akkor nem adtak Ukrajnának Leopard és Abrams tankokat. Nem adtak F16-osokat, és nem adtak Tomahawkokat sem. Nehogy baj legyen, és túlságosan felbosszantsák Putyint.

Hiszen a háttérhatalom is tudja jól, hogy egy nukleáris nagyhatalmat nem lehet konvencionális háborúban legyőzni. Mert ha az Ukrán Hadsereg eléri Moszkvát, akkor az oroszok garantáltan elkezdik bevetni a taktikai atomtölteteket.

Ez azonban azt is jelenti, hogy úgy támogatják Ukrajnát, hogy közben tudják, hogy semmiféle elvi realitása sincs a győzelemnek.

De egyébként Zelenszkijnek sem érdeke a győzelem, hiszen akkor vége lenne a nyugati támogatásoknak, és nem lehetne újabb zsák pénzeket arany WC-kbe tömni... Sőt, előbb-utóbb még választásokat is kellene tartani...

Jó ez így. Nekik.

Az a helyzet, hogy mindenki megszokta már ezt a háborút. Kiépültek a korrupciós láncolatok, minden megbízhatóan, tervezhetően és biztonságosan halad, szépen folyik az EU-s polgárok pénze az arany budikba meg az amerikai fegyvergyárakba, szépen adósodik el az EU, miért kellene ezt megbolygatni egy békekötéssel?

Az EU-t alkotó, ma még önálló országok közös eladósodása külön jó, mert az adós az azt fogja csinálni, amit a hitelező diktál. Ez pedig nem más lesz, mint a belépés az Európai Egyesült Államokba. Nem nehéz kitalálni ugyanis, hogy ez lesz majd a visszafizethetetlen hitelek elengedésének a feltétele.

(Aki esetleg nem hallott még az "Európai Egyesül Államok" nevű rémálomról, annak mondom, hogy ez egy az USA mintájára létrehozandó "USE" lenne, amely a jelenlegi EU-tagországokat egyetlen szuperállammá tömörítené. Attól fogva Magyarország csupán egy megye lenne, annyi lenne az önállósága, mint mondjuk Utah vagy Wisconsin "államnak" az USA-ban. Ha valaki szerint ez csak riogatás, akkor nézzen utána, hogy a Dobrev Koalíció már 10 éve is óriásplakátokon hirdette ezt. De ha "Közös Európai Hadsereg"-ről, vagy "Európai Ügyészség"-ről hallotok, valójában az is ugyanezt jelenti. Hiszen ha bármely rendvédelmi szerv közös, akkor az onnantól már egyetlen ország.)

A másik nagy gyakorlati "haszna" a háborúnak -- a népirtás mellett -- az, hogy ha háború van, akkor bátran lehet korlátozni a személyes szabadságjogokat. Bátran lehet felszámolni a demokráciát, bátran lehet cenzúrát bevezetni. Mert háborúban mindent lehet.

Az EU bukásra ítélt vezetőit tehát csak egyetlen egy dolog mentheti meg, ha valahogy sikerül nekik Európát közvetlenül is belerángatniuk ebbe az átkozott ukrajnai háborúba.

Már eldöntötték, már a konkrét menetrend is megvan, el is mondták: 2030 előtt ki akarják robbantani. Csak ők úgy fogalmaztak, hogy "még 2030 előtt Oroszország meg fogja támadni az EU-t." De ez ugyanazt jelenti, csak tudni kell a sorok között olvasni. (Duplagondol.)

Mit tegyünk?

Na jó, és akkor mit tegyünk? -- Kérdezhetné az olvasó.

Ezt sajnos nem tudom. Erre a problémára nincs egyéni megoldás.

Arra érdemes felkészülni, hogy Magyarországra az áprilisi parlamenti választásokig már egy csepp olaj sem fog érkezni, de lehet, hogy még az gázt is elzárják, ha tudják (pl. szabotázsakciókkal). Ha az EU-n és Ukrajnán múlna, akkor még a Dunát és a Tiszát is elzárnák, hogy ivóvizünk se legyen... És orosz olaj az a választás után se fog jönni, a Barátság vezeték addig már nem fog újraindulni, amíg a Zelenszkij-rezsim hatalmon van.

De azért benzint ne akarjatok felhalmozni, mert egyrészt megromlik a bioetanol miatt, másrészt pedig rendkívül tűzveszélyes. Inkább imádkozzatok az orosz hadsereg győzelméért... Nem tudok okosabbat javasolni.

Ezen túl maximum még annyit tehetünk, hogy a Fideszre szavazunk április 12-én. De ha valakinek nem szimpatikus az Orbán Viktor, mert ráncos az arca, ősz hajú, és pocakos, akkor szavazzon a Mihazánkra. Ez a két magyar párt van jelenleg. Peter Madjarra és az ukránokra ne szavazzatok, könyörgöm, mert nem szeretném, ha Magyaroszág is a Don-medence sorsára jutna.

Inkább fagyjunk meg, és járjunk gyalog, mert az még mindig jobb, mint megdögleni a lövészárkokban egy őrült sátánista klub rituális állatáldozataiként.

Ámen.