Ágotha Tivadar: A „Különös házasság” 1951-ből nézve

Részlet a szerző "Megalkuvás nélkül - Veszprémi kispapok az ateista hatalom börtöneiben" c. könyvéből. A könyv letölthető a Pázmány Péter elektronikus könyvtárból a ITT.

1895-ben, amikor Magyarországon is sikerült érvényre juttatni, a polgári házasság -- azóta olyan nagyon lejáratott, de akkor erôsen felmagasztalt -- törvényét, mintegy szükségszerűvé vált, bizonyos hangulatos aláfestés is. Ez az alattomos igyekezet természetesen az Egyház ellen irányult és arra volt hivatva, hogy kimutassa az állítólagos ,,lelki rabságot'', amelyben az emberek papjaik, illetve fôpapjaik részérôl sínylôdnek.
A polgári házasságot kísérô mellékzönge persze nem nyílt formában mutatkozott, hanem egy csaknem kedvesnek mondható könyvben látott napvilágot.
A könyv címe: Különös házasság. Szerzôje: Mikszáth Kálmán.
Mikszáth könyvét néhány évvel a polgári házasság elfogadása után adta ki. Mi a célja ezzel, nem kétséges. Egyrészt a polgári házasság ésszerűségét próbálta kimutatni, de talán még inkább gyűlöletét a katolikus Egyház iránt juttatta itt minden különösebb kockázat nélkül kifejezésre. Az a Mikszáth dolgozott az Egyház ellen, aki különben is teljes cinizmussal tudott szemlélni mindent, az a Mikszáth, akitôl ez a mondás is származott: ,,A fehér és fekete személyek egyformán veszélyesek''. Az az író, aki regényeiben többnyire mindent csak lebecsmérel, aki elôtt nincs, vagy alig akad igaz személy, szent cél, magasztos eszme.
Könyvének a meglehetôsen szűklátókörű közönség csaknem teljesen hitelt adott. Akadtak ugyan, akik tiltakoztak. Így Bosits Gábor kúriai bíró, a ,,Vasárnapi Újság''-ban, ugyan ô Mikszáthot is felszólította könyve visszavonására. De sem Bosits, sem mások nem értek el eredményt. 1931-ben adta ki dr. Dôry Ferenc ,,Gróf Buttler János házassága'' című könyvét. Ebben hitelesen, okmányokkal és levelekkel kimutatja Mikszáth könyvének teljesen hamis, még csak ferdítésnek sem nevezhetô, de egyenesen hazugságnak minôsíthetô mivoltát. Dr. Dôry Ferenc bizonyítékai leleplezik Mikszáth Kálmánt és különös könyvét, a ,,Különös házasság''-ot.
Mikszáth Különös házassága egyébként a következô:
Gróf Buttler János és sárospataki tanulótársa, Bernáth Zsiga húsvéti szünidôre Bernáthékhoz, Bornócra gyalogolnak. Útközben, Olaszröszkéren, betérnek a vendéglôbe, s ebédelni óhajtanak. A fiatalemberek vendéglôi tartózkodásáról értesül Báró Dôry István szolgabíró, aki a fiúkat magához hívja ebédelni. Buttler és Bernáth elfogadják a meghívást. Dôry, kit Mikszáth léha embernek fest, lányával és egy francia nevelônôvel lakik kastélyában. Ebéd után kis mulatságot rendeznek, melynek során Mariska rosszul lesz. Kitudódik, hogy a leányt a helybeli plébános csábította el, aki a kastélyban hittanórákat szokott adni. Dôry elhatározza, hogy leányát Buttlerhez fogja adni, mégpedig gyorsan, s ha kell, erôszakkal. Buttler közben eljegyzi Bernáthék szomszédját, régi szerelmét, Horváth Piroskát. Szünet végén Buttler és Bernáth kocsin visszamennek Sárospatakra. Olaszröszkéren várják a két fiút és csaknem erôszakkal viszik a kastélyba. Ebéd után Dôry báró félrehívja Buttlert és felszólítja, hogy vegye feleségül lányát. Buttler tiltakozik. Dôry csenget. Erre megjelenik Dôry Mária (Mariska), az esketô plébános és néhány hajdú, kik Buttlert kényszerítik a házasságra. Közben Bernáth Zsiga türelmetlenül vár. Rosszat sejtve Buttler keresésére indul. Egyik szobában zajt hall. Benyitni nem tud, mert az ajtó zárva van. Zsiga a kulcslyukon néz be, és mindent megért. Sietve fut el segítségért Sárospatakra, Fáy Istvánhoz, Buttler gyámjához. Ezalatt Buttler egyedül marad az irodában, bezárva. Levelet ír jegyesének (Horváth Piroskának). Késôbb elnyomja az álom, elalszik a karosszékben. Egy felvonógépen felemelik a felsô szobába, mely Dôry Máriáé. Reggel a bejövô cselédek ott találják Buttlert Máriánál. Buttler ekkor végre lemehet. Gyámja rögtön megindítja az egri érsek szentszékénél a