Földi Endre (+2007): Elmélkedések az Oltáriszentségről

Ma van az Úr napja, az Oltáriszentség ünnepe: a Szeretet ünnepe. Isten a szeretet. Megérteni nem lehet, hogy az Isten minket, az ellene fellázadtakat meg akar menteni, sőt, boldoggá akar tenni. Segíteni akar; szívéből kifolyó vizével le akar mosni szennyeinktől. Vérével a jó úton akar marasztalni. Azt akarja, hogy lángoljon a szívünk, amikor magunkhoz vesszük. Ő vár, és csak vár, és szórja szeretetét felénk. --- Édesanyám legnagyobb ünnepe az Úrnapi körmenet volt. Amikor engem hordott a szíve alatt , akkor is volt körmeneten. Sokáig nem értettem, miért a legnagyobb öröm számomra az Oltáriszentségről mondani misét. Bárcsak az anyák tudnának istenélményt biztosítani gyermekeiknek!
2003. jún. 19.

Az Oltáriszentség tisztelete nagyon lelohadt napjainkra. A nyugati ökumenikus magatartás ebben nagymértékben ludas. Régen ki volt téve mise előtt az Oltáriszentség, ezt a szokást a II. Vatikáni Zsinat eltörölte. 1961-ig már csak ritkán fordult elő, a kommunisták aztán kiirtották. – Az emberek szívét az Oltáriszentség köti Jézushoz. Meg kell tanulniuk beszélgetni Jézussal, az Oltáriszentséget kell, hogy lássák, szemléljék, gyönyörködjenek benne. – Ugyan ki neveli ma erre a gyermekeket? Hittanórán erre nevelik? Nem. Jó ideig intézményesen irtották a hitet, de például a Szeretetláng segítségével sokkal többet lehet elérni, mint azt a régi lehetőségek megengedték: 3 Üdvözléggyel ki lehet szabadítani egy lelket a tisztítótűzből; november hónapban egy Üdvözléggyel tíz lelket lehet megmenteni. - Az a keresztény, akiben nem csordul túl az istenszeretet, az nem keresztény.
A vasárnapi Evangélium a leprások gyógyulásáról szól. 10-ből csak 1 volt, aki visszament Jézushoz és megköszönte Neki. Az is szamaritánus volt, tehát félig pogány. Jézus jól meg is jegyezte, korholta is vele a zsidókat. – Mi közünk nekünk a leprásokhoz? -- Hát nem leprás az, aki kizsigereli a világ nagyobb részét? Hát nem lelki leprás az, aki a föld színéről is le akar törölni más országokat? -- Imádkozzunk buzgón a világ vezetőiért.
2004. okt. 4.

A Szentatya oltáriszentségi évet hirdetett meg. Ennek előzménye a nemrég véget ért mexikói Eucharisztikus kongresszus volt, indoka pedig az lehet, hogy szerte a világon, - de Nyugaton különösképpen - megkopott az Oltáriszentség tisztelete. Nyugaton, az ökumenizmus nevében az a törekvés, hogy minden katolikus elemet kiirtsanak, így az Oltáriszentség-tiszteletet, a szentségimádást…. Régi célja ez a szabadkőműveseknek, akik céljaikból már nagyon sokat megvalósítottak. A vörös sárkányt és a fekete vadállatot szokta a Szűzanya emlegetni. A fekete vadállat a szabadkőműveseket jelenti. Már 100 évvel ezelőtt majdnem szabadkőműves pápát választottak, a terveiket IV.Károly hiúsította meg.
Nagyon fontos a kisgyerekek nevelése. X. Piusz pápa azt mondta, hogy akkor járulhat egy kisgyerek szentáldozáshoz, amikor már meg tudja különböztetni a kenyeret a Szentostyától. – Régebb kitették a Szentostyát a mise előtt, ezt a II.Vatikáni Zsinat megtiltotta. Tudnunk kell, hogy itt egy tudatos lekoptatás van, ezzel nekünk is nagyon tudatosan kell szembeszegülnünk. Menjünk el, ha tudjuk, hogy valahol Szentségimádás van.
2004. okt.21.

II.János Pál pápa az Eucharisztikus év meghirdetésekor hármat vár :
1. hogy az Eucharisztia legyen világosság és élet számunkra,
2. legyen Krisztussal való bensőséges találkozás,
3. a Szűzanya legyen segítségünkre a bensőséges Krisztushoz fordulásban és Örömhírének elkötelezett terjesztésében.
Az ”idők jelei” és II.János Pál pápa fölhívása a munka folytatására kényszerítenek, bármennyire alkalmatlannak érezzük magunkat egy újabb kezdeményezésre. Isten azonban 60 éve bebizonyította, hogy bármennyire lehetetlennek tűnik a tőle sugallt vállalkozás, ha mi komolyan akarjuk azt, amire indít, akkor semmi sem lehetetlen, Ő csodálatosan segít.
-- Nagyobb isteni bizalomra, az isteni Akaratra való komolyabb odafigyelésre és ennek még keményebb önlegyőzéssel való megvalósítására van szükség.
-- Isten mai üzeneteit ismerni, követni és terjeszteni kell!
-- A cél megvalósítása a legfontosabb, nem a farizeusi betűrágás és öntömjénezés.
A cél: a nemzet lelki megújulása, ennek előmozdítása.
1. Egyéni lelki elmélyülés a Mária-tiszteletben, Oltáriszentség tiszteletében, Jézus és Mária Szíve tiszteletében, a Jézussal folytatott benső beszélgetésben, az elmélkedésben.
2. Lelki életre nevelés. 3 éves korig bibliai mesekönyvekkel; a szülőkkel való foglalkozással; gyermekeknek hasonló jellegű képeskönyvekkel. A mindennapi lelkiéletre vezetéssel, ifjúság felvilágosításával, felelősségtudatra neveléssel; középkorúak isteni dolgokban való tudatlanságának csökkentésével, öregek Istennel való kibékítésével (kórházak, szociális otthonok, …)
2004.okt.28.

A papi gyűlésen, ahonnan most jöttem, azon kívül, hogy sok gyakorlati jótanácsot adtak az eucharisztikus évre vonatkozóan, jó volt látni a sok papot, akik azon törődtek, hogyan tudnák a mai fonák világban mégis minél jobban tenni a dolgukat a hívek javára.
A Szentatya az Oltáriszentség tiszteletének a II.Vatikáni Zsinat óta tartó lemorzsolódását súlyos mulasztásnak tekinti. A pótlást az Eucharisztia évével szándékszik megvalósítani.
Ma a missziókról olvastunk: sajnos, még a templomba járóknak 99%-a sem tudja, hogy neki misszionáriusnak kellene lennie a környezetében. – A Jézus Örömhírét terjesztenünk kell. A missziót 1-2 pap hóbortjának tekintik. Szt.Pál azt mondja, hogy akár alkalmas, akár nem, Jézus igéjét hirdetni kell. Ezt nem a papoknak mondja, hanem a hívőknek. Ez az életünkre vonatkozik. – De azért imádkozzunk nagyon a papokért, ne fukarkodjunk vele, hogy minél többen rádöbbenjenek arra, hogy mi a feladatuk.
2004.nov.11.