Bangha Béla S.J.: Napkelet és Napnyugat:

Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt

Előszó Bangha Béla SJ: Napkelet és Napnyugat: Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt c. könyvéből, amely a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható, és ITT letölthető.

Az Oltáriszentség, Istennek ez a legszebb ajándéka, természetszerűleg mindig élénk visszhangot keltett a hívô katolikusok szívében: a nagyokéban és kicsikében, akik hittek az Úr Jézus ünnepélyes kafarnaumi kijelentéseiben s az Utolsó Vacsora rendelkezésének komolyságában. A lelkes hála, szeretet és ámuló örvendezés hangja nem is halkult el a katolikus Egyházban soha az Oltáriszentséggel szemben tizenkilenc évszázadon át. Kezdve Szent Pálon, majd Ágostonon és az egyházatyákon át a középkor nagy hittudósaiig és misztikusaiig, az újkori hitbuzgalmi és hittudományi írókig, minden igaz katolikust megkapott és térdrekényszerített ez a legfölségesebb s legédesebb hittitok. A hittudósok fejtegetései és a himnuszköltôk dalai mellett a művészetek is: építészet és zene, festészet és liturgia is versenyeztek az Eucharisztia méltó ünneplésében. Valósággal elmondhatjuk, hogy az emberiség legnagyobb szellemei és legnemesebb törekvései adtak egymásnak találkozót az Oltáriszentség magasztalásában.

Pedig bizonyos félénk és óvatos tartózkodás ebben a gondolatkörben szinte magától adódott. Amint a kereszténység elsô századaiban a ,,titoktartási fegyelem'' akadályozta a híveket abban, hogy az Oltáriszentség misztériumát a kívülállók meg nem értô tömegei elé vigye, és így esetleg profanizálásnak tegye ki, úgy a mai napig állandóan valamiféle természetszerű ,,titoktartási fegyelem'' alakul ki az eucharisztikus megnyilatkozásokban s általában azoknak a dolgoknak a tárgyalása körül, amelyek a lélek legmélyén, az ember áhítatéletének legbensôbb mélyeiben játszódnak le. Senki sem viszi szívesen vásárra azt, ami ôt legbensôbb lényében reszketteti meg, s amit hozzá nem értô és áhítat nélküli tömeg félreérthet vagy félre is magyarázhat. Annál értékesebb szolgálatot tesznek egyes vezetô szellemek e téren, valahányszor ezen a természetes tartózkodáson túlemelkedve egyszer-egyszer nyílt hitvallást tesznek a maguk oltáriszentséges hitérôl s a határozatlanokat és ingadozókat ezáltal is megerôsítik a kenyér és bor színe alá rejtôzött Istenember örök szeretetének hitében.

A 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a világ különféle országainak számos vezetô katolikusát, fôleg világi híveket felkértünk arra, hogy nyilatkoztassák ki a világnak érzelmeiket az Oltáriszentség dogmájával, tiszteletével, hatásaival szemben. Nyilatkozataikat most ünnepi csokorba kötve idetesszük az Eucharisztikus Király lába elé, egyúttal boldog üzenetül azoknak is, akik ôvelük és mivelünk együtt hisznek Benne!

Budapest, 1938 húsvét táján.

Bangha Béla S. J.
az Eucharisztikus Világkongresszus
Szellemi Elôkészítô Bizottságának
elnöke