házasság érvénytelenítésének a perét. A dolog nagy port ver fel. Buttlert befolyásos emberek felszólítják, hogy mondjon le a perrôl. Ô erre nem hajlandó. Ezalatt a ,,rákényszerített feleség'' egy éjszaka Bozosra érkezik, ahol a gróf éppen tartózkodik és leánygyermeket hoz a világra. Nagy nehezen a per is megindul. Dôry lefizeti tanúit. Buttler hiába állít ellentanúkat. Az egri szentszék mégis érvényesnek mondja ki a házasságot. Buttler fellebbez elôször Esztergomhoz, majd Rómához. Perét azonban mindenütt elveszti. Dôry báró egyik tanúja halálos ágyán feltárja, hogy hamisan vallott. Erre Buttler ismét pert indít. De nem Fischer érseknél, aki közben már elhunyt, hanem Pyrker egri érseknél. Pyrker érsek kinevezését Buttler Rómában támogatta és így reméli ügyének elintézését. De az érsek elutasítja, az Egyház érdekeire hivatkozva. Buttler tehetetlen dühében elhagyja az országot. Bécsbe megy, ahonnan hamarosan halálának híre érkezik. Holttestét hazahozzák. Öreg tiszttartója utoljára látni akarja urát és titkon felnyitja a koporsót. A gróf azonban nincs benne, csak egy fabábú. Ezzel a felírással: ,,Tace!'' (Hallgass!) Az öreg szolga hallgat is. A dolog mégis kitudódik. Megtudja a nép is és elterjed a legenda, hogy Buttler nem halt meg, hanem valahol boldogan él, igaz feleségével, Horváth Piroskával.

Ez a tartalma Mikszáth művének. Természetesen regényes formában sokkal inkább hat, s aki olvassa, de nem tudja az igazságot, valóban úgy érzi, hogy az Egyház önkényesen, földi dolgokat szem elôtt tartva, ítélkezett Buttler ügyében. Pedig egészen másképp történt. Szinte minden fordítva esett meg, ha ugyan az idôeltérések és egyéb kitalálások mellett beszélhetünk egyáltalán bármiféle esetrôl.
Mikszáth Kálmán a regényét a következô szavakkal vezeti be: ,,Egy nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy ahogy következnek. Annyira biztosak és hívek az események fô adatai, hogy a neveket sem tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki naplójában feljegyezte a történetkét, sohasem szokott hazudni másoknak sem. Hát még saját magának minek hazudott volna? Igaz hát minden sor. Minek rontsam én el nem igazra?''
"Nem is nagyon megsárgult krónika" után azonban Mikszáth nem írhatta regényét. Ti. ilyen nem is létezett, mert egyszerűen nem létezhetett. A regény forrását -- mint maga Mikszáth bevallja a Pesti Hírlap 1900. április 22-i számában és késôbb a Pesti Napló munkatársával folytatott beszélgetésében -- Bernáth Zsigmond fiától, Bernáth Dezsôtôl, országgyűlési képviselôtársától kapta. Ô csupán belekomponálta, ami bele való, és elhagyta, ami oda nem illô volt. Mikszáth végül kijelentette, hogy a fô dolgok mindenben a valósághoz híven vannak leírva. ,,A legfontosabb az esküvôi jelenet valóságos photográfia. Bizonyította Bernáth Zsiga, aki ott volt.''
Ezzel szemben Dôry Ferenc 1931-ben kiadott hiteles cáfolatában kimutatta egyrészt Mikszáth, másrészt Bernáth alaptalan elbeszéléseit, s noha nem kutatott utána, hogy történelmileg hitelesek-e, mégis úgy adta elô, mint megtörtént, igaz tényeket. Mikszáth tehát itt követte el a legnagyobb hibát.
Ezek után az igazság a következôképpen fest:
Buttler János gróf és Dôry Mária házassága nem 1810-ben történt, ahogy ezt Bernáth Dezsô állította, és tôle Mikszáth is átvette, hanem -- mint számos okirat, levél és egyéb tanúbizonyság világossá teszi -- 18 évvel elôbb, 1792. augusztus 20-án. Az esküvô nem Bodrogolasziban, hanem Girincsen történt. Dôry Mária atyja nem János, hanem Gábor volt. Édesanyja pedig nem volt német nô, hanem született báró Eötvös Katalin. Dôry Mária nem volt Mária, hanem Katalin. Dôry Mária (Katalin), nem volt 25 éves ,,vénlány'', hanem 18 éves hajadon, mikor Buttler elvette. (,,vénylány''-t nem Mikszáth, hanem Bernáth Zsiga használta.) A fôkérdés azonban, hogy vajon kényszer volt-e a házasság vagy sem? A fôkérdés elôtt azonban szükséges a lényegtelenebb kérdéseket is megvizsgálni, mert ezek is sokat tudnak mesélni.
Gróf Buttler János sohasem volt sárospataki diák. Ezt az ô korában meg sem tehette volna, hiszen Buttler katolikus volt, míg a sárospataki iskola református vezetéssel működött. De ha el is tekintünk a kor szokásától, mely nem tűrte a más vallásút iskolájában, figyelembe kell vennünk Buttler gróf állítását, mely szerint a gimnázium 2. osztályánál tovább sohasem jutott, s magasabb iskolákat nem látogatott. Késôbb perénél hivatkozik erre a gróf, mely állítását okmány igazolja. Ha pedig Buttler nem volt sárospataki diák, akkor nem is lehetett Bernáth Zsiga iskolatársa. Mennyire valótlan állítás, hogy Bernáth és Buttler iskolatársak lettek volna, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Buttler házassága idején (1792-ben) Bernáth Zsigmond csupán másfél éves kisded volt. Ebbôl továbbá az is érthetôvé válik, miért akarja Bernáth Dezsô, illetve apja Bernáth Zsigmond, a dolgokat úgy feltüntetni, mintha az esküvô 1810-ben, s nem 1792-ben történt volna. 1810-ben ui. Bernáth csakugyan ifjú volt, de Buttler mégiscsak közeledett a 40 év felé. Ami azonban Bernáth Zsigát úgy látszik nem zavarta.
Abból, hogy gróf Buttler és Bernáth nem lehettek együtt sárospataki diákok, az is következik, hogy nem mehettek együtt iskolai szünetre, s nem térhettek be semmiféle vendéglôbe. Dôry báró (aki egyébként nem báró, hanem jobaházi gróf Dôry volt) így nem hívathatta ôket magához. Amennyiben feltesszük, hogy Dôry csak Buttler hívta egyedül magához, Bernáth Zsiga nélkül, nem szabad elfelejtenünk, hogy akkor hiányzik a tanú, aki állítólag a kulcslyukon át mindent látott.
Bernáth Zsiga állításai tehát valótlanok. Ezt olyan világosan ki lehet mutatni azon hazug állításból, hogy ô és Buttler Sárospatakon diákoskodtak, mint a nap. Ezért azt kell megnézni, mi az igazság? Hogyan lehetett ,,különös házasság''?
Buttler János gróf életét kell most végigkísérnünk. Ebbôl láthatjuk meg az igazságot. János gróf 1773. február 25-én született Erdôtelken. Ifjú korában alig kapott komolyabb nevelést. Bátyja, majd atyja halála után -- 1792-ben -- nagy vagyon örököse lett. Már 1791-ben megismerte gróf Dôry Katalint, gróf Dôry Gábor és báró Eötvös Katalin leányát. Buttler 18 éves heves fejjel beleszeretett a Dôry lányba. Akkor még élô atyja óvta fiát a bár grófi, de leszegényedett családtól. Az ifjú azonban nem hallgatott atyjára. Pesten, 1792. május 31-én történt meg az eljegyzés. Ezután halt meg Buttler atyja, s az ifjú János gróf rögtön nôsülni akart. A házasságot háromszor kellett volna hirdetni, de Buttler nem akart várni. Levélben kérte a püspököt -- mely levél fent is maradt --, hogy engedje el a háromszoros hirdetési idôt. Gróf Eszterházi Károly egri püspök azonban ezt nem engedte meg. Sôt meghagyta a plébánosnak, hogy mindaddig az esketést nem tarthatja meg, míg a fiatal Buttler gyámja, Fáy Bertalan beleegyezését nem adja. Buttler Fáyhoz intézett levelében többek között így ír: ,,... oly eltökélt szándékom Dôry Katalint elvenni, hogy attól se tanács, se erô, se adomány, se szépség el nem vonhat. Consiliárius uram, ez nem hirtelen dolog, majd esztendeje, hogy fontolom...'' A püspök, mikor gátolta házasságát, csak jót akart a 19 éves grófnak, kinek hevességét ismerte, s csupán óvni akarta a meggondolatlan lépéstôl. Látván azonban Buttler nagy szenvedélyét menyasszonya iránt, nagyobb rossz elkerülése érdekében engedélyezte a házasságot. Ez létre is jött 1792. augusztus 20-án. Az esküvô Girincsen történt a templomban. Ez alkalommal az zsúfolásig megtelt. Az egész falu láthatta, hogy a gróf a legnagyobb szabadsággal veszi nôül menyasszonyát, Dôry Katalint. Az esküvô után boldogságban élt a Buttler pár, csaknem két évig. 1793-ban Buttlerné Girincsen halott gyermeket hozott világra.
A baj kettôjük között kölcsönös féltékenykedéssel kezdôdött. A hevesvérű Buttler gróf csakugyan okot adott a szemrehányásra. Buttlerné is meggondolatlanul viselkedett. Egy alkalommal üdülôhelyén töltve idejét, fogadta egykori udvarlóját, Szirmay Józsefet. Férje emiatt nagyon megharagudott. Feleségét hazarendelte. Otthon házasságtöréssel vádolta és súlyosan megfenyegette. Buttlerné, mivel életét nem látta biztosítottnak, elhagyta férje házát. Megkezdôdött a per. Buttler ekkor már nem szerette feleségét. Minden ocsmányságot ráfogott. Leánykori életét becsmérelte. A per folyamán azonban kiderült az asszony ártatlansága. Mivel férje nem volt hajlandó visszavenni házába, egyezményt kötöttek, mely Buttlert fizetésre kényszerítette. Csakhogy Buttler léha életet élve, feleségének még fizetni sem akart. Így számtalan nehézségbe sodorta a hazulról szegény asszonyt. Végül mégis sikerült megegyezniük a fizetést illetôleg. Így Buttlerné néhány évig, ha nem is boldogan, de legalább nyugodtan élhetett. Közben az idô is múlott, és Buttler megenyhült felesége iránt. Ismét visszavette magához. Boldogságuk azonban nem állt helyre. Buttler továbbra is folytatta léha életét. Feleségéhez zsarnok volt. Ez az asszonyt nyilvánvalóan elkeserítette. Anyjához ment, ahol úgy érezte, hogy családi örömöknek néz elébe. Mikor férje errôl tudomást szerzett, rögtön visszahívta feleségét, s nagyon örült, hogy örököse fog születni. Felesége nem tudta világra hozni gyermekét. Az ismét csak fertelmes életet folytatott. Feleségét útjába érezte. Ezért egyszerűen elűzte nejét. Az asszony Temesvárra menekült. Itt a csanádi püspök pártját fogta. Férjével megegyezett eltartását illetôleg. A szentszék pedig -- miután látta a békítési kísérletek eredménytelen voltát -- kimondta az asztal és ágytól való válást. Egy ideig így megint rendjén lett volna a dolog. De Buttler nem fizetett rendszeresen. Ezért 1818-ban ismét per indult, mely csak 1821-ben ért véget. Ekkor Buttler végre rendesen kezdett fizetni. De most más nehézség került elôtérbe.
Már 1809-ben felvetôdött Buttlerben a gondolat, hogy házasságának érvénytelenítését kellene kimondatnia. Ezt fôleg azért akarta, mert tudta, hogy elűzött feleségétôl soha nem születhet élô gyermeke. Neki pedig nehéz volt arra gondolnia, hogy örökös nélkül haljon meg. Ez volt mindenesetre a fô ok, amihez aztán kisebb okok is csatlakoztak. Buttler azonban jól tudta, hogy házasságát nem lehet felbontani, mert az szinte nagyon is érvényes. Ezzel a tervével sokáig nem is mert elôhozakodni. Csak magában vagy szűk környezetében tervezgetett róla. Törte a fejét, hogy mivel tudna célt érni. De nem talált rá okokat. Végre belátta, hogy egyenes úton célt nem érhet. Ezért csellel próbált élni. Felfogadta Sávoly Sámuel ungvári ügyvédet, aki ravasz praktikával, hihetetlenül ügyes, bár hazugságon alapuló ügyet készített, melynek alapjául a házassági kényszert vette. Mikor errôl Fischer István egri érsek -- aki annak idején Buttler házassági ügyét közelebbrôl ismerte -- értesült, indulatosan a következôket mondotta: ,,Ne azt mondja Buttler, hogy ôtet valaki erôltette a házasságra, hanem inkább, hogy ô Istenben boldogult gróf Eszterházi püspöknek tanácsa ellenére, maga erôltette a házasságot. Mert reá emlékeztetheted ôt arra, midôn a tisztelt püspök engem Erdôtelekre küldött, hogy ôt házasságának halasztására reábírjam, ô sem engemet, sem tanácsaimat semmibe vette, sietve Girincsre szaladt, azért is, és szorgalmazta ott a megeskedtetését.''
Mikor azonban a köteléki per 1827. május 17-én megkezdôdött, Fischer érsek már nem élt. Buttlernek azonban nem használt az, hogy a legtekintélyesebb tanúk már nem éltek. Házassága ui. annyira bizonyított volt, hogy azt Sávoly Sámuel furfangja sem tudta más színben feltüntetni. Buttler tanúkban nem szűkölködött. Pénz dolgában nem állt rosszul. Így kaphatott embereket célja elérésére. Feleségének már sokkal nehezebb volt, hiszen meglehetôsen rossz anyagi körülmények között élt. Mégis sok tanút, Buttler tanúinál sokkal szavahihetôbbeket tudott felvonultatni a per alkalmával. Ezek többnyire egyszerű emberek, a legnagyobb készséggel vallottak a grófnô igaza mellett, mikor Buttler tervérôl értesültek. Buttler maga is látta mesterkedéseinek nevetséges voltát. Ezért még a per megkezdése elôtt, ajánlattal lépett feleségéhez. Hivatkozott arra, hogy nem gyűlöletbôl, hanem utódok iránti vágyból óhajtja házasságát felbontani. Kéreti feleségét, hogy a per folyamán ne védje magát. Ebben az esetben hajlandó 100.000 forintot fizetni, továbbá évenként 3.000 forint ajándékot számára biztosítani. Buttlerné azonban nem egyezett ebbe bele. A gróf másodszor is kísérletet tett. Ekkor már 200.000 forintot ajánlott fel. Felesége kijelentette, csak abban az esetben hajlandó magát nem védeni, ha a gróf a becsületét nem sérti. Ezt a nyilatkozatát Buttler visszaküldte azzal az indoklással, hogy lehetetlen a perben becsületének megsértését elkerülni. Mivel Buttler sima megpénzelése nem sikerült, kénytelen volt a pert megindítani. Szörnyű vádakat hozott fel felesége leánykori életére vonatkozólag. De ezeket a vádakat nem tudta bizonyítani, mert tanúiról világossá vált a megfizetettség. Azt az állítását pedig, hogy ôt gróf Dôry Gábor, feleségének atyja kényszerítette volna a házasságra, oly fényesen megcáfolta Buttlerné ügyvédje, hogy maga a gróf is belátta, perét elvesztette.
Az egri szentszék 1831. június 30-i döntésében a házasságot érvényesnek mondta ki. Buttler Esztergomhoz fellebbezett. Itt ügye a pont akkor elhunyt Rudnay Sándor prímás miatt elhúzódott. De 1833-ban a dolog elintézést nyervén, Esztergom megerôsítette az egri döntést.
Buttler elkeseredett dühében áttért a református vallásra. Ez ugyan semmit sem használt neki, mert házasságát új vallása sem bonthatta fel. Végrendeletében a Ludovika Akadémián tett 120.000 forintos alapítványt. Hagyott egy névrokonára is (aki vele semmiféle rokonságban nem volt). Továbbá feleségét is megfelelô körülményekbe hozta. Némi vagyont a református egyházra is hagyott. Végül jótékony célokra is hagyott hátra javakat. Életét 1845-ben fejezte be. Halála -- végrendelete után ítélve -- szebb volt életénél. Felesége 7 évvel késôbb, Pesten hunyt el, 1852-ben.
A valóságban tehát nincs szó különös házasságról. Az ilyesmi csak holmi Bernáth Zsigák és Mikszáth Kálmánok fantáziadús és rosszakarattól sem mentes agyában született meg. Még költött regénynek is sok lenne; hát még valóságnak. Úgy látszik mese vagy valóság, hamisság vagy igazság, költött dolog vagy történelmi hitelesség nem jön Mikszáthnál tekintetbe, mikor a katolikus Egyházba rúghat.
Tisztázni kell még a Mikszáth által leírt Szucsinka plébános állítólagos esetét. Ilyen nevű plébános nem is létezett Girincsen. Ahol Dôry Katalin lakott, a plébános Olajosi Jánosnak hívták. A Dôry lányok nagyon vallásosak voltak és szívesen töltötték idejüket papi társaságban. Ezt rosszmájú emberek szeretik úgy feltüntetni, mint valami nagy hibát.
A Szucsinka-féle eset egyedül Mikszáth agyának tulajdonítható.
Elismerésre méltó Pyrker egri érsek Mikszáth által leírt jelleme. A nagynak nevezett író úgy ír az érsekrôl, mint aki elfogadta ugyan Buttler támogatását -- ki az ô érseki kinevezését Rómában segítette --, de nem teljesítette ígéretét, melyet a grófnak tett. Mikszáth a legszemtelenebb módon gyanúsítja és sértegeti Buttler szája által Pyrker érseket. Az érsek szavaira ui. így szólaltatja meg a grófot: ,,Én sem voltam kellôen informálva az ön jelleme felôl.'' Pyrker jelleme azonban rendben van. Annál kevésbé Mikszáthé, aki meg nem történt dolgokat állít. Itt nincs mentsége Mikszáthnak.
A sok valótlan állítás közül még egyet emelek ki. A Különös házasság című könyvben Dôry báró úgy szerepel, mint aki lefizeti a tanúkat. Ezzel szemben a valóság az, hogy gróf Dôry báró, Katalin atyja, már régen halott akkor, mikor a köteléki per megindul. Ezt azonban akkor sem nagyon tudta volna megtenni, ha életben van, mert szegény volt. Aki a tanúkat lefizette, az nem Dôry volt, hanem Buttler János. Hiszen erre csupán neki volt oka, mert az igazság felesége mellett állt. A könyv szerint Dôry egyik tanúja halálos ágyán bevallja, hogy hamisan tanúskodott. A tanú azonban nem Dôry, hanem Buttler embere volt. Vékony János nevű jobbágy halálos ágyán, sógora, Kertész János és Fekete Mihályné elôtt kijelentette, hogy hamisan vallott a grófné ellen, amit most már bán. Ezt a hamis tanút használta fel Bernáth Dezsô elbeszélése után Mikszáth. De nem úgy, ahogy az a valóságban megtörtént, hanem úgy, ahogy egyéni céljainak inkább megfelelt.
Így néz ki tehát a "Különös házasság". Lehetne még folytatni számos ellentmondását. De elég ennyi is. Az egész regényben nincs egy hiteles pont, vagy ha talán akad, az véletlenül. Kilóg belôle a lóláb. És ez egy klasszikusnak nevezett mű. Ezt írta Mikszáth.
Mikszáth Kálmán Különös házasság című műve hazugság volt már akkor, mikor elôször megjelent. Az írót némiképp menti az a tény, hogy csupán Bernáth Dezsô elbeszélését kerekítette ki. Mindenesetre teljesen nem menthetô fel. A hazugság mégis menthetô addig, míg igaznak látszik, s a fátylat senki sem vonja félre. Mikszáth tévedésérôl azonban hamarosan lekerült a rejtelmes máz. Errôl azonban kevesen vettek tudomást. Így még mindig nem lehetett ítéletet mondani. 1931-ben azonban, amikor Dôry Ferenc munkája könyv alakjában jelent meg, már ki lehetett mondani, ezek után aki a ,,Különös házasság''-ot igaznak tartja, az vagy ostoba, vagy gonosz. Dôry Ferenc könyve ui. annyira hitelesen mutatja ki az igazságot, hogy el kell fogadni.
Ezzel szemben 1947-ben a könyvnapon piacra dobták Mikszáth Különös házasságát. Ezt az aktust már nem lehetett menteni. A könyvek azóta elfogytak. A közönség ui. kapható a különleges dolgokra, akkor is, ha az csupa hazugság. Az elfogyott könyvek pótlására azóta már megtörténtek az elôkészületek. Hamarosan megint kapható lesz Mikszáth csemegéje: a ,,Különös házasság''.
A "Különös házasság" azonban nem állt meg a könyvnél. Könyvet nem olvas mindenki. Fôleg azok nem olvasnak, akiknek legkisebb a kritikai érzékük. Mikszáth műve bevonult a színházakba. Most itt aratta szomorú sikereit. De ez még mindig kevés volt. Színházba se jár mindenki. Így nem ismerheti meg a ,,halhatatlan'' művet. 1950-ben elkészült tehát a film. Ez volt az igazi. Színes film. Magyar film. Nagyon jó film. Hallatszott sokfelé. És a ,,Különös házasság'' megkezdte romboló hatását a mozikban is. Már volt hatás. Volt közönség. Táblás ház. Pergett a film.
A háború utáni Magyarország filmtermése az ostrom elôttinek kb. 1/4 része. Vagyis 1 év alatt maximum 8-10 magyar film kerül bemutatásra. Ez meglehetôsen kevés. Mégis úgy látszik, nem találtak jobb témát, mint a hamis Különös házasság anyagát. A film színes. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy nagyon lényeges és az illetékeseknek nagyon kedves valami.
Budapest után vidékre került a film és csaknem minden kis helyen bemutatták. Az emberek pedig tódultak a megtekintésére. Sokan tudták, hogy amit a film mesél, az nem igaz. Még többen érezték, hogy nem lehet valóság. De sokan voltak, akik részben vagy egészben elhitték a pergô film történetét. Azok, akik nem hitték el, úgy érezték, ha a film nem is igaz, valami tüskeféle mégis maradt a lelkükben, ami kellemetlenül hatott rájuk. A Különös házasság filmváltozata pedig ezalatt bejárta az országot.
1951-ben a film bemutatásra került a keleti földteke filmfesztiválján. A hatás természetesen óriási volt. Szemjonov elvtárs a Szovjetunió filmügyi miniszterhelyettese a következôket mondotta: ,,Igen érdekes alkotásnak, sikerült filmnek tartom. Jelentôsége, hogy bár régmúlt történetrôl szóló irodalmi alkotást dolgoz fel, ez semmivel sem csökkenti idôszerű politikai mondanivalóját: a klerikális reakció leleplezését.'' Rajzmin elvtárs kiemelte, hogy a Különös házasság amellett, hogy politikailag helyesen fogja meg a fontos kérdést, igen jól visszaadja a magyar levegôt; Hendrich elvtárs, a csehszlovák kommunista párt központi vezetôségének tagja, hangsúlyozza, hogy a Különös házasság bemutatása nagyon hasznos lesz Csehszlovákiában is. Sadout francia filmkritikus a következôket mondta: ,,Az ellenséges jobboldali kampány Cannesban nagy vihart kavart a Különös házasság körül. A film nagyon érdekes. Franciaország Voltaire és Dreyfus országa. Voltaire harcos igazságérzete, Dreyfus ártatlan üldöztetése, ez a két elem találkozott ebben a filmben is. Az a jogi mesterkedés, amit az Egyház vezetett a perben, hasonló, amit a Dreyfus per idején csináltak. A film nagyon lendületes és hűségesen visszaadja a regényt. Az emelôszerkezetes ágyjelenet úgy érzem primitív, és ez bizonyos mértékben rontja a film hatását. A per megmutatása viszont nagyon jó és hihetô.''
A film valóban a regényt adja vissza. Ebbôl azonban csak az következik, hogy annál semmivel sem különb, vagyis szintén hazugság. Különösebb eltérés a regény és a film között csak Fischer érsek személyét illetôleg van. Mikszáth még ragaszkodott ahhoz, hogy igen feltűnô történelmi hazugságot -- mint amilyen egy érsek léte vagy nem léte -- ne csináljon. A film munkatársai ezt már nem tartották szükségszerűnek. Fischer egri érsekbôl egyszerűen esztergomi érseket, prímást csináltak. Ezzel szemben Fischer István egri érsek 1827-ben már nem élt. Ekkor az esztergomi érsek Rudnay Sándor volt, ki prímássá 1818-ban lett kinevezve. Elôtte Fischer nem lehetett esztergomi érsek, mert ez a fontos tisztség 1807 és 1818 között be sem volt töltve. Egy hibával több vagy kevesebb, úgy látszik nem mindenütt számít.
Ami magát a filmet, mint filmet illeti, a maga nemében, el kell ismerni, hogy csaknem tökéletes alkotás. A színes film technikai megoldása nagyon jó. A rendezés kifogástalan. A szereplôk a lehetô legjobbak. Olyan ez a film, mint a piros alma, mely belül pudvás, kívül azonban csalogatóan gyönyörű.
Érdemes a film szereplôivel külön is foglalkozni. Gróf Buttler Jánost Benkô Gyula alakítja. Benkô 1945 elôtt még viselte a vitéz elônevet. Ezt már elhagyta. Úgy látszik mást is hagyott mellé. Játéka a Különös házasság szempontjából igen jó. Úgy testesíti meg Buttlert, mint a becsület lovagját. Nem az ô hibája hogy Buttler sohasem volt olyan, aminônek alakítja. Buttler társát, Bernáth Zsigát, Gábor Miklós játssza. Gábor az a színész, aki kitűnôen tud kocsis, kanász és hasonló szerepeket betölteni. Bernáth Zsiga szerepét is valószínűleg azért játssza, mert a film rendezôi ilyennek képzelték a dicsô sárospataki kollégát. Ennek ellenére sem játszik Gábor rosszul, sôt. A film egyik legjobb alakja, de egyben a legnagyobb botránya is, a Szucsinka plébánost alakító Szabó Sándor. Szinte hihetetlen, hogyan lehet katolikus papot ennyire gyávának, aljasnak és fôleg ostobának feltüntetni. Szabó megfelel a követelményeknek. Talán az a legordítóbb jelenet, mikor megkérdezik tôle, hogyan lehet a világosság a világ teremtésénél elôbb, mint a nap? Erre ô olyan nevetségesen viselkedik, hogy a közönség hangosan felnevet. De még Szabó Sándort is felülmúlja Somlay Artúr, aki Fischer érseket játssza. Somlay annyira nagy színész, hogy ehhez vita nem fér. Inkább másról lehetne itt beszélni. De jobb ezt hagyni. Meg kell még említeni Major Tamást, aki a filmben mint jezsuita lép elénk. Major példája annak, hogy képzelik el az ateisták a jezsuitákat. Az az alattomos hajlongás, amit ô alakít, bár nagyon röviden, de mégis hűen tárja fel a rendezôk hamis felfogását. Gobbi Hilda, Pécsi Sándor és a film számos szereplôje, nem maradnak el az említettek mögött. Tény, hogy jól játszanak, csak nem jót.
Ezt nézték hát ezrek és tízezrek. Ezt csodálták magyarok és katolikusok. Ezt kísérte figyelemmel nem egy pap is. Különös házasság, különös film.
A film azonban nem állt meg Magyarországon. Külföldre került, hogy szomorú dicsôséget szerezzen a magyarságnak. Augusztus második felében mutatták be a filmet Moszkvában. A Pravda augusztus 24-i számában Boris Polevoj a következôképpen ír róla: ,,A film arról tanúskodik, hogy a népi demokratikus országok felszabadult művészete fejlôdik és erôsödik. Új, alkotó sikereket arat. Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében egy valóban megtörtént esetrôl ír. Így haladó gondolkodású fiatalembernek és menyasszonyának sorsáról, akiknek boldogságát aljas ármánykodással feldúlta a katolikus papság. Ez az igaz és szellemes történet, a realista mester ábrázolásában félelmetes vádirat a katolikus egyházfejedelmek ellen, akik a gonoszságot szolgálják, vádirat az elállatiasodott feudális urak, és a tetôtôl talpig rothadt osztrák-magyar monarchia ellen. A regény ábrázoló ereje rendkívül nagy. Nem véletlen, hogy a reakció ezt a művet el akarta rejteni a nép elôl.'' Polevoj így fejezi be cikkét: ,,A Különös házasság igazi realisztikus mű, nagy sikere a Magyar Népköztársaságnak.''
Szegény Polevoj nem tudta, hogy amit Mikszáth igaznak állít, az nem igaz. Nem tudta, hogy Buttler éppen nem nevezhetô haladó gondolkodású fiatalembernek, még ha Mikszáth úgy állítja is be. Nem tudja, hogy a Különös házasság nem annyira a katolikus egyházfejedelmek ellen, hanem inkább Mikszáth és pártfogói ellen vádirat. Ezért Polevoj sajnálatra méltó ember. De még inkább azok, akik külföldre és így Moszkvába juttatták el a filmet. Polevojt nem terheli felelôsség. Ô keveset tudhat a Különös házasság igazi képérôl. De vád illeti azokat, akik tudtak és mégis közreműködtek.
A Különös házasság tehát bejárja a fél világot. Sok helyen okoz bajt, kellemetlenséget. Egy bizonyos, a magyar nép e filmbôl vajmi dicsôséget fog aratni.
Az emberek nézik és csodálkoznak, milyen ostobák a papok. Az emberek nézik és álmélkodnak, hogy milyen ravaszak a papok. Az emberek elôtt pereg a film és látják, hallját a kuruttyoló békákat, amik azt mondják: ,,Urak a papok''. A nép ül a mozikban és azt hiszi, hogy az Egyház az ellensége. A nép ül és azt látja, hogy félrevezetik. Ül a nép és azt tapasztalja, hogy nincs igazság.
Az emberiség nagy része csak azt látja, hallja, tapasztalja. Nem tudja, hogy más az ostoba, nem a pap. Más a ravasz, nem a pap. Más az úr, nem a pap. Nem tudja, hogy ki az igazi ellensége. Ki vezeti félre. Ki zárja el elôle az igazságra vezetô utat. És ha tudja is, sejti is, ez még nem minden.
A Különös házasság 1792. augusztus 20-án nem indult különösnek. Nem is volt az különös. Inkább Buttler mesterkedése volt késôbb különleges.
Mikszáth Különös házassága sem indult különösnek. Nem is gondolta ô azt annak idején, hogy történelmi csalása 50 év múlva ilyen nagy port fog felverni. Ha tudta volna, talán nem írta volna, vagy talán annál inkább? Nem lehet tudni. Egy tény: Mikszáth, nagyjából talán saját hibáján kívül, megváltoztatta néhány ember történetét. Kis emberekrôl van szó, de mégis létezettekrôl. Vajon mit szólnának az emberek, ha -- mint valaki megjegyezte -- egy író úgy írná le II. Lajos magyar királyt, mint aki Mohácsnál megverte a törököket? Vagy Napóleont, aki egész Oroszországot megsemmisítette és magáévá tette? Vagy a németeket, akik mindkét világháborút megnyerték? Az az író, aki ilyent mond, nyilván ôrültnek számítana. Fokozottabb mértékben kell tehát helyteleníteni olyan írók eljárását, aki kevésbé ismert dolgokat másít meg, s így a kritikával nem rendelkezô közönséget félrevezeti. Ezt tette Mikszáth. Mételyt adott a népnek. Most -- 1951-ben -- lehet látni, mi a Különös házasság mint könyv, színdarab, film?
Mikszáth úgy látszik Voltaire tanítványa. Tôle kaphatta érdekes elvét: ,,Csak bátran hazudjatok, valami mindig ragad belôle az emberekre.'' Machiavelli azonban azt mondja: ,,Könnyű az embereket meggyôzni valamirôl, de nehéz megtartani ôket meggyôzôdésükben.'' Igaza van Voltaire-nek, de még inkább Machiavellinek. Mert senki sem maradhat örökké vak, még a ,,Különös házasság'' ügyében sem.

Ez az elôadás 1951. november 18-án hangzott el a Veszprémi Püspöki Szeminárium Önképzô (Pázmány) köre elôtt. Jelen voltak: Dr. Major Kálmán spirituális, a Pázmány-kör vezetô tanára; Dr. Weisz György teológiai tanár; Dr. Nyers Lajos történelemtanár és a szeminárium minden tagja. Ágotha Tivadar ezért az előadásáért (és még két másik ürügyre hivatkozva) 6 év börtönt kapott.